Egy rendkívüli bejegyzés következik. Két okból is. Egyrészt, mert egy nappal a valós születésnap után köszönt, másrészt, mert olyan Embert köszönt, aki hivatalosan nem a Fradi része. Nem volt itt játékos, edző, vezető, nem az ma sem. Azonban szívébe eddig is, ma is és élte utolsó pillanatáig beégett egy név: Fradi. Nem véletlen a kép sem, ami mindent elárul erről. Isten éltesse Istenes Tibort!

Miért egy nappal később köszönt ez a bejegyzés? Azért, mert az írója is ember, gyarló ember. Aki bizony, néha felejt, akkor is, ha nem kéne. Restelli, de nem szégyelli bevallani. Emlékezetét a közösségi oldalak frissítették, ahol látta, hogy Istenes Tibor milyen jól csengő név, mily sok embernek kedves. Minthogy, neki is, ezért ehhez a rendelkezésre álló eszközhöz nyúl, még ha önkényesen is. Így köszönti születésnapján azt, akinek sokat köszönhet.

Bár jómagam is születésemtől fogva, amúgy genetikailag Fradista vagyok, mindig kész vagyok tanulni. Azoktól a Fradistáktól, azoktól az Emberektől, akik ugyanúgy életük szerves és elválaszthatatlan részének tekintik ezt az érzést. Akikkel együtt lett ez a család, a Fradi család azzá, ami lett. Istenes Tibor ilyen Fradista, ilyen Ember! Öröm és megtiszteltetés számomra, hogy találkozhattam vele és ma együtt dolgozhatunk. Rossz szó ez a dolgozhatunk, hisz ezt a munkát egyikünk sem tekinti annak. Csak egy lehetőségnek, ami életünk egy pontján megadatott nekünk, hogy azokat a gondolatainkat, amelyek szeretett klubunk körül forognak, közszemlére is tehetjük.

Gondolatok pedig vannak. Érzések is. Tibi ezeket olyan speciálisan, annyira lélekből jövően, mondhatjuk, irodalmi stílusban tudja megfogalmazni, amelyek egyértelműen rá utalnak. Ezért is szeretik, kedvelik oly sokan. Szerették és kedvelték akkor is, amikor még „csak” közvetett szereplője volt a Fradi internetes világának, amikor csupán hozzászólásaival orientálta sokak gondolkodását. Tudom, mekkora örömöt jelentett neki, hogy ezt az érzésvilágot egy sorral előrébb, az általa írott cikkekben is hirdethette. Tudom, hogy ezért mekkora áldozatot hoz. Időben is, anyagilag is. Sokan el sem tudják ezt képzelni. Tudom, hogy ehhez mekkora és milyen hátországa van, amelyet felesége és alkotótársa biztosít neki. Tudom, hogy ebből a csapatmunkából én is, de bátran ki merem jelenteni, mindenki profitálni tud. Tudom, hogy az általuk megszólaltatott interjúalanyok mindegyike hálásan gondol vissza a találkozásukra, kvázi barátokká válnak a Fradiban.

Nem csak a szójáték miatt, hanem azért írom, mert így is gondolom, „Köszönöm Istenem, hogy megismerhettem Istenes Tibort!”

Tibi! Minden Téged ismerő és tisztelő fradista barátod nevében is leírom, kívánok Neked jó egészséget, sok sikert és kitartást az életben, különösen annak a Fradit érintő szegmensében. Remélem, ma este azt az ajándékot is megkapod, aminek tudom, hogy talán most a legjobban örülnél, a Fradi győzelmét a Vasas ellen.

Simon Sándor