A kedves olvasók egy része most egészen bizonyosan elküld melegebb éghajlatra. Mert a Fradi vezérhajója léket kapott, azaz a futballcsapat kikapott. És akkor én ilyen kérdést teszek fel …

Tudom, persze hogy tudom, a mindenkori Fradi mindenkori szereplését a futballcsapat határozza meg. Mert a közvélemény jelentős része a Fradit velük azonosítja. Jól van ez így? Nem tisztem eldönteni. Egyet tudok. Ebben az egyesületben a sportolók 111 éve futballoznak, mellette futnak, úsznak, tornáznak, pólóznak, hokiznak, kosaraznak, kéziznek és a sort szerencsére hosszan folytathatnánk. Ők is a Fradi család tagjai. Ők is a mi fiaink, lányaink. Ők is a zöld-fehér színekért edzenek, meccselnek hétről-hétre. És mégis. Az ő szereplésüket is a futballisták szereplésének szemüvegén keresztül nézzük. Ha a focisták nyernek, akkor vagyunk boldogok, hogy más sportágban is sikereket értünk el. Ám, ha ők kikaptak, akkor a többiek sikerét hajlamosak vagyunk tudomásul sem venni. Jól tesszük? Nem válaszolhatjuk meg a kérdést, hiszen nem mehetünk szembe a történelem adta hagyományokkal, a génjeinkbe kódolt fradizmussal.

Kikapott a focicsapat. Kikapott egy olyan meccsen, amely előtt reményeink megint el mertek rugaszkodni a földtől. Volt miért. Újra van egy szerethető csapatunk, amelyik képes küzdeni a színeinkért, amelyik képes akkor is győzni, ha nem játszik jól. Tegnap ez nem sikerült. Megvolt a küzdés, megvolt az akarat és mégis elcsúsztunk. Egyenlíteni sikerült, onnan továbblépni nem, sőt. Tudjuk az eredményt, az emberhátrányban levő ellenfél két játékosának klasszisa révén az utolsó percekben fordított. Összedőlt a világ? Messze nem! Elvesztettünk egy meccset, amely után ott maradtunk az élmezőnyben. Nincs mit tenni, menni kell tovább a megkezdett úton. Hozni kell a következő meccset, meccseket és bizonyítani, hogy nem véletlenül vagyunk ott, ahol vagyunk. Azon a helyen, amit csak alaptábornak tekintünk, ahonnan elindulhatunk a magasabb csúcsok meghódítása felé. Hiszem, van erre esélyünk! A játékosoknak nem szabad letargiába esni, készülni kell a következő meccsre. Nekünk, szurkolóknak sem szabad elveszteni a hitet, menni kell és szurkolni a következő meccsen is, ahol a csapat győzelemmel fogja meghálálni ezt a hozzáállást.

A kézilabdában ünnepként harangoztuk be a szombatot, nem csak a nap ünnepi volta miatt. Az volt a férfiak és a nők kettős bajnoki mérkőzése okán is. És mind a férfiak, mind a nők sportünneppé is tették a napot. Mindkét csapatunk győzött! Mindkét csapatunk ott van a közvetlen élmezőnyben. Mindkét csapatunk meghatározója a saját bajnokságának. Szóval mindkét csapatunk a Fradi névhez méltóan szerepel. Megérdemlik a közönség támogatását, hogy általuk ők is még magasabbra jussanak. Hiszem, hogy együtt – a csapataink és a szurkolók – ez sikerülni is fog.

A hokicsapatunk is nyert, ráadásul éppen az Újpestet ütötte ki. Ez fradista szívnek mindig jólesik. Jólesik akkor is, ha tudjuk, hogy az ellenfél most éppen bajban van, nem a legacélosabb. Ez legyen az ő gondjuk. Hosszú évekig mi voltunk ugyanilyen cipőben, de túléltük. Túléltük, mert azok a fanatikusaink, akik igazán hisznek a Fradiban, nem engedték el ennek a csapatnak sem a kezét. És bizonytották a szurkoló-csapat egység erejét, fontosságát. Meggyőződésem, hogy ebben a klasszikus sportágban is lesznek még országot megmozgató nagy sikereink, bajnoki címeink. Lassan, araszolva, de együtt el kell indulni ezen az úton. Ehhez is erőt adhat az ősi nagy ellenfél kiütése.

Ezen a hétvégén az Alcatrazban is győztünk. Győztünk mindannyian, akik ott voltunk, akik hitet, erőt adtunk Dzurják Csöpinek, a gyógyulása, a teljes gyógyulása felé vezető úton. Azon az úton, amely nem a legsimább, bizony vannak, lehetnek rajta göröngyök. De a szurkolók szeretete, kiállása fényessé világítja ezt az utat, amelyen Csöpinek a gyógyulásig, az újbóli futballpályára lépésig végig kell menni.

Lám! Bármely bekezdése ennek a cikknek a szurkolókról és a Fradiról szól. Arról, hogy csak együtt sikerülhet elérni a célt. Csak együtt sikerülhet menni a győzelmek és sikerek útján, amely a Fradi történelme által kijelölt egyetlen út.

Milyen volt a hétvégénk? Reményteli! Mert mi akkor is győzünk, hogy ha kikapunk.

Hajrá Fradi!

Simon Sándor