Szombaton Zalaegerszegen vizitál a csapatunk, 17:30-kor kezdődik a 13. forduló soros bajnoki mérkőzése. Szinte napra pontosan nyolc hónapja tettük ugyanezt. Már akkor is bemutattuk az ellenfelet, most felfrissítjük ezt az ismeretanyagot.

A futball, mint játék 1912-ben mutatkozott be Zalaegerszegen, jóval a klubszerűen megszervezett sportélet előtt. Történt ugyanis, hogy egy helyi, alkalmi csapat a Vasvár ellen mérkőzött és 4:2 arányban vesztett. Valamivel később, a zalaegerszegi kereskedők önképző egylete által verbuvált ifjú játékosok a csáktornyai ellenfelükkel szemben is alulmaradtak (2:1). Az eredménytelenül végződött kísérletezések ellenére a játék továbbra is népszerű maradt és alkalmi mérkőzések sorát játszották a Vizsla-réten, amely játszadozásnak az I. világháború vetett véget.

1920-ban, főleg a város kisiparosai, munkásai részvételével, Vadász József szervező munkájának eredményeként alakult meg a Zalaegerszegi Torna Egylet, mindössze egyetlen – mondhatni, természetesen – a futball szakosztállyal. Az alapítók a fekete-fehér színeket választották. Eleinte létesítmény valamint alapszabály nélkül működtek. Mérkőzéseiket a ZSE pályáján játszották.

Ennek a pályának a használati jogát egy barátságos mérkőzés előtt, 1921. augusztus 20-án vonták meg a ZTE labdarúgóitól. Emiatt a Szombathelyi AK első osztályú csapatát újra a Vizsla-réten, a játékosok által előkészített pályán, fogadták. 2:1-es vereséget szenvedtek, de a pályát mintegy 2000 néző állta körül.

A ZTE bajnoki pályafutása a Nyugati Labdarúgó Alszövetség II. osztályában, 1924-ben kezdődött. Első mérkőzésükön a Kámoni AC vendégeként értek el 2:2 arányú döntetlent.

Később jöttek a győzelmek is, majd a sikerek nyomán egymásra találtak a játékosok és a szurkolók. Olyannyira, hogy saját erőből pályát építettek. A tíz évvel később elért bajnoki cím és osztályozó eredményeként az 1934/35-ös bajnoki évet már a Nyugati Alszövetség I. osztályában kezdhették. Újoncként a hatodik helyen végeztek, a következő évben azonban a kiesés sorsára jutottak, bár három csapatot is maguk mögé utasítottak a bajnoki táblázaton. 1939-ben hatósági intézkedés nyomán a klub felszerelését és pályáját elvették, ezzel a további működését lehetetlenné tették, átmenetileg megszűntek.

A II. világháború utáni években egyre több helyi egyesület alakult vagy folytatta működését. Nevük és támogatóik gyakran változtak, ezért egyik sem tudott igazán a város vezető sportegyesületévé válni. E célból jött létre 1957 elején egy új klub, a Zalaegerszegi Dózsa és Petőfi egyesüléséből, ami azonban rövid életűnek bizonyult, s néhány hónap után fel is bomlott. További kísérletezésként 1957. június 6-án a Petőfi és a Ruhagyár fúziójának eredményeként, 19 éves szünetet követően alakult újra a Zalaegerszegi Torna Egylet. A név a régi maradt, ám a színek zöld-fehérre változtak.

A régi-új klub labdarúgócsapata a Nemzeti Bajnokság 57 másodosztályú klubjának egyikeként a Nyugati csoportban, 18 ellenféllel szemben kezdte meg bajnoki szereplését.

Az elkövetkezendő években a csapat szinte mindig a középmezőnyben végzett, egy erős középcsapat alakult ki Zalaegerszegen. 1968. november 24-én, Zalaegerszegen a ZTE 5:2 arányban legyőzte a Pécsi Ércbányászt és megnyerte a bajnokságot az NB II Nyugati csoportjában. Ezzel a sikerrel feljutott az NB I B-be az akkor még zöld-fehér csapat, amely nem sokkal ezután színt váltott és felvette mai kék-fehér színeit.

Az első szezonjuk az NB I-ben 1972-ben volt, még a régi címerük alatt. Első győzelmüket a legmagasabb osztályban 1972 október 1-jén a ZTE-stadionban, 20 ezer néző előtt a Szegedi EOL csapata ellen aratott 4-0 jelentette.

A következő majd két évtizedben rendre a bajnoki táblázat középső harmadában végzett a csapat. A fényesebb időszak Gellei Imre érkeztével következett. Ő 33 éves volt, amikor átvette a csapat irányítását. Vele kétszer is – 1985-ben és 1986-ban – a negyedik helyig jutott.

NB I-es tagságukat 1989. június 10-ig őrizték, akkor utolsó helyezettként kiestek a legmagasabb bajnoki osztályból. Másodszor 1992-ben estek ki, de 1994-ben újra a legjobbak közé jutottak. Akkor a Siófok ellen az osztályozó első meccsén idegenben 4-3-as vereséget szenvedtek, de a hazai visszavágón fölényes, 6-0-s győzelemmel harcolták ki a feljutást. A csapat azóta folyamatosan az NB I-es mezőny tagja.

A ZTE egyszeres magyar bajnok, amelyet 2001-2002-ben értek el Bozsik Péter irányításával. Igazán emlékezetes számukra az ezt követő nemzetközi szereplés, ahol a BL selejtezők során először az NK Zagreb csapatán jutottak túl (1:0, 1:2 idegenben lőtt góllal), majd következett Koplárovics Béla „mennybemenetele”, akinek góljával 1:0-ra legyőzték a Puskás Ferenc Stadionban a Manchester Unitedet. A visszavágón persze már nem volt kegyelem, de az emlék így is a klub történelemkönyvének aranyoldalán van.

Mérkőzéseit a ZTE Arénában játssza, amely 2002-ben elnyert bajnoki cím után kezdődött átépítés során kapta ezt a nevet. Korábban egyszerűen csak ZTE stadion volt, amelyet a csapat 1972-ben vett birtokba, akkor 18.000-es befogadóképességgel, ám nem ritkán 20.000 néző is bepréselődött. Az átépítés után a nézőszám először 14.000-re csökkent, majd azonban 2008-tól ez tovább csökkent 9300-ra, mivel az átépítés idején az északi tribünt nem fejezték be, azt le kellett zárni, lévén balesetveszélyes lett.

Néhány szót érdemes ejteni azokról, akik mindkét csapatban játszottak vagy éppen a kispadon ültek. Kezdjük az utóbbiakkal: Gellei Imrét a történelmi bemutatóban is említettük, de a ZTE mai edzője, Csank János sem ismeretlen a számunkra. És a játékosok? Telek András, Vincze Ottó, Topor Antal, Lendvai Miklós vagy éppen Ferenczi István neve kell, hogy beugorjon.

És ha már Csank Jánost említettük. A nagy taktikus Zalaegerszegen is felépítette a rendkívül stabil, minden csapat számára rendkívül veszélyes csapatát. A legutóbbi bajnokságban az ötödik helyen végeztek, a kupában pedig ezüstérmesek lettek. Ez utóbbi nemzetközi szereplést ért a számukra, hiszen a bajnok és a kupagyőztes egyazon csapat, a DVSC volt. Ez a szereplés nem sikerült túl hosszúra, amit talán a rutintalansággal indokoltak. Ez a bajnokság nem indult túl jól a számukra, ráadásul a legjobbjukat (Rudnevs) el kellett adniuk. Csank János azonban tud építkezni, összeszedte a csapatát, amely a 12. forduló után egy ponttal megelőzve a Fradit a második helyen áll.

Mai csapatuk:

Minden adott tehát egy nagyszerű rangadóhoz. Halkan tesszük csak hozzá, reméljük ezúttal az a pályán, valós körülmények között fog eldőlni.

Győzzön a jobb. Reméljük, ez a Fradi lesz!

Az összeállítást a ZTE hivatalos honlapjának (www.ztefc.hu), a http://hu.wikipedia.org/wiki/Zalaegerszegi_TE_FC és a http://www.magyarfutball.hu/hu/stadion/1 és címerek bejegyzések felhasználásával készítette:
Simon Sándor