2024. november 25. hétfő

Öt évtized – öt hónap

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2010. november 14.

Prukner Lászlót köszöntjük ötvenedik születésnapján.

Tóth-Potya István, Blum Zoltán, Bródy Sándor, Sándor József, Rauchmaul Emil, Hlavay György, Dimény Lajos, Schaffer Alfréd, Szabó Pál, Berkessy Elemér, Urbancsik Gábor, Opata Zoltán, Lyka Antal, Vadas Miklós, Deák Ferenc, Sós Károly, Csanádi Árpád, Tátrai Sándor, Mészáros József, Vilezsál Oszkár, Lakat Károly, Kalocsay Géza, Dalnoki Jenő, Csanádi Ferenc, Novák Dezső, Friedmanszky Zoltán, Vincze Géza, Sárosi László, Rákosi Gyula, Nyilasi Tibor, Mucha József, Varga Zoltán, Marijan Vlak, Stanko Poklepovic, Csank János, Garami József, Pintér Attila, László Csaba, Gellei Imre, Zoran Kuntic, Bobby Davison, Craig Short, Prukner László.

1926-tól 2010-ig, 84 esztendő alatt mindössze 43 ember, akinek megadatott, hogy irányíthassa a nemzet csapatát, a milliók által szeretett Ferencvárosi Torna Clubot. Nyugodtan mondhatjuk, kiváltságosok ők, akiknek nevét, míg ember lesz a Földön, a történelemkönyvek feljegyzik.

Az FTC Baráti Kör nevében kívánunk Prukner Lászlónak az 50. születésnapján jó egészséget és mindannyiunk örömére nagyon sok sikert a Fradi élén!

Akár ennyi is lehetne a köszöntés, mert a lényeg benne van. Az FTC Baráti Kör minden tagja és a Fradinak szurkolók megszámlálhatatlan sokasága nevében át is adtunk egy ilyen tartalmú üdvözlőlapot csapatunk jelenlegi Mesterének. Akit a köszöntőn kívül egy kis emlékezésre is késztettünk. Meséljen nekünk az ötven évről, különösen annak utolsó öt hónapjáról, amely a Fradihoz is köti. Szabadkozott, hogy az ötven év nem érdem, csak egy állapot. Végül mégis beadta a derekát, így született ez a kis cikk.

Prukner László idézi fel tíz rövid szakaszban életének öt évtizedét és annak utolsó öt hónapját.

1. Az első évtized: a boldog gyermekkor

Boldognak nevezem ezt az első tíz évet, mert Dunaújvárosban minden adott volt, hogy annak érezzem. Ha a várost nézzük, ott Budapesthez hasonlóan volt állatkert, volt műjégpálya, voltak játszóterek, voltak parkok, szóval minden, ami egy gyereket a szabadidő eltöltésében boldoggá tehet. De említhetem a nagyszülőknél töltött nyarakat, az egyik nagyapám állomásfőnök, a másik agrárszakember volt. Így gyermekként ülhettem vonaton, sőt mozdonyon, játszhattam traktorokon, mezőgazdasági gépeken. A sok gépi meghajtású jármű mellett hintón is sokat közlekedtem, mert bizony akkoriban még azok is voltak.

2. A második évtized: a testnevelés és a sport, mint alap

Amikor ötödikes lettem, akkor vezették be nálunk a testnevelés tagozatos osztályokat. Én az elsők között voltam ilyennek a tagja. Akkor még nem tudtam, hogy mindez ennyire meg fogja határozni az életemet. Élveztem minden percét. Az elején még senki sem szakosodhatott, minden alapsportágat el kellett sajátítanunk. Én például kiváló futó voltam. Nyertem 60 méteren is futóversenyt, de tagja lehettem az iskola mezeifutó váltójának is. Amikor szakosodhattunk, a futballt választottam. Aztán az általános iskola után a középiskolában is sporttagozaton tanultam tovább. Utólag visszagondolva ez amolyan a jövőt megalapozó évtized volt.

3. A harmadik évtized: a labdarúgó pályafutás

Persze csak leegyszerűsítve, mert ebbe az évtizedbe sok minden sűrűsödött bele. Az előző évtized alapjaira építve kezdődött el a karrierem, amelyben párhuzamosan futott a sport és a hivatás. A futball mellett lediplomáztam, tanítottam, megházasodtam, új otthont teremtettem, szóval létrehoztam az egzisztenciámat. Ebből adódóan ez egy nagyon mozgalmas évtized volt. Időben is és térben is. Gondolok itt arra, hogy ennek az évtizednek a vége már Ausztriában ért, ahol egy a magyartól teljesen eltérő kultúrát és viszonyokat ismerhettem meg.

4. A negyedik évtized: egy új világ kezdete

Valóban új világ jött, nekem személy szerint, de a magyar társadalomban is, hiszen ez a kor a rendszerváltással kezdődött. Engem ez még Ausztriában ért, ebbe az új világba tértem haza. Mint sokan akkoriban, én is elkezdtem az üzlettel foglalkozni. Persze csak a futball, a tanítás, az életem addigi fő ösvényei mellett. Fogászati segéd- és kellékanyagokkal kezdtem el kereskedni, szigorúan családi vállalkozásban. Ez nem tanult része volt az életemnek, autodidakta módon szereztem meg az ismereteimet. Ez a vállalkozásom túlnőtt az évtizeden, gyakorlatilag az idén tavasszal hagytam fel vele. Volt idő, hogy útelágazáshoz érkeztem, amikor döntenem kellett, mi legyen a fontosabb a sport, a tanítás vagy az üzlet. Nem titok, az anyagi érvek ellenére a sport és a tanítás mellett döntöttem, hiszen igazából ezeket szerettem. Az ember pedig csak ott tud igazán alkotni, amit élvezettel és szeretettel csinál. Fontos momentuma ennek az évtizednek, hogy megszületett a leányom.

5. Az ötödik évtized: az edzői karrier

A futballban a játék helyét már a korábbi évtized végén is az edzőség vette át, ami mellett mindvégig megmaradt a tanítás, ahogy ebben az évtizedben is. Kétségtelen, a hangsúlyok egyre inkább az edzői szakma felé tolódtak. Kaposváron elsősorban az ifi, az U19-es korosztály edzője voltam, ahonnan alkalmanként kellett besegítenem az első csapat vezetőedzőjének. Aztán, amikor elküldték a vezetőedzőt, három meccsre engem kértek fel. Kétszer is. Először ennyiben is maradtunk, a második alkalom után azonban véglegesítettek. Ezt követte hét év Kaposváron, majd kezdődött egy új korszak a Ferencvárosnál.

6. Az első hónap: parádés, ellentmondásos bemutatkozás

A kiemelésben arra gondoltam, hogy nem mindennapi volt a belépőm a Ferencvároshoz. Kevés olyan edző van a történelemben, akinek a bemutatkozó sajtótájékoztatóján mond le a főnöke. Ez volt a parádé és az ellentmondás együtt. Az első itt töltött hónapomban átalakult az egész Ferencváros. Megszűnt a régi menedzsment, eltávozott a korábbi szakmai stáb, még az irodában is kicserélődtek az arcok. És akkor még nem is beszéltem a játékoskeretről, amely pedig a legfontosabb. Nem mindennapos, ha egy csapat 16-17 játékosa elmegy. Ezeket mind pótolni kellett, a szakmai stábra és a játékosokra vonatkozóan immár az én felelősségemmel. Nem véletlenül nyilatkoztam akkoriban, hogy mindennel találkoztam, csak erkölccsel, erővel és egyetértéssel nem. Számomra érdekes volt, hogy már ebben az időszakban is találkoztam negatív hangokkal.

7. A második hónap: sok munka, felkészülés

Az első hónapban elkezdett játékoskeresés tovább folytatódott. Ez egy végtelennek tűnő munka, hisz még most sem fejeződött be. Ám a bajnokságnak fix kezdete volt, arra kellett készülni, arra kellett megtalálni azokat a játékosokat, akik kifuthatnak a Fradi mezében. Nappal edzettünk, reggel, este és éjszaka játékosokat nézegettünk. Néztük őket a neten, DVD-én, majd a kiválasztottakat élőben. Közben a menedzsereikkel tárgyaltunk. Ebben az időszakban kevés volt a napnak a 24 órája. Felüdülés volt az a két időszak, amit edzőtáborban, messze az Üllői úttól tölthettünk. Nem az eredményeket, hanem a befektetett munkát néztem. Tudtam, csak az elvégzett munka jelenthet alapot a későbbi sikerekhez. Volt, aki másképp gondolta, így a negatív hangok tán erősödtek is, akadtak, akik elkezdték temetni a Fradit. A hónap végén elkezdődött a bajnokság, amelynek kezdetén beigazolódott, volt értelme dolgozni. Lehet, hogy szerencsével, de az eredmények igazoltak.

8. A harmadik hónap: játszik a Fradi

A bajnoki nyitány után jött egy botlás, de utána fel tudott állni a csapat. Bizonyította ezt a bajnoki esélyesnek titulált Videoton otthonában, majd méginkább a tavalyi bronzérmes Győr ellen. Tényleg elhangzott, játszik a Fradi. Azt hiszem, ez egy teljesen újjáalakult, új szisztémát játszó csapattól ennyi idő után nem rossz teljesítmény. Ugyancsak visszaigazolása az elvégzett munkának. Örülök, hogy ettől nem szálltak el a játékosaim, tudták kezelni a helyzetet. Én is tudtam, nem lesz ez mindig így, jönnek még hullámvölgyek.

9. A negyedik hónap: a pofonok ideje

A hullámvölgyek pedig jöttek. Mindenki tudja, mire gondolok, nem szükséges most a csapat nevét is említeni. Van olyan, amikor minden ellened esküszik össze, olyanok történnek meg egyszerre, amik együttes létrejöttére józan számítás szerint minimális az esély. Ilyen egy évszázadban egyszer van. Ettől nem összezuhanni kell, hanem tanulni belőle. Kezelni kell azt a helyzetet is, amikor a pillanatnyi sikerek hatására többet, sokkal többet váró szurkolók elégedetlensége az ellenkezőjébe csap át. Én ezt is megtapasztaltam, úgy érzem, megfelelően kezeltem is a helyzetet. És ami a legfontosabb, a csapattal is kezeltetni tudtam, hiszen újra fel tudtunk állni.

10. Az ötödik hónap: látszik az irány

A csapat minden meccsen megpróbál játszani, megpróbál dominálni. Ez egyre jobban látszik. Sajnos, az eredmények ezt nem mindig tükrözik vissza, elvesztünk olyan meccseket, amelyeket a játék képe alapján meg kéne nyernünk. Nem lehet eleget hangsúlyozni, új csapatról, egy újjáalakuló csapatról van szó. Ahol előfordulhatnak hibák. Nálunk is előfordultak, minden elvesztett meccsen egyéni hibák. Nem a csapat védekezett rosszul, egyének követtek el végzetes hibákat. Azon dolgozunk, hogy ezeket kiküszöböljük és megelőzzük. Nem kis munka, de megoldható. Biztos vagyok benne, meg is oldjuk. Azt gondolom, az eltelt időszak mindenki számára bizonyította, hogy a korábbiakhoz képest elindultunk egy új irányba, egy jó irányba. Lehet, nem egyenesen, néha kilengve jobbra vagy balra, de végig fogunk menni az úton. Azon az úton, amely a sikerek, a Fradihoz méltó sikerek elérése felé vezet.

Köszönjük a beszélgetést. Kívánunk még sok egészségben eltöltött évtizedet és ennél sokkal több eredményes hónapot a Fradi élén! És persze győzelmet a mai születésnapi bajnoki meccsen!

Simon Sándor

A végére ugorhat és hozzászólhat.

3 hozzászólás

  1. zöldi írta:

    Boldog szülinapot mester!
    A legszebb ajándék, egy nagy aranyú győzelem lenne ma!

    Hozzászólás ideje: 2010. november 14. 09:16

  2. helios írta:

    Isten éltesse Tanár úr!
    További eredményes pályafutást.ezen belül sok-sok Fradi győzelmet kívánunk.

    Hozzászólás ideje: 2010. november 14. 14:06

  3. Csabuso írta:

    Isten éltesse a tanár úrat, és kívánom, hogy végig tudjon menni az eltervezett úton!

    Hozzászólás ideje: 2010. november 17. 00:44

HOZZÁSZÓLÁS