Elment a szotyiárus
Sokan ismerték, hiszen hosszú-hosszú évek óta volt egy fix állomáshelye. Ha a Fradi Budapesten meccselt, ő ott volt valamelyik bejárat előtt, Az Üllői úton természetesen bérelt helye volt, az aluljáróból felvezető lépcső közvetlen közelében. Nem lehetett őt kikerülni. De nem is akarták, hiszen a szotyi és az üdítő mellett mindenkihez volt jó szava is. A nevét nem sokan tudták, én sem gondoltam volna, hogy így ismertetem meg az őt arcról ismerőkkel. Andaházy Lajos, élt 54 évet!
Biztos vagyok benne, vannak akik már hiányolták, hisz az elmúlt 2-3 alkalommal nem tudtak nála ropogtatnivalót venni. Ő pedig nem szokott hiányozni. Akkor sem, ha beteg volt. Jött és árult. Nem csak azért, mert ez a megélhetésének is a forrása volt, azért is, mert az életévé lett. Nem tudott nélküle élni.
Hiányzásának sajnos igen nyomós oka volt. Eltávozott közülünk. Ma temették szeretett felesége mellé, akivel annak idején még együtt dolgozott, majd annak váratlan halála után egyedül tolta tovább a szekeret.
Most pedig, ki tudja, mi lesz ezzel a szekérrel. Szotyiárusok mindig is voltak, valószínű, míg focimeccset játszanak, lesznek is. Olyan szotyiárusok, akik a maguk műfajában megkerülhetetlenek, azonban ritkán teremnek.
Andaházy Lajos ilyen volt. Ezentúl mégis olyan árut kell ropogtatnunk, mely nem az ő közvetítésével jut el hozzánk.
Nyugodj békében Lajos!
Simon Sándor
eagleeye írta:
Nyugodjék békében!
Hozzászólás ideje: 2010. november 5. 21:08
Roland írta:
Részvétem a családjának.Hajrá FRADI!Roland
Hozzászólás ideje: 2010. november 6. 20:30
DLUHO írta:
Megmondom őszintén Kalap volt a szotyiárusok királya. Ha a Fradi gólt rúgott repült a sok fruti, édesség, csoki. Aki kapta marta….de szó szerint. Előbb Flóriék ,később Nyilasiék , gondoskodtak róla, hogy a szurkolók egy meccsen többször is potyázzanak. Ilyenkor Kalap nem volt szűkmarkú. Sokan gondolják, hogy csak a Fradi közönségének árult perecet, szotyit Zöllei János. ( Ez volt a becsületes neve ) Nagy tévedés . Kalappal én magam találkoztam a csodálatos győri stadionban (1984-ben ) Nem ma volt. Ott is ugyan olyan szeretettel fogadta a kisalföldi közönség. Meg is kérdeztem tőle: – Mond Kalap, nem vagy Te hűtlen hozzánk ? – Nem !- Hisz az ETO és Kaposvár is zöld-fehér. Más stadionokba ugyanis nem árulok…….
Újságíró barátom mesélte. Zöllei – Kalap legnagyobb sikerét. Ez akkor volt, amikor a Dalnoki vezette a csikó FTC , 1975.május 15.-én kupadöntőt játszott a Kievi Dinamóval Svájcban. Sok örömünk nem volt a mérkőzésben , három gombos zakót kaptunk ,mert éppen Blohin fénykorát élte. (0:3) Egyedül Zöllei Janó adott el csontig mindent. Sálat, zászlót, söralátétet , perecet és csapatképet. Elmondhatta magáról, jó orra volt . Egyedüli magyarként ő hagyhatta el a stadiont győztesen. Tisztelgünk az azóta elhunyt Zöllei János emlékére és kalapot emelünk szorgalmas utóda : Adaházy Lajos előtt.
Hozzászólás ideje: 2011. február 3. 19:32
DLUHO írta:
Még egy régi emlék a klasszikus szotyiárusról: 1984 nyara. Ömlik a közönség az Üllői úti Stadion felé. Egy vékonydongájú árus árulja portékáját.- Itt a szotyi…..a BAJNOK szotyi ! Megállok, gondolkodom. Egy egyszerű napraforgó mag egy maguka, ( így mondták a falunkban )hogy lehet bajnok ? Nem találok erre választ . Megkérdem hát a bajnok szotyizót.
-Spori ! Miért bajnok ez az szegény napraforgó mag ?
– Így jobban veszik, viszik, mint ez egyszerű szotyolát……..Reklám fogás.
– Látja? Na látja….
Hozzászólás ideje: 2011. február 3. 20:38