Játékosaink egyéni statisztikája a Siófok elleni hazai mérkőzésen.

Az Újpest elleni vereség után csapatunk hazai pályán javíthatott a Siófok ellen. A javítás sajnos nem sikerült. Csapatunk végig fölényben játszott, ennek ellenére a befejezések nem sikerültek jól. Nézzük milyen számok születtek játékosaink egyéni megmozdulásaikor.

Az első félidő számai:

Az első negyedóra, húsz perc most sem sikerült rosszra, helyzetbe sem került az ellenfél, a félidő közepén azonban két komoly elfutással jelezték, veszélyesek lehetnek, ha nem figyelünk oda. Összességében ebben a félidőben nekünk voltak lehetőségeink, Rósa például háromszor is kísérletezett, de olyan igazán komoly helyzetünk sajnos nem volt, Rósa távoli lövésénél védett igazán nagyot a kapus és a lesgólunk, ami komolyabb veszélyt jelentett, így igazságos lett volna a félidei döntetlen – azonban megint kaptunk egy átíveléses gólt, sajnos ugyanúgy, mint Újpesten az első gólnál.

Junior az ellenfél akciójánál kilépett a védősorból, szabálytalankodott, földre került ő is, pechünkre a bíró előnyszabályt adott, az akció továbbment, így Junior nem ért vissza időben a helyére, Andrezinho pedig késve zárt a helyére. Szerencsétlen szituáció volt, ráadásul Homma rosszul találta el a labdát, pechünkre behullott…

A második félidő számai:

Itt végre elkezdtünk passzolgatni, Andrezinho behúzodott középre és rövid passzokkal próbáltuk építeni támadásinkat, amíg volt hozzá türelmünk. Rodenbücher beállásával, ha jól láttam Junior feljebb lett tolva a szélen, én az ebben a félidőben nyújtott játékáért megdicsérem, az egyik leglendületesebb játékot nyújtotta, zakatolt végig, a meccs hajrájában a jobbhátvéd poszton szabálytalankodott, szóval szinte mindenhol ott volt.

Felírtam még azt, hogy a 68. percig, az újabb góljukig helyzetig sem jutott a Siófok. Milyen a foci, a második siófoki gól előtt nem sokkal volt Rósa begurítós akciója, ahol Pölöskey nem tudott gólt szerezni, előtte pedig Schembri elleni fault a 16-oson belül, amit szőrösszívűen nem fújtak be…

Andrezinho és Maróti rengeteg támadásban benne volt, ez a játék, még ha most nem is volt sikeres, de emlékeztetett a korábbi, rövid passzos, sikeres mérkőzéseink egyes periódusaira. Nagy kár, hogy nagyon rohant a csapat és nem volt meg a kellő megfontoltság, ravaszság.

Összesítve a számok:

A középpályán az alábbi védekezési számok jöttek ki:

Nézzük az ívelgetést, ami most a nagy sietségben kicsit több volt:

Most többet íveltünk előre a 16-osra, mint szoktunk, picit több volt az, ami nem sikerült jól.

A szélen, ha elfutottunk, az így sikerült:

Most viszonylag sok talált társat, de sajnos nem lett belőle, csak 1 gól.

Gólszerzési kísérleteink:

Sok a vörös, dolgoztattuk a kapust, de nem adtunk neki igazán sok nehéz feladatot.

A kísérletek szám szerint így oszlottak meg a játékosaink között:

Szabálytalanságok:

Nem is annyira érdekes módon, de ismét az ellenfél számai domináltak. Azért ezek a számok elgondolkodtatóak, ha azt nézzük, hogy mi kevesebb esetből komolyabb lapokat kapunk, mint ellenfeleink.
Ez a mérkőzés egy régi tételt bizonyított ismét, hogy bizony a kötelező győzelmek sokszor sokkal nehezebbek, mint azt gondolnánk. Természetesen elkeserítő, hogy nem nyertünk, de talán az reménykeltő lehet, hogy bár nem játszottunk jól, de a mérkőzésen azért látszott, hogy ez a csapat jobb az ellenfelénél. Mégg nincs minden veszve, ki kell mászni a gödörből, egy győzelemre vagyunk a dobogótól, menni kell előre!

Nehéz feladat következik, a szerdai Magyar Kupa meccs után vasárnap a Vasashoz látogatunk, akik köztudottan „jó háttérrel” rendelkeznek, idén pedig újult erőre kaptak. Szervezett szurkolóink azonban visszatérnek, bízom benne, hogy EGYÜTT sikerül jó eredményt elérni csapatunknak!

Hajrá Fradi!

Sinka András (eagleeye)