Ismét GYŐZTÜNK! Ráadásul az örökrangadót nyertük meg! De jó ezt leírni!

A Vasas ellen sikerült felállnunk a padlóról. Keservesen hosszú évek után végre revansot vett csapatunk az angyalföldieken, méghozzá – papíron – az utóbbi évek legerősebb Vasasán. A kérdés az volt, a talpraállás után folytatjuk-e „jó utunkat” vagy ismét megbotlunk?

A bármikor, bárkire veszélyes, „örökifjú” MTK érkezett az Üllői útra (mérlegük a mérkőzés előtt: 4 győzelem (Kecskemét, Honvéd, UTE, Vasas), 2 döntetlen(Győr,Siófok), 1 vereség (Videoton)).

Nem rossz mérleg, ami szoros mérkőzést ígért. Csapatunk azonban ismét bizonyította, sokkal több van benne, mint ahogy azt sokan, sok helyen beállítják.

Játékosaink az alábbi számokat produkálták az első félidőben:

Bizony, ez kiváló félidőnek mondható, csapatunk az elejétől kezdve igen nagy nyomást gyakorolt az MTK-ra, aminek meg is lett az eredménye. Ismét egy viszonylag korai gól, csak így tovább! Önbizalmunkat mi sem mutatta jobban, hogy bár a kaput találó kísérleteink száma nem volt olyan sok, a vállalkozó kedv igen magas volt, csak ebben a félidőben 13 esetben próbálkoztunk gólt szerezni (a táblázat lejjebb)! Az MTK a 20. percben lőtt először kapura…

A második gólunk után 5 perccel – a 30. perc körül – volt egy kisebb „mélypont”, ekkor két MTK helyzet (1 kapufa) érkezett, kissé kiegyenlítettebb lett innentől a félidő hátralevő része, ennek ellenére előbb Stanic majd Józsi növelhette volna góljaink számát, igen nagy helyzetekből. Utóbbi játékosunkat csak centik választották el első bajnoki Fradi góljától.

A jobb oldalon Adriano, a másik oldalon előbb Rósa, majd Józsi nagyon jól segített be védőinknek, jól zárták a széleket.

Csatáraink labda nélkül is rengeteget mozogtak, ezért szinte mindig megjátszhatóak voltak. Más kérdés, hogy most főként Schembrire nagyon figyeltek és gyakran többen körbe vették (és szerelték).

2. félidő:

A középpályán csökkentek a labdaszerzések, az MTK kissé beleerősített. Az 50. perc körül két gólt is szerezhettek volna, de csak kapufát találtak. Más kérdés, hogy ezek talán nem is voltak benne a játék képében.

Tóth Bence beállítása után újítani tudtunk.  Ezen az estén az ő középpályás játéka nagyon hasznos volt, sok labdát szerzett, ráadásul a harmadik gólban oroszlánrészt is vállalt, amikor kiharcolt egy szabadrúgást, amiből szöglet lett. A szögletet pedig ő maga kiválóan ívelte be, ezzel megszereztük a bajnokságban az első szöglet utáni fejesgólunkat.

Összesítés:

Lövési kísérleteink így alakultak:

Viszonylag sok a blokkolt kísérlet, szépen körbe is lőtték játékosaink a kaput. Nagyszerűen látszik a vállalkozó kedv. Az ellenfél kapusának nem lehetett jó estéje, hiszen először a 28. percben  – már 2-0 ás állás után – találkozott a labdával…

Ezen kísérleteink így oszlottak meg játékosaink között:

Maróti egyre többet próbálkozik meccsről-meccsre. Józsinál is „érik” a gól, a Vasas ellen is és most is volt egy nagyon nagy helyzete, igen közel jár hozzá. Reméljük, hamarosan megtörik ez, és betalál. Miljkovic a Vasas után az MTK védőinek is sok borsot tört az orruk alá, de azért az még néha érződik, hogy nincs még teljesen összeszokva a társakkal, illetve, hogy a mérkőzés vége felé kissé elfárad. Nem baj, csak így tovább! Mi lesz itt, ha Heinz újra játékra kész lesz?!

Az ívelések így alakultak:

Látszik, ha nem muszáj, mezőnyből továbbra sem ívelgetünk a 16-osra.

A széleken most így sikerült eljutni az ellenfél 16-osának környékére és onnan megjátszani a labdákat:

Középpályásaink így segítették a védekezést:

Mindenki igyekezett kivenni a részét ebből a „melóból”. Meg is volt az eredménye, főként az első félidőben.

Szabálytalanságok:

Úgy gondolom, elfogultság nélkül kijelenthető az, hogy Szabó Zsolt játékvezető „sokat tett” azért, hogy ezek a számok nagyjából egyenlőek legyenek, néha egészen elképesztő „semmiket” fújt le az MTK javára, de még így sem sikerült e tekintetben győztesnek kihoznia minket.

Ehhez hozzátenném, hogy szinte kivétel nélkül minden mérkőzésen, ellenfelünk nyeri ezt a fajta statisztikát. Úgy is mondhatnánk, hogy csapatunk igyekszik a fair-play szelleme szerint focizni, ezt ezek a statisztikák tökéletesen megmutatják, mégis általában csapatunkat állítják be a „fekete báránynak” (szerencsére ezt mostanság nem tudják megtenni ).

Következik két hét szünet, majd érkezik hozzánk edzőnk korábbi csapata, a Kaposvár, akik kiemelkedően szerepelnek eddig a bajnokságban, hiszen a második helyről várják a folytatást!

Tehát ismét izgalmas mérkőzés elé nézünk, kell a biztatás! Adja magát a kérés: Toljuk tovább felfelé a csapatunkat!

Hajrá Fradi!

Sinka András (eagleeye)