Sajtótájékoztatón jártunk. Ráadásul nem is egy sporttémájú ügyben voltunk hivatalosak egy ilyen rendezvényen. Ez így, azért nem szokásos dolog az életünkben.

Akkor mégis milyen esemény az, amely egy ferencvárosi érzelmű honlapot meg tud mozgatni? Nem csigázom tovább az érdeklődést, hiszen bármennyire is más műfaj a zene, mint a foci, azért mégis lehet párhuzamot vonni a kettő között.

Van két csapat, mely a történelme folyamán elválaszthatatlanná vált egymástól.

Ez a két csapat, az Omega és a Fradi.

Kóbor János (Mecky) többször is – idejét nem sajnálva – állt már a rendelkezésünkre, amikor bátran kérdezhettük véleményét a Fradival kapcsolatosan.

Honlapunk hálás neki, hogy megtisztelt bennünket szeretetével és idejével. Most mi is előszeretettel kínáljuk fradista érzelmű barátainknak, olvasóinknak az Omega együttes vadonatúj lemezét, amely a Rhapsody címet viseli.

Az 1962-ben alakult Omega 2012-ben ünnepli megalakulásának ötvenedik évfordulóját. Mecky és az Omega a múlt-jelen-jövő izgalmasnak és színesnek ígérkező összekötésével ünneplik a jubileumot. Az Omega nevéhez köthető számos zenei, színpadi és műfaji újítás most egy új fejezettel bővül. Mecky régi elképzeléseit váltotta valóra egy régi-új albummal, az Omega Raphsody-val.

A lemezzel és természetesen a Fradival kapcsolatosan, Kóbor Jánossal beszélgettünk.

– Ismét párhuzam alakult ki az OMEGA és a Fradi útjai között. Ti is rég jelentkeztetek már egy új lemezzel és a Fradi is új sikerek előtt áll. Mindkét csapat elindult egy újabb, dinamikus úton. Te is tapasztalod ezt a párhuzamot?
– A Fradi túl van egy évszázadon, mi pedig egy fél évszázadon, de mindketten belevágtunk a jelen harcaiba.

– Mióta dolgoztok ezen a lemezen?
– Először is, kikristályosodott előttünk, hogy egy olyan klasszikus hangzású rockzenét szeretnénk készíteni, amelybe beleolvasztunk mindent, ami ezt a műfajt erősíti. Elsősorban itt az elektronikai helyett a szimfonikus hangzás belekeverésére gondolok. Ekkor már megvolt az irány és innentől számítva, úgy egy évet dolgoztunk a lemezen. A konkrét stúdiómunka nyolc hónapot vett igénybe. Ezalatt az idő alatt volt, hogy nagyon sűrűvé váltak a napjaink és voltak olyan időszakok is, mikor tanácstalanul leálltunk egy ideig.

– Az, hogy szimfonikus stílusban dolgozzátok fel a számaitokat, az kinek az ötlete volt?
– Ez nekünk már egy nagyon régi ötletünk. 1973-ban volt egy svéd szimfonikus zenekar, akikkel feljátszottunk hat számot, de a technikai lehetőségeink nagyon gyengék voltak. Akkor a végeredmény közel nem hozta azt a hangzást, amit mi ettől elvártunk. A múlt rendszerben annyira meg voltak szabva a határok a zenék között, hogy ez a határ akkor áthatolhatatlannak tűnt. Mára a rockzene elérte, hogy nem egy ledegradált műfaj, hanem a zene egyik válfaja és mint ilyen, lassan közeledik a klasszikussá váláshoz, hiszen több mint hatvan éve él ez a műfaj. Általában egy zenei műfaj ennyi időt szokott megélni, aztán átváltozik klasszikussá. Ez mostanra megtörtént a rockzenével is, azonban egyelőre még az átmeneti korszakot éljük. Vannak már új irányzatok, de még olyan mindent felváltó nem lépett elő. Aztán lehet, hogy a közeljövőben ez nem is fog megtörténni, hanem inkább egy integrálódás felé megyünk, mint amit ez a lemez is képvisel.

– A sajtótájékoztatótokon elhangzott az is, hogy az értékeinket nemzeti szinten nem igazán becsüljük meg. Ez is egy párhuzam, hiszen a Fradit sem kezeli valós értékén ez az ország.
– A Fradi megverte már fél Dél-Amerikát, nyert Vásárvárosok Kupáját, de igazi elismerést a mindenkori hatalomtól nem kapott soha. Van egy lelkes és nagyon nagy számú tábora, de a magas rangú politikai elismerést soha nem tudta megszerezni. Szerepeltek közben a hazai porondon olyan csapatok, melyek egyértelműen sokkal kedvezményezettebbek voltak. A Fradi mindig is a tömegek csapata volt, ezért sem értem, miért nem becsülték meg soha, pedig még értéket is hordozott folyamatosan. A múlt rendszerben egy picit a Ferencváros reakciósnak számított, de előtte sem méltányolták különösképpen, hogy milyen tömegek állnak mögötte. A mai futballban pedig a legfontosabb, hogy a tömegeket a foci mellé állítsuk, ha pedig ez nem sikerül, akkor hangulat nélküli meccseket nézhetünk csak Magyarországon. Az pedig csak annyit ér, mintha mi üres teremben próbálnánk jó hangulatú koncertet adni. Az még magunknak sem tetszene. A kérdés zenei oldalára visszatérve, mostanra talán eljött az idő, hogy Magyarországról is felhívja a figyelmet magára valami, hiszen az utóbbi években sajnos zeneileg olyan sokra semmi nem futotta. A sportban is inkább a kevesebb nézettséget produkáló műfajok szoktak sikeresek lenni és sajnos nem a foci. Azt gondolom, hogy a rockzene az a művészetekben azt a szerepet tölti be, mint a sportban a foci. Egy rockzenei siker nagyon jelentős dolog lenne, de egyelőre korai erről még beszélni. Mindenesetre a német kiadó igazgatója itt a mai sajtótájékoztatón is nagyon pozitívan, reményt keltően nyilatkozott.

– Honnan van még bennetek ennyi tűz?
– Talán onnan merítünk, ahonnan a Fradi is. A viccet félretéve, a csúcson abbahagyni szerintem óriási pazarlás. Van erre ellenpélda is, mert Michael Schumachert, bár nem olyan jó a hatodik-hetedik helyen látni, de még mindig ott tud lenni a legjobbak között. Az ő jelenléte azonban így is színesíti a többiek szereplését. Bennünk azonban még az is duplán táplálja a tüzet, hogy mi még versenyben vagyunk, ahogy a Fradi is. Az élre kell törni, a legjobbnak kell lenni és kész is a siker. Mi folyamatos versenyben vagyunk, ez így természetes, ha eredményeket akarunk elérni. Nem is akármilyeneket. A kiadónk is bízik benne, hogy példányszámban jól eladható, élvonalba kerülő lemeznek lehetünk részesei. A hétvégén elindulunk egy egyhetes médiakörútra, a legkomolyabb német tévéknek, rádióknak és újságoknak adunk majd nyilatkozatokat.

– Mikor láthatunk legközelebb Fradi meccsen?
– Már bebizonyítottam, hogy nem csak a jelenlétem hoz szerencsét, elég ha a figyelmem a csapaton van. A Kaposvár elleni mérkőzést ugyanis csak a tévéből tudtam megnézni, mégis nyerni tudott a csapat. Igaz, nem ment könnyen a három pont megszerzése, de azért végül ezt is begyűjtöttük. Most a lemezzel kapcsolatosan nagyon sűrű a programunk, de amint az időnk engedi, egészen biztosan ott leszünk az Üllői úton.

Istenes Tibor
Budapest, 2010. október 19.