2024. november 21. csütörtök

Bemutatjuk szombati ellenfelünket: Szolnoki MÁV FC

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2010. október 30.

Szombaton 15:00-kor az Albert Stadionban a Szolnoki MÁV FC lesz a következő ellenfelünk a bajnokság 12. fordulójában. Nézzük a történelmüket…

Az egyesület 1910. május 11-én, Papp Dénes MÁV főmérnök kezdeményezésére alakult, 23 taggal. Látható, hogy patinás klubról van szó, hiszen az idén már megünnepelte a centenáriumát. A futballisták nagyon szépen ünnepeltek, hiszen 62 esztendő után feljutottak az élvonalba. De ne szaladjunk ennyire előre.

A megalakulás után a csapat először a csirkepiacon, majd a vásártéren játszott. 1912-ben épült az első pályájuk a Podolszky úton. Mivel már volt saját pálya, egyre több meccset játszottak. Mint sok más magyar csapat fejlődését, az övékét is megakasztotta az I. világháború. A háború után 1924-ben kibővítették a sporttelepet, készítettek egy 800 fős fedett tribünt. A 3000 ember befogadására alkalmas létesítmény országos hírű lett. 1926 és 1935 között az amatőr csapatok kerületi bajnokságban játszottak, amelyek győztesei az országos döntőben mérkőztek meg egymással. 1928-29-ben a döntőig jutottak, de ott a Törekvés 5-0-ra legyőzte őket. A 30-as években, mint vasutascsapat több játékost is adtak a magyar vasutasválogatottba, mert akkor még olyan is volt.

Az 1933-34-es szezonban nagy sikert értek el azzal, hogy a Magyar Kupa elődöntőéig jutottak, ott a BSZKRT ejtette ki a csapatot. 1935-36-ban KÖLASZ bajnokságot nyert az egyesület. Osztályozókat játszott a KEAC-cal, a NZTE-vel és a Haladással. 1937-ben a Haladással szemben megnyerték az országos vasutas bajnoki döntőt. A csapat mindeközben, nyilván a most is felsorolt eredmények következményeként besorolást nyert az újonnan létrehozott NB II-es bajnokságba, ahonnan 1938-ban felkerültek az első osztályba.

Az első élvonalbeli szezonjukban a 9. helyen végeztek, csakúgy mint egy évvel később. 1940-41-ben nagyot léptek előre, amikor a negyedik helyig jutottak. Ebben a szezonban a magyar kupában is óriási sikert értek el, 1941. június 29-én megnyerték a kupadöntőt. Ellenfelük a Salgótarjáni BTC volt, 3-0-ra győztek. Ez a kupagyőzelem kettős volt, hiszen mint győztes, törvényszerűen a legtovább állva maradt amatőr csapat is lett, ezzel pedig a kiírás szerint a Corinthian-kupa is a birtokukba került.

A kupagyőzelem öröme a következő bajnoki szezonban is röpítette őket, hiszen 1941-42-ben tovább javítottak a bajnoki helyezésükön, harmadikok lettek, felértek a dobogóra. Egyértelműen ez volt a szolnoki labdarúgás aranykora. Vitán felül a Szolnoki MÁV volt a legjobb vidéki csapat, több játékosa is szerepelt a magyar válogatottban.

Ennek a szolnoki aranycsapatnak volt az egyik oszlopa Kispéter Mihály, aki később a Fradi (nevezhették akár Kinizsinek is) oszlopa lett, a Fradizmus egyik megtestesítője, a Fradi legendája.

A kis kitérőt követően folytassuk a ’40-es évek szolnoki eredménysorát. A bravúros bronzérmet követő két esztendő visszaesést hozott, mindkétszer a nyolcadik helyen végeztek. A II. világháború után már nem volt meghatározó csapat, 13., 10.helyeket követően 1948-ban csak a 15. sikerült, amely bizony a kieső hely volt, a Szolnoki MÁV elbúcsúzott az NB I-től.

Ezek után Szolnokon hiánycikk lett az élvonalbeli futball. Igaz, 1955-ben a Szolnoki Légierő csapata játszhatott egy szezont az NB I-ben, de ennek a csapatnak nem volt köze a MÁV-hoz.

A Szolnoki MÁV tartósan az alacsonyabb osztályokba, zömmel a második ligába szorult. Magyarország összes csapatához hasonlóan a szocialista érában ők is átestek névváltozáson, nem is egyen. Volt a nevük Szolnoki Vasutas SE, Szolnoki Lokomotiv SE, Szolnoki Törekvés SE,Szolnoki MÁV SE. Ezen a néven rivalizáltak a legnagyobb városi riválisukkal a Szolnoki MTE csapatával. Mindez 1979-ig tartott, amikor a város vezetői úgy döntöttek, a város csapatai egyesüljenek, így lett Szolnoki MÁV MTE, amely korszak 1996-ig tartott. Az egyesült csapat 1986-87-ben egészen az MNK elődöntőjéig jutott, de a későbbi győztes Békéscsabai Előre kiverte őket. Aztán 1992-ben így egyesült erővel is kiestek a harmadosztályba, s néhány évet ott is töltöttek. 1996-tól ismét felveszik egykori nevüket, azóta újra Szolnoki MÁV FC néven szerepelnek. Sikerült visszajutni a másodosztályba, a visszajutás óta stabil másodosztályú csapatnak számítottak, amely általában a dobogó közelében végzett.

Az élvonal csak álom volt. Egészen 2007-08-ig, amire mi fradisták is emlékezünk, hiszen ez volt a jogtalan kizárás utáni második évünk az NB II-ben. A Szolnoki MÁV ekkor a Fradit megelőzve, a Kecskemét mögött a második lett. A következő szezon nagy visszaesést hozott, ám 2009-10-ben feltámadt poraiból a szolnoki főnixmadár. Megnyerte a bajnokságot, beteljesült egy már tán el is feledett álom, újra NB I-be jutott a csapat.

Páyaügyben a kezdetek kezdetén már szóltunk a Podolszky úti pályáról. Később a Véső utcában játszottak.1974. december 4-én átadták az akkoriban modernnek számító Tiszaligeti Stadiont, ami kezdetben a rivális MTE, ám az egyesülés után törvényszerűen az ő otthonuk is lett, majd maradt is. Ez a stadion kezdetben 20 ezres befogadóképességű volt (5000 ülőhellyel). Állagának megóvására nem sok gondot fordítottak, így az egyre csak romlott. Az NB I-be jutott csapat csak méltányosságból játszhat itt és nem csak azért mert nincs világítás, a pálya talajára is sokan és sokat panaszkodnak. Mindenesetre jelenleg a befogadóképessége 4000 fő (3200 ülőhellyel).

Az összeállítást Simon Sándor készítette.
Felhasznált források:
www.magyarfutball.hu (pancso írásastadionkép, címerkép)
Szolnoki MÁV FC wikipedia bejegyzés

A végére ugorhat és hozzászólhat.

HOZZÁSZÓLÁS