„Az a dolgom, hogy hidat építsek a múlt és a jövendő között. És hogy ennek a hídnak a pilléreibe beleépítsek mindent, amit a múltból a jövendőbe átvinni érdemes.”
 
Wass Albert
 
Egy idézettel kezdtem írásomat, hiszen Wass Albert szavai, hűen tükrözik azt a szellemiséget, amely a mai társalgást jellemezte.
 
Az orosházi szoboravatáson merült fel az ötlet, hogy a szobor gipszmintáját az Orosházi Táncsics Mihály iskolában állítják fel. Erre november 20-án kerül sor, melyre az orosháziak egy dokumentumfilm készítésével is készülnek. Az FTC Baráti Kör segítségét kérték, hogy el tudják érni Mátrai Sándor korábbi játékostársait, barátait.

Nem akármilyen beszélgetésnek lehettek szem és fültanúi, akik eljöttek ennek a dokumentumfilmnek a forgatásra. Mátrai Sándorról mesélt Géczi István, Takács Tibor, Hélisz József, Springer Miklós, Rudas Ferenc és Fenyvesi Máté, ki-ki a saját élményeivel megfűszerezve.
 
Ezekből a „mesékből” emeltünk ki néhány sort.
 
Springer Miklós:
 
1953-ban került hozzánk, az akkor még Kinizsi néven szereplő egyesülethez. Mint tudjuk, az 1948-49-es híres bajnokcsapatunkat szétszedték. A zöld-fehérből piros fehéret, a Fradiból pedig Kinizsit csináltak. Fel kellett építeni újra a csapatot és vidékről kerestünk játékosokat. Emlékszem, jött a hír, hogy van egy ragyogó atlétikai képességekkel megáldott játékos. A gyorsasága mellett azonban a játékintelligenciája is igen magas volt. Rendkívül értett ahhoz, hogy az ellenfele gondolatait is kilesse. A Sanyit én Magyarország egyik legjobb védőjátékosának tartom.
 
Rudas Ferenc:
 
A Sanyit centernek hozták a Fradiba. Akkor jött hátra a védelembe, amikor nekem eltört a lábam és már nem tudtam játszani. Egy nagyon jó barát, egy nagyon jó szellemiségű ember volt. Csak a legjobbakat tudom elmondani róla.
 
Hélisz József:
 
Kint voltam azon a bemutatkozó mérkőzésén, ahol a Haladás ellen játszottunk. Ő középcsatárt játszott és négy gólt lőtt. Ez egy óriási dolog volt, hiszen előtte az 52-es csapat csak bukdácsolt és akkor érkeztek az új játékosok, Gulyás, Kertész, Orosz, Fenyvesi és ő. Először jobb bekkbe vitték hátra, később pedig középhátvéd lett. Életem egyik legnagyobb élménye, hogy személyesen is megismerhettem a Baráti Körön belül.
 
Fenyvesi Máté:
 
Mi már a Fradi előtt játszottunk egymás ellen. Ő az Orosháza színeiben, én pedig a Kecskemétében. A Sanyi rúgott három gólt a négyből, így négy-nullra kikaptunk Kecskeméten. A Fradiban csatárként játszottunk együtt az elején és sok gólt is rúgott akkor. Mészáros és Orosz remek labdákat adott neki, ő pedig lefutotta a védőket. Nagyon jól fejelt, mert ha jól tudom, magasugrásban is ért el jó eredményeket. Emellett szabadrúgásból is szerzett gólokat. Négy bajnoki címet nyertünk együtt.
 
Géczi István:
 
1962-ben kerültem a Fradiba és rögtön egy olyan csapat része lehettem, ahol egy Novák, Dalnoki, Mátrai, Vilezsál, Orosz, Kökény, Friedmanszky, Albert, Rákosi, Fenyvesi szerepelt és akkor az egész csapatot még el sem mondtam. Én úgy éreztem akkor, hogy a mennyországba kerültem. Mátrai Sanyi egy szenzációs képességekkel rendelkező játékos volt. Ő volt az, aki inspirált, rá, hogy a kapuban beszéljek a társaimhoz. Remekül érezte a területet, csodásan együtt tudott dolgozni a kapussal. Ekkora biztonságot én senki mögött nem éreztem. A kapu egyik részét a testével védte, nekem csak a kapu másik felét kellett biztosítanom.
 
Takács Tibor:
 
Mátrai Sándor egy kiemelkedő egyéniség volt. Nagyon sok labdarúgó volt és van a világban, aki a labdarúgásról mindent tud. Ő azonban olyat tudott, amit más nem. Ő egy egyéniség volt. Mátrai Sándorról ma sok minden elhangzott, azonban most én egy olyan dolgot említenék meg, ami még nem. Az 1991-92-es évben – 14 év után – ismét bajnok lett a Ferencváros és utána egy remek sorozat következett a Fradi életében. Nem szabad arról elfeledkezni, hogy Mátrai Sándor ekkor is a Fradi környezetében élt. Annak az elnökségnek a tagja volt, amely ekkor vezette a csapatot. Amíg élt, a Fradiért dobogott a szíve.
 
Istenes Tibor és Istenes Mónika