2024. november 28. csütörtök

Az edzői szakma kezdeti nehézségeiről Lipcsei Péterrel

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2010. december 16.

Tegnap Prukner László beszélt nekünk a csapatépítés nehézségeiről. Ma egy osztállyal lejjebb lépünk, az NB II-es csapatunk vezetőedzőjével, Lipcsei Péterrel beszélgetünk. Értékelje ő is a mögöttünk hagyott hónapokat.

Annak ellenére, hogy ő is új csapatot kezdett építeni, a vele folytatott beszélgetés fókuszába mégsem ezt tettük, inkább azt, hogy Peti ezen a területen újonc. Az FTC II az első önálló csapata, amellyel mint tudjuk az NB II Nyugati csoportjában kell helytállnia.

A tény mindenki előtt ismert, az FTC II a 13. helyen telel a bajnokságban. Igaz, van egy elmaradt mérkőzésük a Honvéd II ellen, de arra már csak jövőre kerül sor. Fradista szívnek elszomorító ez a helyezés. Olvassuk, mit gondol erről és a mögöttünk hagyott hónapokról Lipcsei Péter.

Természetesen a 13. hely nem tesz boldoggá, annál is inkább, mert maximalista vagyok. Összességében nem vagyok elégedett a csapat teljesítményével, aminek egyenes következménye ez a helyezés.

Nagyon sok szakemberrel beszélgettem, mindegyik azt mondta, hogy egy NB III-ból feljutott csapatnál az első félév mindig nehéz, mondhatni, kritikus. Tavasszal szokott a teljesítmény, úgy 30-40 %-kal javulni. A játékosoknak ugyanis meg kell szokni az NB II iramát, az ott játszó játékosok magasabb képzettségét. Valóban így van, az NB II-ben sokkal jobb a játékosállomány, mint egy osztállyal lejjebb, hiszen az ott játszó játékosok közül sokan az NB I-ben játszottak, aztán vagy kiöregedtek onnan, vagy ne fértek be az élvonalbeli csapatokba. Ráadásul nekem mindezt egy fiatal csapattal kellett elkezdenem, hiszen nálunk csak 22 év alatti játékosok játszanak, meccsenként maximum három túlkorossal kiegészítve.

A szezon elején úgy ítéltem meg, hogy ez a csapat az első évben a 10. helyre lesz jó, aztán később, amikor a fiatalok felveszik a ritmust, akkor lehet majd előrelépni. Egyébiránt nem a helyezés az elsődleges célom. Sokkal fontosabbnak tartom, hogy évente legalább egy játékost fel tudjak adni az első csapatnak.

Azért vannak pozitívumai is ennek a félévnek. Annak tartom, hogy nem tudtak minket „agyonverni”. Egyszer kaptunk ki kettő, egyszer meg három góllal, hat alkalommal pedig 1-0-ra. Ezek az egygólos vereségek mind a figyelmetlenség és a fegyelmezetlenség kategóriájába tartoztak, a gólokat olyan pontrúgásokból kaptuk, amelyekre előre, szinte forgatókönyvszerűen készültünk. Tudom, a 19-20 éves játékosokban ez még benne van. Tavasszal nagyobb lesz már a rutinjuk, csökkennie kell a figyelmetlenségek számának is.

Pozitívum az is, hogy az NB II-ben mi kaptuk a harmadik legkevesebb gólt. Megizzasztottuk az ellenfeleinket, a kondíciónk nagyon jó volt. Mondjuk, szükség is van erre, mert az ellenfeleink ellenünk nagyon odateszik magukat, a Fradi II legyőzéséből is presztízskérdést csinálnak. Jó ez, mert így a fiatalok erre is felkészülhetnek. Aki be akar kerülni a Fradi első csapatába, annak mindig ezzel kell élnie, nem elég fizikálisan és technikailag, fejben is a topon kell lenni.

Annak is nagyon örülök, hogy négy játékosom bekerült az U21-es válogatott keretébe, közülük Tóth Axel be is mutatkozott a válogatott csapatban.

A velem dolgozó keret az év folyamán nem tudott stabilizálódni, mert nagyon sok játékos megfordult itt. A fiatalokon kívül külföldiek is, ám sajnos nem a minőségi fajtából, nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A tervek szerint tavasszal a fiatalok maradnak, akik ezáltal több játéklehetőséghez jutnak. Remélem, élni fognak a bizalommal.

Azt szeretném, ha mi egyfajta híd lennénk az U19-es korosztály és a felnőtt csapat között. Az ifiből kiöregedő játékosok nálunk pallérozódva fokozatosan vehetik fel a ritmust, hogy a legtehetségesebbek tényleg a Fradi meghatározó játékosai lehessenek. Már a szezon elején magamhoz vettem az ifiből három tehetséges játékost (Birtalan, Tóbiás, Nyárasdi), akik velünk alapoztak. Később, a nagy létszám miatt vissza kellett engednem őket az U19-be, hogy játszhassanak. Mindig figyelni fogom a korosztályukat, remélem, egyre több lehetőségük lesz az NB II-ben is játszani.

Az első edzői évemet természetesen tanulóévnek tekintem. Tudom, rengeteget kell még tanulnom, de hála Istennek erre meg is van minden lehetőségem. Nagyon sokat köszönhetek Prukner Lacinak, de Nagy Tominak és Tuboly Fricinek is. Ebedli Zolit ki ne felejtsem, hiszen az ő segítsége is fantasztikus, hiszen olyan szeme van és olyan meglátásai ehhez a játékhoz, mint keveseknek. A tanulást nyáron hivatalból folytatom, hiszen a hírek szerint akkor indul az új Pro-licenszes tanfolyam, amire mindenféleképpen be szeretnék iratkozni és elvégezni.

Milyen edző vagyok? A kérdést a jövő fogja eldönteni. Egy biztos, a csapatommal soha nem lehetek megelégedve, mindig ütöm-vágom őket, hogy hajtsanak, menjenek, szakadjanak meg a Fradiért. Ezzel együtt, nem megtagadva a hosszú játékosmúltamat, kifejezetten játékospárti edző vagyok és az is kívánok maradni. A fiatal játékosok tegezhetnek, bár nem mindegyik mer élni ezzel a lehetőséggel. Én elmondom, ugyancsak a saját példámat idézve, hogy nekem 18 éves koromban az akkor 36 éves Nyilasi Tibor volt az edzőm, aki ugyancsak megengedte a pertut, amit én elfogadtam, természetesen a maximális tiszteletet megadva az edzőnek. A tisztelet ugyanis nem tegeződés és magázódás kérdése. Egyébként a srácaimra nincs panaszom, értik és érzik is ezt. Szerintem tavasszal minden adott lesz az előrelépéshez, a célok eléréséhez. Ezért dolgozunk.

Az ünnepek közeledtével kívánok minden fradistának meghitt és békés Karácsonyt és sikerekben gazdag új esztendőt! Hajrá Fradi!

Köszönjük Péter az őszinte szavakat. Mi is reméljük, hogy a céljaidat eléred és edzőként is elindulsz a sikerek útján. Kívánjuk, hogy a helyezést tekintve már az első évben szárnyald túl azt az elvárt 10. helyet, főként pedig azt, hogy alakuljon ki a kis Fradinál is egy nagy Fradira jellemző játék, hogy a legjobb neveltjeid valóban kopogtathassanak az első csapat ajtaján. Úgy mint régen, mert mindig ez volt a Fradi erőssége.

Simon Sándor

A végére ugorhat és hozzászólhat.

5 hozzászólás

  1. Varga István írta:

    A FRADI egy akkora család, hogy Magyarországon nincs is nagyobb. De bárhol jársz a Földön, a Ferencvárost mindenhol ismerik múltja és legendás játékosai által. Vissza kell hozni a jelenbe a Fradi nagy hírnevét! Petikém! Neveljetek a Fradinak játékosokat! A Prukner Laci alig várja, hogy fiatal tehetségekkel és Fradi szívű játékosokkal dolgozhasson! Mert a vásárolt játékosok csak addig ferencvárosiak, amíg itt játszanak, nekik a cél az, hogy jó játékkal nagyobb csapatba szerződjenek nagyobb pénzért, de ez érthető!

    Hozzászólás ideje: 2010. december 16. 17:30

  2. bockor írta:

    Remélem Péterből nagy edző lesz egyszer, de most is az a véleményem, hogy ez túl nagy feladat Neki. Végig kell járni a szamárlétrát.

    Hozzászólás ideje: 2010. december 16. 20:54

  3. green írta:

    Sajnos azok után, h szétverték az utánpótlásunkat, nincsenek már Simontibik, Liszteskrisztiánok,Vinczeottók, és ahogy Peti is említette a légiósokra jobb nem is pazarolni a szavakat, úgyhogy érthető a helyezés. Viszont az előrelépés kötelező, és meg lehet mutatni a híres Fradi tavaszt a fiatal csapatnak is. Én hiszek Petiben, tökéletes kezekben vannak a játékosok, viszont a Baja szintén nb3-ból érkezett, és sokáig vezette ill. dobogós volt a csapat, tehát mi ne foglalkozzunk a „többi edzővel”, h mit mond. Dolgozni, dolgozni, dolgozni.
    A lényeg valóban az, h minél több játékost adjanak a felnőtt csapatnak és a tucatlégiósok kerüljék el még az Üllői út környékét is.
    Hajrá Peti, hajrá Fradi!

    Hozzászólás ideje: 2010. december 17. 10:10

  4. Franto írta:

    Én is, mind sokan mások, nagyon szorítok Petinek!

    Bockor barátommal viszont most nem teljesen értek egyet! Igaz nem biztos, hogy ugyan azt értjük a „szamárlétrán”. Mert ha Te arra gondolsz, hogy valamelyik ifi csapatunknál kéne kezdenie, akkor az nem épp helyes út egy kezdő edzőnek. A fiatalokkal foglalkozzanak csak a tapasztalt szakemberek. Viszont egy megyei szintű felnőtt csapat talán jó lenne tapasztalatszerzésre, de ott meg túl nagy a színvonalbeli visszaesés és túlságosan magára lenne utalva, tanulni sincs kitől. Itt viszont „felügyelet” alatt van és minden segítséget megkap.
    Ne feledjük, a nyári gyors, internetes kockázatos igazolásoknak ő is megitta a levét. Nem tudott csapatot sem építeni, hisz rendszeresen neki kellett meccsen tesztelni az első csapathoz igazolt, majd nem bevállt játékosokat. Megfigyelhetjük, hogy közülük menyi szerepel már az elküldöttek listáján.
    Viszont, most, hogy letisztul az első csapat kerete, és remélhetőleg a 10-12 elküldött kiegészítő játékos helyett 4-5 minőségi játékos érkezik, akkor ezáltal stabilizálódik a második csapat kerete is. Sokkal könnyebb lesz a munka és lehet egységes csapatot építeni.
    Petinek és a csapatnak is ez egy tanuló év, remélhetőleg a tavasz már jobban fog sikerülni, jövőre pedig már kialakulhat egy olyan mag, akikből sokan az első csapat küszöbét döngetik majd! Ez nagyon fontos lenne, és úgy már a 22-23 fős első keret sem lehet karcsú az első csapatnál, ha pedig kiesik valaki, akkor játékban levő fiatallal lehet pótolni a második csapatból!

    Sok sikert Peti!

    Hozzászólás ideje: 2010. december 21. 13:06

  5. trebla77 írta:

    Kedves Lipcsei Péter!
    Két dolog elfogadhatatlan a Fradi edzői padján, az egyik közömbösen üldögélni amikor az ellenfél már vezet saját pályánkon.
    A másik amit én szurkoló látok az edzéseiden, bizony a tehetséges játékosok viszik a csapatod az edzéseken a hátukon és néhány statiszta lötyög közöttük. De mire eljön a nagy nap a bizonyításra, megfordul a trend és a lötyögőkkel van tele a csapat az igazán reménytkeltö játékosok pedig üldögélnek a kispadon a jobbik esetben.
    Megemlítenék egy konkrét példát is: Bogáti Péter. Azt hiszem ismerős, az edzéseiden a legjobban lövő, az egymásközti játékban a legjobban látó csupaszív játékost, aki még csak esélyt sem kap. Ha ez azért van mert van rajta egy kis súlyfelesleg, akkor még el is fogadnám, de itt nem erről van szó, hanem valami másról.
    Az utóbbi évek legígéretesebb játékosának eltékozlásáról.
    A neveket sorolhatnám, mert mindketten tudjuk, hogy nem egy játékosról van szó, hanem egy tucatról! Bizony mi szurkolók nyitott szemmel járunk szeretett csapatunk környékén és legalább három bűnt és tucatnyi hibát lehet felfedezni a csapatod körül. Azért nem írom, hogy a munkádban, mert nem biztos, hogy ezek a Te döntéseid!
    A csapatod egy stabil csapat benyomását kelti, tudatos támadójáték nélkül.
    Rendre rossz összeállításban koncepciók nélkül.
    Akik már majdnem számításba jöttek az első csapatnál is azok megálltak a fejlődésben!
    Olyan ez az egész mikor egy csatár nem mer csinálni egy cselt, mert erre nem kapott utasítást.-Kedves Péter mikor csinálsz egy cselt?

    Hozzászólás ideje: 2010. december 22. 18:20

HOZZÁSZÓLÁS