Nincs olyan család, amelynek ne lennének halottai. Nincs olyan család, amelynek ne lennének olyan halottai, akiknek emlékét nemzedékeken keresztül ne ápolná.

A Fradi egy nagy család. Ezt mondjuk és ezt hisszük mindannyian. Ha pedig így van, akkor Mindenszentek ünnepén, halottak napja előtt, emlékezzünk a Fradi család halottaira.

Gyújtsunk gyertyát, mondjunk el egy imát mindannyiukért. Egyben kérve őket, hogy ők is imádkozzanak a Fradiért, annak sikereiért, hogy amiért ők éltek, haltak, annak dicsősége örök legyen, veszendőbe sose menjen. Érje bármilyen keserűség, bánat, leselkedjen rá bármi veszély, az Erkölcs, Erő, Egyetértés őrködjön sorsa és jövője felett.

Emlékezzünk az alapítókra!

Emlékezzünk legendás játékosokra!

Emlékezzünk legendás edzőkre!

És emlékezzünk Nagy Norbertre, Fodor Imrére, Pusztai Lászlóra, Mátrai Sándorra, Dalnoki Jenőre, Dékány Ferencre, Kocsis Sándorra, Czibor Zoltánra, Mészáros Józsefre, Kispéter Mihályra, Sárosi Györgyre, Sárosi Bélára, Toldi Gézára, Lázár Gyulára, Tóth-Potya Istvánra és még hosszan sorolhatnánk minden kor ferencvárosi halottait, akiket valami feltétlenül összeköt. Nem, nem a játéktudás, az született adottság, sokkal inkább a zöld-fehér színeknek, a Fradi szellemiségének tisztelete, a személyes adottságaik alárendelése a klubnak. Nem lehet feledni, ahogy ők játszottak és éltek a Fradiért.

Ne feledjük azt sem, bármilyen fontos mindannyiunknak a labdarúgás, nem csak ez a sportág jelenti a Ferencvárosi Torna Clubot. Számtalan sportág köszönhette létét is a zöld-fehér hevületnek, érzelemnek. Számtalan sportágban értek el sportolóink világraszóló sikereket. Számtalanul közülük eltávoztak már e földi létből. Hol sírjaik domborulnak, a mai fradistáknak ápolni kell e helyeket.

Sokan voltak, sok helyen nyugszanak. Sokuk nyugvóhelyéről nem is tudunk. Jó lenne, ha csökkenne az ilyen sírok száma. Ezért ezen az ünnepen mozgalmat indítunk. Ha valaki a temetőket járva akár véletlenül is megpillant egy olyan síremléket, amelyről tudja, hogy egy ferencvárosi sportember hamvai fölött magasodik, kérjük, azon túl, hogy fejet hajtva megemlékezik, fényképezze le és ezt a fotót küldje el a részünkre. Elhunyt nagyjaink megérdemlik, hogy földi emlékhelyeiket is számon tartsuk.

Végezetül, ne feledjük azon szurkolótársainkat sem, akik a Fradi nemes elvei mentén élték életüket és érte őket a halál. Gondoljunk rájuk és imádkozzunk értük is, mint ahogy mindenkire, akinek életében sokat, sokszor mindent jelentett a Fradi. És higyjük azt, hogy az égi hazában Ők is velünk vannak, Ők is látják, amit mi látunk, Ők is érzik, amit mi érzünk. Sőt, Ők már tudják azt, amit mi még csak hiszünk, hogy

Fradi volt, Fradi lesz, míg a Földön ember lesz!

Simon Sándor