Mezőnyjátékosaink egyéni számai a Zalaegerszeg elleni – immár rangadóvá minősülő – mérkőzésen.

A Debrecen elleni – az egyenlítés után kissé visszafogott, balsikerű végjátékkal végződött – mérkőzés után a Szolnok ellen, ha nehezen is, de sikerült hozni a kötelező győzelmet.Az elmúlt hetekben azonban úgy tűnt, hogy a csapat valamelyest leeresztett, nem volt meg az a kellő átütőerő, amely jellemző volt, főként a Siófok elleni mérkőzést követő néhány találkozóra. A kérdés akár ez is lehetett a Zalaegerszeg elleni rangadó előtt, hogy tudunk-e változtatni a kissé körülményes, lassú és mostanság pontatlanabb játékon?

A választ láthattuk, a csapat a korai hátrány ellenére helyenként az ősz talán legerőteljesebb, leglendületesebb játékával rukkolt elő, a végén azonban pont nélkül maradt – ősszel most éreztem először azt a fajta ürességet a lefújás után, ami a hiányérzethez hasonló… Úgy éreztem a mérkőzés hajrájában, hogy csapatunk megérdemli a győzelmet, sajnos nem így lett…

Az első félidő statisztikája:

A Debrecen elleni mérkőzés alkalmával egyszer már így kezdtem: az ellenfél az első támadásából 11-est ért el és gólt szerzett. Sajnos az ellenfél most is az első támadásából gólt szerzett, Haber nagy hibát vétett, amire nehéz mentséget találni…

A csapat azonban nem adta fel, ment előre. Jöttek is a helyzetek szépen. A csapatra elmondható volt ebben az időszakban, hogy lendületesen játszott, törekedett a gyors előrejátékra. Támadóink és támadást segítő középpályásaink nem játszottak rosszul, a végjátékba azonban hiba csúszott vagy éppen Vlaszák hárított.

ZTE helyzet volt a 27. percben Illés mellényesése, egyébként semmi a félidő hajrájáig, akkor egy lövés és egy fejes révén jutottak el a kapunkig. Ezzel szemben a mi oldalunkon 12 kísérlet, ebből 5 esetben meg is dolgoztattuk Vlaszákot.

Játékvezetői szempontból volt egy-két alattomos apróság a ZTE játékosaitól (például Schembri ellen illetve Balog „kivégzése”) amelyek nem tűntek fel Kassainak, illetve egy kezezés ZTE részről a 16-oson belül, amit látott Kassai (a lassításból látszik), azonban szerinte – gondolom – a test előtti kezezés a nem szabálytalan ( ezzel egyébként a játékos könnyebben lekezelte maga elé a labdát – szó szerint ), én ebben nem vagyok biztos.

Ha már belekezdtem, külön tanulmány volt, amilyen vehemenciával érkezett a játékvezető a mieink szabálytalansága esetében a „helyszínre”, fordított esetben ezt a szigort nem figyeltem meg. Sokszor adott előnyszabályokat, amikkel semmit nem értünk el.

A 2. félidő számai:

Ebben a félidőben már nem volt olyan intenzív a lendület, mint az elsőben, ennek ellenére a csapat fölénye nagyjából megmaradt. Két ZTE helyzetet jegyeztem (55. és 71. perc) a 11-esig, nekünk 7 kísérlet, ebből 1 gól! Azonban az is igaz, hogy a kísérletek többségét vagy blokkolták vagy eleve pontatlan volt, Vlaszáknak nem kellett védenie ebben a félidőben…

A cserék sajnos ezúttal nem hoztak érezhető lendületet.

Összesítve a számok ezek lettek:

Gólszerzési kísérleteink összesítve:

Szabálytalanságok:

Szabálytalanságok és kapura lövések részletesen:

A pontosságon talán még lehetne csiszolni, az átlövések többsége nem talált kaput.

Középpályás védekezés:

Rósa, bár az összjátékokban kevesebbszer ér labdához, ezúttal védekező munkájában a kiemelkedők között volt, főként a második félidőben, a góljánál nagyon jól érkezett.

Szélső játék:

Ívelések:

Szerdán Siófokon kupamérkőzés (első mérkőzés a párharcban), vasárnap 17:30-kor a Haladás ellen hazai pályán bajnoki, amely novemberben az egyetlen ilyen lesz!

Jó lenne,  ha csapatunk sikeres hetet zárna. Reméljük így lesz!

Hajrá Fradi!

Sinka András

eagleeye