Péntektől vasárnapig beköszöntött a tavasz a magyar labdarúgásba. Bár sokan nem szerették volna, mégis játszani kellett. Már ahol lehetett. Sajnos, pont éppen a Fradi ellenfelének a pályáját öntötte úgy el a víz, hogy a meccs elmaradt. Megnéztem a forduló csonka összefoglalóját. Ennek hatására is kérdem: Valóban arra van szüksége a magyar labdarúgásnak, hogy a tél ellen harcoljon?

Nézzük röviden a tényeket! Valamikor a nyár legmelegebb napjaiban döntöttek az MLSZ-ben, hogy az idén két fordulóval megnyújtják az őszi szezont. Értem én, hogyne érteném, miért tették ezt. Emlékeztek az idei februárra és márciusra, valamint a tavalyi novemberre és decemberre. Én is emlékszem. Tavaly gyakran volt napsütötte decemberi szombatunk, idén meg elég esős, sőt hideg februárunk. De emlékszem olyan évekre is, amikor már október végén havazott, majd a november téli hónappá változott, míg februárban már rügyezni kezdtek a megtréfált fák. Hiába, ilyen égövben lakunk, ezt választották eleink. Igaz, akkor még nem gondolhattak olyan szempontokra, hogy vajon futballozni mikor és meddig lehet?

Aztán, amikor már lehetett, akkor valahogy mindig tudtak alkalmazkodni a körülményekhez. A labdarúgás irányítói, meg maguk a csapatok is, nem beszélve a közönségről. Volt idő, hogy stadionjaink, pályáink színvonala nem különbözött a futballt vezető országok pályáitól. Együtt haladtunk a korral. Mígnem ez a kor egyszer elhaladt mellettünk. Lekéstük a csatlakozást, lemaradtunk, mint a borravaló. Stadionjaink, pályáink állapota – ráfordítás hiányában – egyre csak romlott. Látva a történéseket úgy vélem helytálló a megjegyzésem, nem jó irányba indult el a pályák körüli vita. Ahogy a szakmai irányítás helyett elkezdtek a tévék dirigálni, úgy vált egyre-inkább kötelező előírássá az első osztályú pályákra a világítás felszerelése. Majd azt, hogy meg kell szüntetni az állóhelyeket, sőt a padszerű ülőhelyeket, mert újabban ülni csak önálló műanyagszékeken lehet. A világítás és a székek felszerelésére kötelezték a csapatokat, ellenkező esetben el sem engedték volna indulni a bajnokságban. Ugyanígy nagy horderejű döntéseket hoztak az idők folyamán a sajtó- és média kiszolgálására és még lehetne sorolni hosszan a szempontokat. Elegendő beleolvasni a magyar pályákra vonatkozó infrastruktúrális szabályzatba. Fontos dolgok ezek? Persze, hogy azok, hiszen elvileg kényelmesebbé teszik a meccsek megtekintését, közvetítését, tudósítását. De kérdem azt is, a pályának, a ma oly sokat emlegetett gyepszőnyegnek az állapota miért nem fontos? Ezekről miért nem hoznak direktívákat. Nem lett volna helyénvalóbb a világítás és a műanyagszékek kötelező érvényű kikényszerítése előtt a pálya körüli vízelvezetés megoldatása? Nem fűthető és alácsatornázott játéktérről beszélek, mert az magyar viszonyok között lehet, hogy tényleg horrorisztikus költség. Bár ma már vannak olyan stadionok, ahol ezt is meg lehetett oldani.

Szögezzük le, a mi égövünkön ezután is lesz eső, hó. Ha az nem tud megfelelően elfolyni a pályáról, hanem szántóföldként mélyöntözve műveli azokat, akkor törvényszerű, hogy úgy járunk, ahogy most Pakson. Ha már a pályákra vonatkozó szabályzatok születnek, akkor előtte az illetékesek igazán konzultálhatnának mérnökökkel, hogy mit is írjanak elő vízelvezetés címén.

Addig azonban amíg ilyen szabályzataink nem lesznek, addig a versenykiírást kellene egy kicsit rugalmasabbá tenni. Opciós játéknapokat elhelyezni, amelyeken, ha nincs akadálya, meg lehet rendezni egy egész fordulót, akár tavaszról előrehozva is. Ha pedig bármelyik pályán gond lehet, mint ahogy az most is látszott előre, akkor le lehet fújni az opciót. Mert a tél ellen fölösleges harcolni, az legyőzi az ellene oktalanul küzdőket. Magyarország egyik legjobb talaja Győrben van, mert sokat áldoztak rá az új stadion felépítésekor. Mégis a meccs idejére jutó havazás irreális viszonyokat szült, amelyek futball játszására alkalmatlanná tették a talajt. Játszottak rajta, de ez a játék csak a nevében volt futball. Nem beszélve arról, amit Sisa Tibor a televízióban is megemlített, az ilyen talaj, de ehhez hozzá lehet venni a sárban úszó pályát is, roppant balesetveszélyes, ahol egy-egy játékos a pályafutására is kiható sérülést szenvedhet. Elvileg a legfőbb érték az ember. Még a futballban is annak kéne lennie.

Győrben havazott, Budapesten is, az időjárási térképek szerint szinte mindenütt az országban. Most akkor Pakson jobb lett a gyepszőnyeg állapota? Költői a kérdés. Gondolom, ha már eddig nem fújták le a fordulót és egy meccs kivételével leszenvedték a többit, ezt az egyet tűzön-, stílszerűen vízen át levezénylik. De a hét végén esedékes tavaszi második kört is muszáj? A tavasz első fordulója nem volt elég figyelmeztető?

Simon Sándor