Szombaton kora este, fél hatkor az Albert Stadionban lesz ellenfelünk a BFC Siófok csapata. Az utóbbi évek meccseit tekintve sem lesz könnyű, de a múlt szombati rémálom után különösen nehéznek ígérkezik. Nézzük ellenfelünk történelmét.

A klubot 1921 nyarán Siófok SE néven alapították meg. Érdekesség, hogy első színe zöld-fehér volt. A siófoki hőskorról keveset tudunk, az azonban biztos, hogy a csapatot 1956-ban átnevezték. Az új név a Siófoki Bányász SE lett, amelyet egészen 1998-ig viseltek. Az új névhez új színek is társultak, piros-feketébe öltöztek.

Közben persze, már a szereplésről is fellelhetők adatok. Első feljegyzett sikerük, amikor 1967-ben először jutottak fel a másodosztályba. A történelemkönyvek megörökítették a feljutást kiharcoló csapat edzőjének a nevét, aki Papp Gyula volt. Ez a szereplés nem bizonyult tartósnak, hamar visszakényszerültek az alsóbb régiókba. A következő emlékezetes dátum 1982, amikor újra sikerült a második liga. És jöttek az első sikerek. Az 1982/823-as bajnokságban a 4. helyen végzett a gárda, amelyet a következő idényben is megismételt. Ám ez, az 1983/84-es szezon nem erről emlékezetes. Sokkal inkább arról, hogy fantasztikus kupamenetelést mutattak be, amelynek során első magyar másodosztályú csapatként megnyerték a Magyar Népköztársasági Kupát. A negyeddöntőben éppen a Ferencvárost búcsúztatták, természetesen telt ház előtt, 4-2-re győztek. Az elődöntőben szintén telt házas hazai mérkőzésen 1-0 arányban legyőzték a Kiprich József fémjelezte Tatabányát. A klubtörténeti nap 1984. július 19-én volt, amikor Székesfehérvárott a döntőben 17 000 néző előtt 2-1-re legyőzték a Rába ETO együttesét. Emlékeztetőül nem árt leírni, ez az ETO a Verebes féle ETO volt, az előző két év magyar bajnoka.

A kupagyőzelem természetesen nemzetközi kupaszereplést ért, így 1984 őszén a Siófok lejátszotta első két ilyen mérkőzését. Az első kettő egyben az utolsó kettő is, hiszen ezt a teljesítményt azóta sem tudták megismételni. A görög Larissa volt az ellenfelük, amellyel idehaza (Székesfehérvárott) 1-1-es döntetlent játszottak, míg Görögországban 2-0-ra kikaptak. Ettől függetlenül ebben a szezonban nagyon beindult a csapat szekere, hiszen fennállásuk során első alkalommal bejutottak az NB I-be, miután második helyen végeztek a másodosztályban, így bő egy évvel a kupadöntő után újra sporttörténeti napra virradt Siófok, az első élvonalbeli meccs napjára.

És ez a meccs valóban Siófokon volt, mégpedig 1985. augusztus 10-én, amikor a Csepel volt az ellenfelük.
A Kovács (Horváth II) – Brettner, Pardavi, Olajos, Takács – Szajcz, Zsadányi, Jankovics – Handel (Boda), Horváth I, Tiber összeállítású, Szőke Miklós által edzett csapat Tiber, Jankovics és Horváth I góljaival 3-0-ra győzött. A krónikák feljegyezték, hogy az újonc akkor egyetlen forduló után a táblázatot is vezette, amit azóta sem tudott soha megismételni. Végül a 14. helyen zárták az első élvonalbeli bajnokságukat, azaz éppen bennmaradtak. A következő szezonban a tragikus sorsú Kaszás Gábor irányításával egy helyet javítani tudtak, a 13. helyen végeztek. Ez a javulás egy év múlva is megvalósult, 1987/88-ban már a 12. hely jutott nekik, amit egy évvel később is megismételtek, immáron Gellei Imre vezetésével.

A csapat fejlődése továbbra sem állt meg, sőt 1989/90-ben nagyobbat ugrottak, amikor a 7. helyet szerezték meg. Edzőjük ekkor Varga István volt. Látható, hogy az edzőket elég nagy ütemben fogyasztották. Ezt a helyet 1990/91-ben is tartották. Ekkor nagy álmokat szőttek, német befektető érkezett a városba, német edzőt hozott, a hazai élvonal neves játékosait igazolták le, mint például Fischer Pált vagy Gregor Józsefet. Az őszt ennek megfelelően a dobogón is zárták, ám tavasszal lecsúsztak onnan, így is történetük legjobb helyezését érték el a megszerzett 4. hellyel. A „német lufi kipukkadt”, a következő szezontól hanyatlani kezdett a gárda, Pusztai Lászlóval a kispadon a 8. helyig jutottak. 1993/94-ben a 13. hely lett a vége, ami a bajnokság átszervezése miatt osztályozót ért, ahol kiestek, végetért az első nagy élvonalbeli álom.

Két év múlva sikerült visszajutni, de közel sem sikerült megismételni az első korszak sikereit, mondhatni vagy a kiesés ellen küzdött a csapat vagy ki is esett. Tulajdonosok jöttek, tulajdonosok mentek. Ennek során 1998-ban nevet változtattak, Siófok FC néven futottak. 2000-ben a színeket is lecserélték, felvették Siófok város színeit, a kék-sárga-zöldet, miután az éppen soros kesés után a siófoki önkormányzat mentette meg a csapatot a megszűnéstől.

2001-ben a Fodor Rt. lett az új tulajdonosa a Siófok FC-nek. Az új vezetőség elhagyta a zöld színt, csak a jelenlegi sárga-kék színeket szerepeltette. A stabil anyagi háttér és a megfelelő szakmai munka eredményeként a Siófok FC 2002 nyarától újra az első osztályban szerepelhetett. Sikerült a Balaton partján tartani a feljutásban döntő érdemeket szerző sikeredzőt, Csank Jánost. Vele a 2002/03-as bajnokságban az év meglepetéscsapata lett a Siófok, miután óriási meglepetésre újoncként az 5. helyen zártak.

A szakmai sikerek ellenére a klub anyagi stabilitása megbillent, mert a főtulajdonos már nem volt képes a korábbiakkal azonos mértékben támogatni a klubot. 2003 májusában a Kft. 97%-os üzletrészét Kuti István cége, a Balaton Reklám és Média Kft. vette meg. A futballcsapat a 2003/2004. évi bajnoki évadra már Balaton FC néven adta be nevezését. 2003 első felében sötét felhők gyülekeztek a csapat felett. Mindezek ellenére is sikeres szezont produkáltak és végül az akkor már Csertői Aurél irányította csapat a 4. helyen zárta a bajnokságot, megismételve a 11 évvel korábbi teljesítményt. Ennek ellenére a klub anyagilag teljesen ellehetetlenült, ezért a felnőtt labdarúgás megszűnt Siófokon, Kuti István „áthelyezte a Balatont Diósgyőrbe”, azaz bevett magyar szokás szerint telephelyet váltott.

Egy évig semmi nem történt Siófokon, a Siófoki Bányász égisze alatt egyedül az utánpótlásnevelés működött, az önkormányzat támogatásával. Majd a 2005/06-os bajnokság előtt bekövetkezett az, amire mindenki vágyott. Újra lett Siófoknak felnőtt csapata. Történt ugyanis, hogy a bodajki futballcsapat áttette a székhelyét Siófokra. A mai névben erre utal a BFC, ahol a B a Bodajkot rövidíti.

Bodajkon 1947-ben alakult meg a futballklub. A bánya támogatásával a ’60-as években az NB-III-ban szerepelt a csapat, később viszont a járási bajnokságig esett vissza. A 90-es évek közepén egy agilis vállalkozó, Nemes Ferenc felkarolta a gárdát, amely egészen a második vonalig kapaszkodott. Közben együttműködési megállapodás született az MTK-val, s ennek kapcsán az agárdi Sándor Károly Akadémia „diákjai” szerepeltek bodajki színekben. A „három éves házasságnak” azonban vége lett, mivel egyik fél sem kívánta a szerződést meghosszabítani. Ekkor új fejezet kezdődött: a bodajki önkormányzatnak a társaságban meglévő 48%-os üzletrészét, illetve a sportegyesület 1%-os részesedését megvásárolta a Siófoki Bányász. Ez lehetővé tette, hogy az 51%-ban tulajdonos Nemes Ferenc Siófokra tehesse át a cég telephelyét. A váltás azt jelentette, hogy az ősztől a BFC Siófok indult a Bodajk helyén az NB II-ben.

Az első ilyen szezonjukban középcsapatként teljesítettek, míg a második évben (2006/07) megnyerték az NB II Nyugati csoportot, Botos Antal vezetésével. Az első osztályban a csapat több ezdőváltáson is keresztül ment. Végül a klub 2009 tavaszán kiesett az első osztályból, ráadásul Nemes Ferenc tulajdonos is távozott. Azóta és jelenleg Horváth Károly áll a csapat élén, aki egyben a techinkai igazgató és ügyvezető igazgató is. A klub a 2009/2010-es bajnokság téli szünetében még 8 pont hátránnyal állt az éllovas Gyirmót mögött. Az idény végére azonban sikerült ledolgozni a ponthátrányt és a csapat visszajutott az első osztályba. Itt tartunk most.

A csapat a hazai mérkőzéseit a Siófoki Városi Stadionban játssza, amelyet 1961-ben építettek. Befogadóképessége 12 000 fő, ebből 2000 ülő-, 10 000 pedig állóhely. A vendégszektor 1500 fő fogadására alkalmas. A világítás 1988 októberében készült el. A stadionon 2009-ben felújításokat végeztek, ekkor az eredményjelzőt kicserélték és a főlelátóra kék székeket szereltek fel, a világítást kicserélték. A nézőcsúcs 1995 nyarán egy Magyarország-Izrael válogatott barátságos mérkőzésen dőlt meg, 15 000 nézővel. A stadionban több barátságos válogatott, illetve nemzetközi kupadöntő meccset játszottak. A stadiont a legtöbben tradicionálisan ma is Bányász Stadionnak hívják.

Az összeállítást
a BFC Siófok hivatalos honlapjának (www.bfc-siofok.hu),
a http://hu.wikipedia.org/wiki/BFC_Si%C3%B3fok
és a http://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%A9v%C3%A9sz_G%C3%A9za_utcai_stadion wikipedia bejegyzések
felhasználásával készítette: Simon Sándor