Gondolom, egy kicsit bővebb magyarázatra szorul a címben leírt név, hiszen ellenfelünket nem így ismerjük, sokkal inkább az első három betű jelenti sokaknak a csapatot, MTK. Az alábbiakból minden kiderül…

MTK. Rövid focitörténelem…

1888. november 16-án hívta össze alakuló közgyűlését a Magyar Testgyakorlók Köre. Az alapító tagok a magyar arisztokrácia és a zsidó polgárság köréből verbuválódtak. Az 1888-as alapítás előzménye az volt, hogy az atletizálást nem kifejezetten preferáló Nemzeti Torna Egylet atletizálni vágyó, főként zsidó származású sportolóinak nem volt lehetőségük a keresztény és arisztokratikus szellemiséget árasztó Magyar Athletikai Clubba belépni. Az alternatívaként, részben kényszerből alapított ‘Magyar Testgyakorlók Köre’ elnevezés azonban még a látszatát is igyekezett elkerülni annak, hogy a klubnak valamiféle köze lenne a főváros zsidó közösségéhez. A ‘Magyar’ jelző még érthető is, viszont akkoriban példa nélküli volt, hogy egy klub a nevében kifejezetten magyar szavakat használjon. A XIX. század végén, amikor a sportéletben még a német torna és az angol atlétika dominált, egyedülálló volt a ‘Testgyakorlók’ és a ‘Köre’ szavak használata.

Vallották, hogy az MTK következetesen demokratikus sportegyesület, amelyben vallásra, nemzetiségre, iskolai végzettségre és foglalkozásra való tekintet nélkül mindig otthonra lelhetnek a tehetséges sportolók. Minden nyitottság ellenére a labdarúgás klubon belüli elfogadása és a labdarúgó szakosztály megalakítása nem ment könnyen. Amikor az MTK 1897-ben belépett a Millenáris pálya megmentésére alakult Versenypálya Szövetség részvényeseinek táborába, a Millenárison folyó tréningek során a klubtagok egy része közelebbről megismerkedhetett a labdarúgással. A labdarúgó szakosztály megalakítására tett első javaslatot az elnökség 1897. február 28-án elvetette, aminek következtében az új sportág iránt nyitott tagok egy része elkezdett átszivárogni a labdarúgást már folytató BTC-be. Ez a folyamat 1900-ban nyílt szakításhoz vezetett és részben az MTK létét is veszélybe sodorta. A klub taglétszáma 62 főre csökkent és a válságos helyzetben az egyetlen ésszerű megoldásnak a labdarúgó szakosztály megalakítása látszott. A klub alapszabályának módosításával 1901. március 12-én a BTC-ből visszatérő Kertész Sándor vezetésével megalakult az új szakosztály.

Itt érdemes egy kicsit megállni. Legutóbb az Újpest esetében is megjegyeztük, hogy a futballt hivatalosan később kezdték el űzni, mint az FTC-ban, annak ellenére, hogy maga a klub korábban alakult. Lám, ugyanez a helyzet az MTK-val is. A ma működő futballklubok tekintetében ez a kérdés fel sem merül, így történelmi visszapillantóink eredményeként nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy bizony a ma is működő egyesületek közül az FTC-ben futballoztak először.

Az MTK első meccsérre a megalakulást követő jó fél év elteltével, 1901. október 20-án került sor a BTC III-IV. vegyes csapatával szemben. Az eredmény 0:0 lett. 1902-ben a klubot a soron következő bajnoki idényben a II. osztályba sorolták, ahol második lett a Postás mögött. Az MTK az 1903-as bajnoki évet már az első osztályban kezdhette el. A tavaszi-őszi rendszerben lebonyolított bajnokság rögtön szép sikert hozott. Az MTK harmadik lett az FTC és a BTC mögött. Május 10-én pedig legyőzték az addig veretlen BTC-t 3:1 arányban.

Ezután új korszak kezdődött a magyar labdarúgásban, ami többé-kevésbé azóta is tart, az MTK és az FTC párharca. 1904-ben a focisták bajnoki címet nyertek az FTC és a BTC előtt. A klub sikerei mögött már ott állt – eleinte alelnökként, utána elnökként – Brüll Alfréd. 1905-től, mint klubelnök vált a klub soron következő, közel négy évtizedes történetének meghatározó személyiségévé. Saját magánvagyonát áldozta a kék-fehérek felemelkedéséért. Az 1907-1908-as bajnokságot újra az MTK nyerte. A következő diadalt a Magyar Kupa megszerzése jelentette 1910-ben.

Az MTK vezetőségének energiáját ebben az időben a pályaépítés kötötte le. A nagy vetélytárs FTC már 1911-ben felavatta Üllői úti sporttelepét. Még az év tavaszán Bárczy István polgármester támogatásával az MTK megkapta a Temető dűlő és a Hungária körút mentén elterülő hét kataszteri-holdnyi területet.

1912. március 31-én meg lehetett tartani a nyitó mérkőzést, ahol a kezdőrúgást a budapesti polgármester, Bárczy István végezte el. A sikeres stadionavatón az MTK 1:0-ra legyőzte az FTC-t. A következő évtől egy olyan sorozatot produkált a klub, amely azóta is példa nélkül áll a magyar labdarúgás történetében. Egymás után tíz bajnoki címet szerzett a kék-fehér csapat. A kék-fehér csúcs az 1917-1918-as év volt, amikor is a csapat 147 gólt rúgott és emellett mindössze csak 10-et kapott 22(!) mérkőzés alatt. Az 1913-1914-es bajnoki cím után új edző érkezett a csapathoz, Jimmy Hogan, Angliából. Az MTK-nál töltött öt év alatt nem sok hibát követett el, hiszen pontosan öt bajnoki címet szerzett a csapattal. A fantasztikus tréner ezzel a teljesítményével máig az MTK legsikeresebb edzőjének tekinthető.

Az MTK páratlan sorozata az 1925-1926-os bajnoki évben szakadt meg. A bécsi Amateur elleni mérkőzésen a durvaságáról hírhedt osztrák hátvéd, Tandler szétrúgta Orth térdét, aki egy évre harcképtelenné vált. Orth Gyuri soha többé nem lett már a régi. Kertész II. is ekkor távozott, és ezt már nem bírta el a csapat. Természetesen az FTC szakította meg ezt a sorozatot.

Ekkoriban a magyar labdarúgás történetében nagy változások történtek. A profi ligát 1926. július 14-én alakították nyolc budapesti egyesülettel. A létszám augusztus elején a Szeged és Szombathely csapatával tízre bővült. Az MTK a csapatát Hungária FC néven nevezte a profibajnokságba. A kényszerszülte alapítás, a félelem az antiszemitizmustól, a deklarált zsidó háttér hiánya, a nem homogén felekezeti jelleg miatt az MTK mindig tabuként kezelte és igyekezett eliminálni annak jelentőségét, hogy a klub által hordozott jelentéstartalmak a főváros zsidóságához kapcsolódnak. Jellemző, hogy a klub történetét feldolgozó könyvek is igyekeznek e ténynek minél kisebb jelentőséget tulajdonítani és többnyire – kétségkívül helytállóan – az MTK demokratikus, befogadó és kozmopolita jellegét emelik ki.

A profi bajnokság élmezőnyében egészen 1940-ig – egyetlen kivételtől eltekintve – a Hungária, az FTC és az Újpest végzett az élen, változó sorrendben. 1931-1932-ben sikerült megnyernie a Hungáriának a Magyar Kupát, méghozzá a Ferencváros ellen, akik pedig ekkor nyertek 100%-os teljesítménnyel bajnokságot. Az 1939-1940-es bajnoki esztendő a Hungária működésének utolsó évét hozta.

Az 1936 őszén hatalomra került Darányi-kormány elméletileg fékezni igyekezett az ismét előtérbe kerülő szélsőjobboldali áramlatokat, de a mindinkább hitlerista érdekszférába kerülő ország bel- és külpolitikája éppen ellenkező irányba módosult. E folyamatoknak volt folytatása az 1938. május 29-én életbe lépett 15. tc., amelyben kimondták a zsidó hitfelekezethez tartozó sportolók szervezkedésének korlátozását. Az 1939. 14. tc. értelmében intézkedéseket foganatosítottak a zsidó sportvezetők leváltására. Az 1941. augusztus 8-án kihirdetett 15. tc. értelmében kitiltották a zsidókat a sportegyesületekből. Az 1940. június 26-ára a klubházba összehívott közgyűlésen sokan hajlandónak is mutatkoztak a teljes visszavonulásra. A játékosok és más érintettek azonban arra az álláspontra helyezkedtek, hogy elnökük és munkatársaik nélkül nem akarnak tovább működni. A Hungária FC kimondta teljes feloszlatását. Az MLSZ támadásba lendült. Felfüggesztették az MTK játékjogát, a Hungária körúti pályát pedig a szerződés lejártának mondva csinált ürügyén cinikus módon a MOVE fasiszta szervezetének utalták át. Így megszünt az MTK is. A két nagy ellenfél, a Ferencváros és az Újpest vezetősége egyaránt kérte a döntés megváltoztatását. Brüll Alfréd az MTK legendás elnöke – 1943-ban – az üldöztetések megszüntetéséről kapott hamis értesülés nyomán hazatért Magyarországra, ahol később a nyilasok elfogták és meggyilkolták. A világháború utáni kábulatból az MTK labdarúgó szakosztálya viszonylag gyorsan magához tért. Ekkoriban vette fel a kapcsolatot a vezetőség az akkor Jugoszláviában élő Bukovi Mártonnal, a korábbi legendás ferencvárosi fedezettel. Az 1946-1947-es idényben már ő irányította az MTK futballcsapatát.

A fejlődés az 1948-1949-es évadban már a második helyet jelentette az MTK-nak, és a nemzetközi porondon is elődeihez méltó eredményeket produkált a csapat. A következő két idényben a Budapesti Bástya névre „keresztelt” MTK előbb harmadik lett, majd 1951-ben – 14 év után – bajnok. 1953-ban a Textiles Szakszervezethez került vissza az MTK. A változatosság kedvéért ekkor Budapesti Vörös Lobogó néven szerepelt, és még abban az évben ismét bajnok lett, mindkétszer a nagy hírű Honvéd előtt. Az 1956-os bajnoki idény félbeszakadt a forradalmi harcok miatt és a következő 1957-es szezonban már újra MTK néven szerepelt a csapat és visszatért a kispadra Bukovi Márton edző is. Ebben a „tavaszi” bajnokságban második helyen végeztek a kék-fehérek. Hidegkuti ekkor már az edzőségre készült, Bukovi segítőjeként dolgozta végig a szezont. Hidegkuti az MTK-ban kezdhette el edzői pályafutását is, az 1959-1960. évben negyedik, rá egy évre pedig harmadik helyezést ért el a csapattal. Az 1962-1963-as idényben Kovács Imre vette át a csapatot és egy remek szezon lezárásaként ezüstérmet nyert vele. Ez az évad egy másik, talán az előbbinél is nagyobb sikert hozott. Az MTK könnyed játékkal került be a KK döntőjébe, ahol a Vasas volt az ellenfél. Mindkét mérkőzést a Népstadionban játszották- az első mérkőzés 2:1-es MTK diadallal, míg a második 1:1-es döntetlennel végződött. Így az 1955-ös győzelem után immár másodszor lett a Közép-Európa Kupa győztese az MTK! A következő évadban majdnem sikerült a KEK-győzelem is, de a döntőben a portugál Sportinggal az első mérkőzés 3:3-mal, míg a megismételt döntő 1:0-s portugál győzelemmel végződött. Ám ennek a kupasorozatnak volt egy, még a döntőnél is sokkal emlékezetesebb párharca, a híres Celtic elleni összecsapás. Az elődöntő első mérkőzésén a Celtic sima 3:0-ás győzelmet aratott, ekkor már mindenki lefutottnak tekintette a továbbjutás kérdését. Kivéve azt a 15 ezer szurkolót, aki végigbiztatta az első perctől oroszlánként harcoló emtékásokat. A Népstadionban lejátszott visszavágón csodaszámba menő eredmény született – MTK-Celtic 4:0!!! 1965-ben és 1966-ban egy másik legendás fradista, Lakat Károly vezette az MTK futballcsapatának edzéseit. Ezután Hideguti Nándor tért vissza a csapat kispadjára. Az 1971-1972-es bajnokságban a csapat éppen hogy bent tudott maradni az első osztályban.

A következő két idényben Kalocsay Géza dr. (lám, újabb fradista kötődésú edző) irányította a csapatot, de neki sem sikerült kitörnie a középszerűségből. Az 1975-ös év nem csak újabb edzőváltást hozott, hanem fúziót is, a VM Egyetértés csapatával. Az MTK- VM kispadján Kovács Imre váltotta Kalocsay dr.-t. Kovácsot Mezey György követte, aki három idényen keresztül irányította a csapatot. Az MTK labdarúgó-szakosztályának egyik legcsúfosabb bajnoksága az 1980-1981-es volt. A csapat 17. lett és története során először kiesett az első osztályból. A klub vezetői Sárosi Lászlót, a Vasas egykori hátvédjét kérték fel edzőnek (később ő is volt a Fradi edzője, sőt megmentője). 1982-1983-as bajnokságot újra az első osztályban kezdhette a csapat, az edző továbbra is Sárosi maradt. A csapat a 12. helyen zárta az idényt. A következő évben ismét Palicskó Tibor lett az edző, akinek vezetésével a 8. helyen végzett a csapat. 1985-1986-ban a váci „sikertréner”, Both József vezette a csapat edzéseit. A következő évben sikerült edzőnek szerződtetni a Rába ETO-val többek között két bajnoki címet szerző Verebes Józsefet. Senki nem akarta elhinni, hogy sikerülhet megnyerni a bajnokságot 29 év után. Ám sikerült! Az 1988-1989. centenáriumi évi bajnokság végén ismét dobogóra állhatott fel a Verebes József által vezetett MTK-VM. Az 1992-1993-as évben Verebes helyett Gellei Imre lett az edző és negyedik lett a csapat. Ezért is teljesen megmagyarázhatatlan, hogy egy ilyen erős játékosállománnyal rendelkező gárda hogyan végezhetett a következő idényben a bajnokság utolsó(!) helyén.

A következő szezonban (1994/95) érkezett Várszegi Gábor a csapathoz és neki köszönhetően rendeződtek a dolgok. A csapat hatalmas fölénnyel nyerte meg az NB II-es bajnokságot Bicskei Bertalan edző vezetésével és került vissza az első osztályba. Az 1995-1996-os idényben az újonc csapatnak megfelelő, ötödik helyen végzett az MTK, ám a vezetés nem elégedett meg ennyivel, idényközben Bicskeit Kisteleki, majd Kistelekit Garaba Imre váltotta a kispadon. 1996-tól a csapat MTK Hungária néven szerepelt a nemzeti bajnokságban. Az 1996-1997-es év volt az áttörés éve az MTK legújabbkori történetében. Garami József lett az edző, akinek vezetésével hihetetlen menetelésbe kezdett a gárda, 15 meccset nyert zsinórban az MTK, ami a magyar bajnokság 1945 utáni történelmében példátlan sorozat. A csapat amellett, hogy fölényesen megnyerte a bajnokságot, a Magyar Kupában is megszerezte a végső győzelmet. Emellett a Bajnokok Ligájában majd az UEFA Kupában is két kört menetelt. 1997-98-as bajnokságban idényközben távozott a sikeredző Garami József, akinek helyét Egervári Sándor vette át a kispadon. 1999. május 8-án az MTK ismét megnyerte a Nemzeti Bajnokságot. A bajnokság megnyerése ellenére 2000-ben új edző ült a csapat kispadján, a holland Henk ten Cate személyében, vele is menetelt a csapat a nemzetközi kupában, de a bajnokságban „csak” a második helyre vezényelte a csapatot. A 2000-2001-es évben a távozó holland szakember helyére egykori segítője Pölöskei Gábor ült le, de vele csupán csak a hatodik lett a csapat. A következő idényben már az egykori válogatott játékos Bognár György ült a kispadon és egy csodálatos őszt produkált. A tavasz azonban sikertelen volt és még idény közben Bognárt a Hollandiát is megjárt Popovics Sándor váltotta a kispadon. Ám a csapaton ő sem tudott segíteni, így a bajnokság utolsó fordulóiban lecsúsztak a harmadik helyre. 2002 nyarán visszatért a csapathoz a korábbi sikeredző Egervári Sándor, akivel a szezon végén újra bajnokok lettek.

A Várszegi nevével fémjelzett korszak 2004-ben ért véget, ekkor lett az MTK Hungáriából MTK Budapest. Sokan a mai napig vitatják, hogy ezzel jogfolytonosságot szerzett-e a csapat, ugyanis az előző néven adódtak bizonyos pénzügyi problémák, amikre akkoriban az MLSZ elnöksége is felfigyelt és kötelezte is a csapatot ezek rendezésére. Hogy ez megtörtént vagy nem, az a magyar labdarúgás újkori történelmének titkosított ügyei közé tartozik.

Az MTK Budapest mindenesetre nagy fiatalításba kezdett, a Várszegi által alapított Sándor Károly Akadémia bázisára és Garami József pedagógiai érzékére építve évről évre új és új ifjú labdarúgókat épít be a csapatába. Nem kis meglepetésre ez a fiatal csapat megnyerte a 2007/08-as bajnokságot, amely immár a klub 23-ik bajnoki címe volt. Mindehhez 12 Magyar Kupa győzelem is társul, 2 Szuperkupa és 2 KK győzelemmel. Eredményesség szempontjából így a Fradi után a második legeredményesebb csapat.

Találkozója a Fradival méltán viseli az örökrangadó nevet. A múltban mindenképp az volt, reméljük most is az és még sokáig az lehet. Azt is kívánhatjuk, hogy a Fradi tegyen arról, hogy az MTK a XXI. században is megemlegesse ezeket a rangadókat!

Az összeállítást az MTK Budapest FC hivatalos honlapjának (ami még mindig www.mtkhungaria.hu) és a hu.wikipedia.org/wiki/MTK_Budapest_FC wikipedia bejegyzések feljhasználásával készítette: Simon Sándor