Szombaton 17:30-kor az Albert Stadionban a Kaposvári Rákóczi FC lesz a következő ellenfelünk a bajnokság 10. fordulójában. Szokás szerint lapozzuk fel ellenfelünk virtuális történelemkönyvét.

Az egyesületet Rákóczi Sport Club néven, 1923. augusztus 15-én Ambrus János kaposvári pénzügyigazgatási díjnok és néhány más sportszerető ember alapította meg. Színük zöld-fehér lett. A csapat első labdarúgó-pályája a jelenlegi stadion helyén volt, amit csak „cukorgyári gödörként” emlegetettek. 1927-ben már 11 szakosztállyal működött az egyesület, azonban a nagy gazdasági világválság hatására a csapat egy jelentős része Dél-Amerikába távozott. Nem feledve gyökereiket, megalakították Buenos Airesben az argentin Rákóczit. A 30-as években a pécsi alosztály első vonalában szerepeltek.

A magyar futballtörténelmet ismerők tudják, ezekben az években a professzionalista magyar bajnokság első vonalában is szerepelt somogyi csapat, a Somogy FC. Ehhez nem volt köze a Rákóczinak, a profi csapat a KAC (Kaposvári Atlétikai Club) együtteséből alakult meg.

A háborús évek alatt, 1941-ben a Rákóczi játékosa lett a legendás hírű Avar István (képünkön), akinek hívására több jó képességű futballista érkezett Erdélyből Kaposvárra. A csapat Avar vezetésével az NB I kapujához érkezett, azonban akkor még a dédelgetett álom nem válhatott valósággá, mivel a csapat messze legjobbját elvitték katonának. Avar volt a klub első válogatott játékosa, akinek legemlékezetesebb válogatott mérkőzése az angolok elleni hazai 2-1-es győzelem volt, amelyen az ő gólja jelentette a magyar sikert.

A II. világháborút követően a Rákóczit beolvasztották az újonnan létrehozott KDSK-ba, majd 1951-től a csapat neve Kinizsi lett (úgy tűnik, ez jutott akkor a zöld-fehér csapatoknak), és a másodosztályban küzdött a minél jobb helyezésért.

A Rákóczi (pontosabban Kinizsi) háború utáni igazi talpraállása csak a 60-as években kezdődött meg. Tehetségek sora bontakozott ki ebben az időszakban. Elég csak a később az Újpesti Dózsával világhírnévig jutó, marcali születésű, Bene Ferenc (képünkön) nevét megemlíteni, aki itt futballozott bő egy évig. 1960 őszén mutatkozott be a Kinizsiben, a csapat rögtön bajnokságot is nyert az NB III-ban. Bene Ferenc sajnos ma már nincs az élők sorában, nevét a Kaposvári Rákóczi utánpótlása őrzi, 2006 decemberétől Bene Ferenc Labdarúgó Akadémia néven.

A csapat az 1970-es évek elején, immár a régi nevén, Mathesz Imre vezetésével ismét a feljutás közelébe került, majd 1975-ben a csapat bejutott az NB I-be, ahol Burcsa Győző (képünkön) duplájával 22.000 néző előtt 2-0-ra verte a Budapesti Vasas csapatát. A Rákóczi egymás után három évet töltött el az élvonalban. Mathesz Imre menesztése után kiestek az első osztályból. A visszajutásra azonban csak két évet kellett várni, 1980-ban a dr. Puskás Lajos edzette csapat visszaküzdötte magát a legjobbak közé, ám ezúttal sem sokáig. Ezt követően 1987-ben jutott fel újra a csapat, amikor is sporttörténeti esemény szemtanúi lehettek a Rákóczi-stadionba kilátogató nézők: ekkor játszott két somogyi csapat először NB I-es meccset egymással (Kaposvár-Siófok 1-3).

Az új évezred megint a második vonalban találta a csapatot. Valóságos „edzőfalók” voltak ekkoriban. Keszei Ferenc fél évet volt az edzőjük, a 2002/2003-as szezont Kovács Kálmán vezetőedzővel kezdték el. A bajnoki szezon felénél 2003 januárjában ismét visszatért Keszei Ferenc. A tavaszi nyitány vereséggel kezdődött, amely után újabb nyögvenyelős mérkőzések következtek. Az utolsó három mérkőzésen már nem Keszei Ferenc volt az edző, helyét Prukner László, az U19-es csapat korábbi edzője vette át. Rövid idő állt a rendelkezésére, de mindhárom meccsen győzelemre vezette a Rákóczit. 2003 őszét is jól kezdte a Rákóczi, a folytatás azonban nem sikerült túl jól, a csapat a 10. helyen zárta az őszt. Volt azonban egy óvási ügye, melynek eredménye ebben nem szerepelt. Decemberre azonban jogerős ítéletet hoztak, a csapat egyszerre a a harmadik helyen találta magát. Ekkor született az a döntés is, hogy nem csak az első kettő, hanem az első négy csapat jut fel az NB I-be. A tavasszal a csapat nagyon jó formában játszott, így érkezett el 2004. május 15-e, a nagy nap, amire 17 éve (a csapat akkor volt utoljára NB I-es) vártak a drukkerek és a játékosok. A csapat a Szolnokot fogadta, és 2-0-s győzelmével ismét kiharcolta az első osztályban való szereplés jogát.

Prukner László kinevezése telitalálatnak bizonyult a csapat életében. Mára minden idők legeredményesebb kaposvári edzőjének mondhatja magát. Vele nem csak hogy visszajutottak az NB I-be, de évről évre ott is maradandót alkottak, immáron stabil középcsapatnak számítanak. Nem kellett a kiesés ellen küzdeniük, általában a hetedik helyre értek oda, sőt 2007/2008-ban elérték eddigi történelmük legjobb helyezését, a hatodik helyet. Tették ezt úgy, hogy a szisztematikus munkával kinevelt és felfedezett játékosaikat rendre el kellett adniuk, hisz lényegében ez a működtetésük egyik legfőbb forrása. Egykoron náluk játszott a BL csoportkört is megjárt DVSC-ből Szakály vagy éppen Oláh, aki idén tavasszal visszatért hozzájuk. De említhetnénk a ma egyik bajnokesélyesét, a Videotont is, ahol a gólgyáros csatársor két erőssége Alves és Nikolics ugyancsak Kaposvárott lett elismert futballista.

Idén nyáron mindenképpen új fejezet kezdődött a csapat életében, hiszen távozott az emblematikus edző Prukner László. Ráadásul éppen a Fradihoz! Reméljük, hét év után a Fradi történetének is emblematikus edzője lehet.

A valaha Kaposvárott játszó nevesebb labdarúgók közül többeket már említettünk, de folytathatjuk a sort Kiss Lászlóval (ki ne emlékezne a norvégoknak rúgott csodagóljaira), Waltner Róbertre, vagy a ma Újpestjét erősítő Rajczi Péterre és Balajcza Szabolcsra. Érdekes, hogy a Fradi, annak ellenére, hogy színeiben sőt a szocializmus évei alatt irányító bázisaiban is azonos volt, igazából soha nem részesedhetett a kaposvári „játékostermés”. De csak az idén nyárig, amikor valóságos áttörést hozott Prukner László azzal, hogy három kaposvári játékost (Maróti, Stanic, Junior) is leigazolt.

Említettük már a Kinizsi korszakukat, nézzük, milyen neveken játszottak még:
1923 – 1944: Kaposvári Rákóczi SC
1944 – 1946: Kaposvári Barátság
1946 – 1949: Kaposvári Rákóczi SE
1949 – 1950: Kaposvári Dolgozók SK
1950 – 1951: ÉDOSZ
1951 – 1956: Kaposvári Kinizsi
1956 – 1957: Kaposvári Rákóczi Sport Club
1957 – 1970: Kaposvári Kinizsi
1970 – 1992: Kaposvári Rákóczi SC
1992 – 2006: Kaposvári Rákóczi FC
2006 – 2007: NABI-Kaposvári Rákóczi FC
2007 – 2009.06.30 Gabona Trans Kaposvári Rákóczi FC
2009.07.01 – Kaposvári Rákóczi FC

Prukner László helyét egy másik tanárember,  Sisa Tibor vette át. Átvette és villámrajtot produkált az együttessel, annak ellenére, hogy a Fradihoz hasonlóan ott is nagy volt a játékosmozgás, rengeteg új játékost kellett beépíteni. Ki gondolta volna, hogy a 10. fordulóban úgy érkeznek a Fradihoz, hogy a második helyen állnak? Valószínűleg senki, még Kaposvárott sem.

Íme a jelenlegi csapatuk fotója:

Említettük már, hogy első pályájuk is a jelenlegi helyén volt, ebből a szempontból is őrzik a tradíciókat. A stadiont persze folyamatosan csinosítgatták, módosították. A jelenlegi formáját 2004-ben nyerte el, ekkor kapta hivatalosan is a Rákóczi Stadion nevet. Jelenlegi befogadóképessége 7.000 fő, 4.500 ülő-, 2.500 állóhellyel. Az ülőhelyekből 1.600 fedett.

Az írásból is egyértelmű, hogy a Kaposvári Rákóczi az elmúlt években a történelmének legjobb szezonjait futja. A mostani bajnokságban is némileg jobban áll, mint a Ferencváros. Reméljük, csak szombat estig!

Az összeállítást a Kaposvári Rákóczi FC hivatalos honlapjának (www.rakoczifc.hu), a hu.wikipedia.org/wiki/Kaposv%C3%A1ri_R%C3%A1k%C3%B3czi_FC wikipedia bejegyzés és a www.magyarfutball.hu/stadionok/ internetes tartalmak felhasználásával készítette:
Simon Sándor