Kezdjük azzal, nem elírás a cím. Nem elírás a három évet átölelő időszak, amely azért lett ekkora, hogy az NB II-ben töltött éveket egy lendülettel ugorjuk át, ahogy azt már legutóbb is jeleztük. Átugorjuk azért is,, mert ezek az évek nem érdemlik meg a dicső jelzőt, sokkal inkább megérdemelnék az ellenkezőjét. Mivel azonban ez a sorozat a teljes történelmet átöleli, egy epizódért nem szabad címet változtatni. Ez a három év végsősoron csak egy röpke pillanat a Fradi történelmében, amely nem véletlenül kapta a dicső jelzőt.

A jogtalan kizárás valóban mély válságba sodorta a Fradit. Nem túlzás kijelenteni, a megszűnés szélére sodorta. A Labdarúgó Zrt. tulajdonosa ebben az időben az FTC, mint klub volt, amely ugyancsak rettentően eladósodott. A futball bedőlése az összes többi szakosztály végét jelentette volna. A válságban az FTC élén is gyakran történtek változások. Elnök váltott elnököt. Mindegyik elnök elsődleges és egyetlen programja volt a túlélés biztosítása, amihez befektetőket kellett keresni. Volt, aki a Fradi hatalmasra becsült szurkolói számában bízott, ezért a tagsági rendszertől remélte a megoldást. Nem sikerült. Maradt az a megoldás, hogy a futballcsapat sorsát összekötötték általa használt ingatlannal. Ismerjük mindannyian, ez a történet ért véget 2008. elején, azaz lett új tulajdonosa az ingatlannak, ezáltal a futballcsapatnak, a Kevin McCabe által fémjelzett angol befektetői csoport, illetve annak megyar helytartói. A Fradi megmenekült, ám a kedélyek nem nyugodtak, a tulajdonlás körüli viták kavarta hullámok ma is verdesik Ferencváros partjait.

Térjünk vissza azonban 2006 nyarára. Pár nappal a bajnokság kezdete előtt ugye kiderült, a Fradi a hétvégén nem NB I-es meccset játszik, hanem pár nappal később az NB II Keleti csoportban kezdi a szereplését. Újra megdobbant a Fradi szív. Végeláthatatlan sorok végigállása után lehetett csak bérletet váltani az NB II-es szezonra, ahogy a Jászapáti elleni nyitómeccs jegyeit sem volt könnyű megszerezni. Mintha a Fradi a BL-ben játszott volna. Az emberek a jegyvásárlással gyakorlatilag szimpátiatüntetést tartottak a jogtalan és igazságtalan döntés ellen. Nem csoda, hogy zsúfolt ház előtt játszotta a Fradi történelmének első NB II-es mérkőzését. Inkább az a csoda, hogy volt kikkel játszania, úgy ahogy, sikerült egyben tartani a csapatot. Ebben óriási szerepe volt a vezetőedzőnek, Gellei Imrének és a csapatkapitánynak Lipcsei Péternek. Ők el tudták hitetni a pénz nélkül is itt maradt játékosokkal, hogy a Fradi történelmét írják és nekik ezt tovább kell írniuk.

Mindenki azt várta, a Fradi úgy válaszol az őt ért jogtalanságra, hogy fölényesen nyeri a bajnokságát és visszajut. A bajnokság kezdete így is nézett ki. Fölényes győzelmek jöttek egymás után, látszott, a Fradi nincs egy súlycsoportban a többi csapattal. Az őszt veretlenül az első helyen zárta a csapat. Ugyanakkor az is látszott, hogy az ország keleti végein, Nyíregyházán ekkor valamit megláttak vagy megéreztek. Úgy vélték, nekik ebben a helyzetben is lehet esélyük. Tavasszal sajnos bebizonyosodott, igazuk volt. Tavasszal a Fradi belső válsága tovább mélyült, elmúlt az a varázs, ami az indulás mérkőzéseit jellemezte. A Kecskemét elleni hazai vereség után Gellei Imre lemondott, annak ellenére, hogy csapata még az első helyen volt. Utódául Zoran Kunticsot nevezték ki, azzal a nem titkolt céllel, hogy az általa bajnoki címre vezérelt ificsapatból több játékost beépítsen a csapatba. Abba a csapatba, amelynek egyre késhegyremenőbb küzdelmet kellett vívnia a Nyíregyházával. Ezt a küzdelmet elvesztette a Fradi, a Nyíregyháza jutott fel helyette. A Fradinak, sokak örömére maradt az NB II. Sokak örömére, hiszen az NB II Keleti csoportjának csapatai ebben az időben könnyen teljesíthették a költségvetésük bevételi oldalát. Elég volt ehhez a Fradi elleni meccset megrendezni, amely garantált és nagy bevételt hozott. A televízió is azonnal reagált, hiszen ebben az időben minden héten volt NB II-es meccsközvetítés. Költői a kérdés, vajon melyik csapat meccseit közvetítették?

Az első évben tehát nem sikerült a feljutás. Új edzőt neveztek ki, nagyon ismerős edzőt, Csank Jánost, aki legutóbbi ténykedése során bajnok lett a Fradival az NB I-ben. Az volt ugye a huszonhetedik. Csank a fiatalítással szemben a rutinra voksolt. Régi fradisták mellett, mint Lisztes, Vincze Ottó, Mátyus, Horváth Péter, általa ismert rutinos játékosokra (Vasas Zoltán) voksolt. A szurkolók mondogatták is, ez a retro Fradi. Tagjaiban lehet hogy az volt, eredményeiben semmiképp. Ne feledjük, 2007-08-at írunk, még mindig nincs sikeres ingatlan (és csapat) tender, még mindig az ígérethalmazok földje az Üllői út. Kecskeméten és Szolnokon viszont ráéreztek arra, tán itt a soha vissza nem térő alkalom. Kecskemét még soha nem volt első osztályú, Szolnok is 60 éve. Húzogatták is rendesen a döglődő oroszlán bajszát. Már az őszi szezon végére tekintélyes előnyt szereztek. A befektetőtender története csak az átigazolási szezon után ért véget, hiába lett új tulaj, erősítésnek nevezhető játékosokat nem tudott hozni. Csak olyanokat tudott ideirányítani, akik a saját hálózatának parkolópályáin voltak, példának okáért elefántcsontparti játékosokat Kínából. Csank mesternek, ez ismeretlen vad volt (hiszen tudjuk, Csank neves vadász is), nem értett a nyelvükön, sem szó szerint, sem a futballt tekintve. Kódolt volt hát az újabb edzőváltás, Csank János helyét a szaktanácsadónak ideirányított Bobby Davison vette át. A bajnokság végére pedig maradt a harmadik hely. Sajnos még mindig az NB II Keleti csoportjában.

Annak, amiből azt hittük egy röpke, keserves év lesz, immáron harmadszor kellett nekirugaszkodnunk. Megint kaptunk új játékosokat. Jamaikából, Trinidadból. Még szerencse, hogy Ferenczi Istvánt is megkaptuk. Meg az is szerencse, hogy elfogytak az ellenfelek. A Szolnokból sokat kivett az előző évi versenyfutás, mellette csupán a Bőcs próbált meg vitézkedni. Sokak általános meglepetésére nyerte egymás után a mérkőzéseket és volt sokáig a Fradi előtt. Azonban azt is minden hozzáértő látta, önmagában ennek a csapatnak nincs realitása, az NB I-ért nem lehet ellenfél. Nem is lett. Már csak azért sem, mert az utolsó NB II-es átigazolási szezonban, télen végre nem csak egzotikus tájakról igazoltak játékosokat, hanem Angliából is. Igaz, hogy fiatal tehetségeket, de ők az NB II-höz képest nagy igazolások voltak. És érkeztükkel az egzotikus tájak egzotikus játékosai mehettek haza. Így Bobby Davison az utolsó NB II-es idény tavaszán a mennybe ment. Köszönhette Ferenczinek is, akit – a sértő szándék nélkül vidéki kiscsapatoknak nevezett ellenfelek amatőr játékosai – nem tudtak tartani. Nem kevesebb, mint 39 góllal lehetett gólkirály. Mindenesetre tény, harmadjára fölényesen sikerült a feljutás. VISSZATÉRTÜNK!

Rendkívüli az epizód, rendkívüli a bajnoki évadok ismertetése is. Az eddigiektől eltérően nem adtunk és nem adunk táblázatot. Úgy gondoljuk, ezen dicstelen évekről elegendő ez a rövid szöveges ismertetés.

Sok szurkoló gondolta úgy, hogy a Fradinak a jogtalan döntés értelmében nem lett másodosztályú csapata. Annak ellenére, hogy odakényszerítették, a kupában megmutathatja. Nos, nem mutatta meg. Az első NB II-es év volt ebből a szempontból a legbiztatóbb, mint ahogy a kezdeti bajnoki nekibuzdulás is az volt. A Kaposvölgye, a Pécs majd a Gyirmót csapatainak legyőzése után a csapat a nyolc közé jutott és egy igazán pikáns párharc részese lett, mivel a Vasast sorsolták ellenfélül. Azt a Vasast, amely a Fradi kizárása után, mint az NB I-ből kiesett csapat végül mégis kedvezményezett lett és az első osztályban maradhatott. Az elsőmeccsen az Üllői úton a tartalékos Fradi (az előző ellenfél a Gyirmót legyőzése vezéráldozattal járt, a bíró kulcsembereinket állította ki) 2-0-ra kikapott. A visszavágón fordult a kocka, a Fradi a továbbjutás küszöbére került, amit a játék képe alapján meg is érdemelt volna. Ám a 3-2-es győzelem ehhez kevés volt.

Egy évvel később a Törökbálint legyőzése után a Paks elleni 0-0 jelentett továbbjutást. Milyen furcsa leírni, azért, mert az Üllői úton az alacsonyabb osztályú csapatnak ez elég volt. Következett az akkori NB II Nyugati csoport élcsapata a Felcsút, amelyet Felcsúton sikerült legyőzni. Az ugyancsak NB I-es Kaposvár azonban „retro Fradi” számára soknak bizonyult, a hazai 2-2 után idegenben 2-1-re kikapott és kiesett.

Az utolsó NB II-es évben A sokadosztályú Leányfalu ellen játszva, az ugyancsak NB II-es, de Nyugati csoportos Szigetszentmiklós ellen nyögve (11-esekkel) sikerült továbbjutni. Az Üllői úton az igazi értékmérő, az NB I-es Haladás elleni vizsga azonban nem sikerült, ellenfelünk 2-1-re győzött.

Az MLSZ ezekben a számunkra dicstelen években újított. A Magyar Kupa mellé bevezette a Ligakupát is. Az első ilyenen, 2007-08-ban el sem indulhattunk, mert azt csak NB I-eseknek írták ki. Nyilván a nézői érdektelenség hatására a következő évben már meghívtak néhány NB II-es csapatot is. Néhányat meg kellett, mert egyedük csak a Fradit nem hívhatták. Két hatos csoportból kellettt kivívni a továbbjutást. A Fradinak ez a Fehérvár, a Honvéd, a Kecskemét, a REAC és a Baktalórántháza ellenében nem sikerült. Nem sikerült már csak azért sem, mert az NB I-es ellenfeleihez hasonlóan nem vette komolyan a sorozatot. Az őszi meccseken rendre a második vonal játékosai játszottak. Mondjuk, tétje sem volt ennek a kupának.

A nemzetközi szereplésről ezekben az években nem beszélhetünk, hiszen hivatalos, az UEFA által szervezett meccset az FTC nem játszott.

Ennyit erről a három évről. Csapatképet sem emelünk ki, mert minek. Örüljünk, hogy ha később is, mint vártuk, de túlestünk ezeken a gyötrelmeken.

A sorozat többi része ide kattintva is elérhető.