Egy örökifjú hölgy: beszélgetés Juhász Gyulánéval
Juhász Gyuláné. Így leírva egészen biztos nem sokat mond ez a név a Fradisták számára. De, ha azt mondjuk, Klárika, az sokaknak mindjárt más. Mondhatnánk, Klárika néni, hiszen a napokban a nyolcvanadik születésnapját ünnepelte, de nem mondjuk. Nem, mert Ő örökifjú. Örökifjú Fradista, akinek megadatott, hogy életének jelentős részét imádott klubjában élhette, hiszen egykoron munkahelye is volt. Vele beszélgettünk.
– Hogyan fonódott össze az élete a Ferencvárossal?
– Én Fradista családba születtem. Négyen voltunk testvérek, két lány és két fiú. Az idősebbik fiú hosszútávfutó volt a Fradiban, ahogy édesapám is. A nővérem nem sportolt semmit, a kisebbik bátyám pedig focizott. Ő nem lett felnőtt sportoló, mert egy meccsen elrúgták a lábát.
– Ön mit sportolt?
– Én szinte mindent csináltam. Amikor a Fradiba kerültem, akkor röplabdáztam, ám a röplabda szakosztály átkerült a sörgyárhoz. A sörgyárral szemben volt egy sporttelep, mi akkor odaköltöztünk. Én ott is dolgoztam, mint titkárnő. A Fradihoz Száraz István elnöklése alatt kerültem, mert jól tudtam gyors- és gépírni. Előtte hiába röplabdáztam, később mégis átpártoltam az asztaliteniszezőkhöz, aztán évekig ott voltam gazdasági vezető. Sőt játszottam is egy ideig, persze nem az NB 1-ben. Nagyon sok edzőnk volt. Pénzes Gyuri, Újlaki Jenő, Kerekesné, velük még ma is tartom a kapcsolatot. Újlaki Jenő túl van a kilencvenedik életévén is. Először az ÉDOSZ-ban voltunk, majd mikor ismét megkaptuk a Ferencváros nevet, átjöttünk a Ferencvárosba, az Üllői útra. Huszonöt évig voltam titkárnő, utána nemzetközi előadó lettem.
– A nemzetközi előadónak mi volt a feladata?
– Az utazással kapcsolatos dolgokkal foglalkoztam. Hozzám futottak be a levelezések. Én németül beszéltem, de volt mindig tolmácsom és volt egy hely, ahol a fordították a leveleket nekem. Szerveztem az utazásokat és megcsináltam a költségvetéseket a túrákhoz.
– Ezt a munkát egy szakosztálynál látta el?
– Nem, ezt az egész klubban, az összes szakosztálynak én csináltam egyedül. Én igényeltem a valutát az OTSH-tól. Ismerni kellett a szabályzatot, hogy mennyi zsebpénz adható és mennyi kell a szálláshoz. Én intéztem a vendégcsapatoknak a szállását, szerveztem, hogy legyen autóbuszuk, szóval mindent, ami ehhez kapcsolódott, az az én feladatom volt.
– Hogyan tetszett bekapcsolódni a Baráti Kör munkájába?
– Amikor nyugdíjba mentem, akkor Hargitai Károly volt az Elnök. Ő azt mondta, hogy folytathatom a nemzetközit, de egy idő után mégis átmentem a Baráti Körhöz. Aki előttem ott dolgozott, sajnos meghalt és én úgy gondoltam, tudok segíteni nekik a munkában. Mészáros Dodóval dolgoztam együtt, az is egy nagyon szép korszak volt az életemben. Ellenőriztem a tagdíjbefizetéseket és levelet küldtem azoknak, aki ezt figyelmen kívül hagyták. Aztán később az általatok is jól ismert Boldi kezdett el nekem segíteni ebben a munkában.
– Miért fejeződött be ez a munka a Klárika életében?
– Sajnos elkezdett fájni a lábam, mert elestem és a porcom leszakadt. Megműtöttek, kivették a porcdarabot, de egy év múlva ismét előjött a fájás. Végül protézist építettek be és a sok betegeskedés miatt maradt abbamaradt a folyamatos munkám, ami egész embert igényel.
– Mostanában, hogyan követi a Ferencváros életében zajló eseményeket?
– A pingpongosokkal tartom a kapcsolatot, azokkal, akiknek még tudom a telefonszámát. Ezen kívül, néhány régi dolgozóval is ápolom a viszonyunkat. A sporteseményeket a televízión keresztül követem figyelemmel, az egészségi állapotom sajnos csak ezt engedi meg.
– Az FTC Baráti Kör nevében, jó egészséget és boldog születésnapot kívánunk!
– Köszönöm szépen, nagyon jól esik, hogy nem felejtettek el és gondoltak rám!
Istenes Tibor és Istenes Mónika
A beszélgetés végén még néhány kép. Egyrészt a látogatásról, másrészt Klárika gyűjteményéből, amely önmagában is megérne egy cikket, hisz muzeális értékű.
A beszélgetésben is említett „utód”, Boldi, köszönti az ünnepeltet.
Egy régi évkönyv, 97 évvel ezelőttről, ami bizonyítja, hogy eleink is fontosnak tartották a Fradi körüli évek archiválását. Mi sem adhatjuk alább…
Klárika igazolása, hogy a Fradiban röplabdázott:
Egy cikk az egykori Fradi műsorlapból a nemzetközi osztály munkatársáról:
A VVK-győztes asztaliteniszezők tablója: