Úgy gondoltuk, az első és a második csapat értékelése után csak úgy lehet teljes a történet, ha az utánpótlással is foglalkozunk. Annál is inkább, mert Prukner László és Lipcsei Péter is örömmel venné, ha a Fradi saját közegéből tudná feltölteni a keretét. Milyen esélyük lesz erre a jövőben? Erről is beszélgettünk ifj. Tajti Józseffel, utánpótlásunk jelenlegi vezetőjével, akit megkértünk arra, hogy értékelje a mögöttünk hagyott fél esztendőt.

Mielőtt elkezdené, néhány szóval bemutatjuk, mert Prukner Lászlóhoz hasonlóan a szezon előttig ő is máshol dolgozott és ért el eredményeket. Hol? A felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémián. Kezdetben egy-egy csapat edzője volt, majd 2009. elején szakmai igazgatónak nevezték ki. 2009 nyarától ez év június 11-ig pedig operatív igazgatóként dolgozott. Volt tehát rálátása napjaink egyik legjobban menedzselt labdarúgó akadémiájára, utánpótlás bázisára. A Fradi utánpótlását már ebben az időben megismerte, igaz még ellenfélként. Kevesebb, mint két hónapig volt munka nélkül, hiszen augusztus elején elfogadta Prukner László felkérését, hogy vegye át a ferencvárosi utánpótlás vezetését.

Őszintén örülök a lehetőségnek, hogy ezekről a kérdésekről beszélhetek, adhatok egy kis összefoglalót a munkánkról, az elért eredményeinkről, sőt a céljainkról.

Az elmúlt években valóban kimazsolázták a Fradi utánpótlását, a Fradi nem tudta megtartani a legtehetségesebb gyerekeit. Általánosságban azt mondhatom, hogy az 1994 előtt született gyerekeket érinti leginkább ez a probléma. Sok mai akadémia büszkélkedik a Fradiban nevelkedett játékosokkal, bár ezt a tényt értelemszerűen nem hangsúlyozzák ki. A később születetteknél is volt elvándorlás, ám azokban a korosztályokban már sikeresen megindult a létszámok megfelelő minőségű feltöltése. Nézzük a korosztályokat felülről lefelé!

Bevallom, az U19-esektől féltem amikor idekerültem, hiszen itt igen hangsúlyos volt az előbb említett probléma. Félelmem azonban szerencsére alaptalannak bizonyult, Dejan Milovanovic nagyszerűen összeszedte a társaságot. Ugyan sok pontot elhullajtottak, viszont egyedüliként ők verték meg az MTK-át, ők vették el a Debrecen akkori veretlenségét, döntetlent játszottak az első helyen végzett Honvéddal. Úgy tűnik, amikor kellett, akkor nagyon oda tudták magukat tenni, hosszútávon azonban nem tudtak egyenletes teljesítményt nyújtani. Ennek köszönhető helyezésük, a 9. hely. Alapvetően ők a 92-es korosztály, viszont több 93-as születésű játékos már stabilan itt játszik. Látunk is 2-3 olyan gyereket, akikben mocorog valami, akikre érdemes odafigyelni. Nagyon kritikusak vagyunk az edzésmunkájukkal kapcsolatban, hiszen az egyeseknél nem üti meg az elvárt szintet. Tőlük a téli szünetben el fogunk köszönni, a helyükre új játékosokat hozunk, hogy erősítsük a csapategységet. Ebben a korosztályban is, mint ahogy mindegyikben nem elsősorban a helyezésben gondolkodunk, hanem abban, hogy az a 2-3-4 gyerek, aki közülük a legjobb, megfelelő ütemben fejlődhessen.

Az 1993-ban születettek alkotják az U18-as korosztályt. Ők tavaly nagyon gyengén szerepeltek, idén is rosszul rajtoltak. Sütő Szilárd vezetésével azonban az utolsó nyolc mérkőzésüket megnyerték, így a negyedik helyig feljöttek. Ezt a negyedik helyet annak tükrében kell értékelni, hogy ebben a bajnokságban a kiemelt csapatokon kívül a többiek gyakran náluk 2-3 évvel idősebb gyerekekkel vesznek részt. A szigorúan U18-asok között magasan a Fradi volt a legjobb, megelőzve az összes akadémiai U18-as csapatot. Köztük is vannak ügyes gyerekek, jó a mentalitásuk, akik csapatként nagyon jól összeálltak.

Az U17-esek az U19-hez hasonlóan kiemelt bajnokságban játszanak, az edzőjük Dukon Béla. Úgy végeztek a hatodik helyen, hogy nagyon sok játékosuk egy évvel fiatalabb, 95-ös születésű. Náluk látunk olyan kiemelkedő képességű kis labdarúgókat, akiknél minden esély megvan arra, hogy akár 17-18 éves korukra az NB II-es csapatba érjenek. Feltéve, ha meg tudjuk tartani őket. Nagyon remélem, hogy ők a Fradiban akarnak sikereket elérni és a szüleikkel együtt elfogadják az általunk nyújtott lehetőségeket. Fontos feladatunk a jövőben, hogy előrelépjünk ezen a területen és ezekkel a lehetőségekkel versenyre tudjunk kelni az akadémiákkal.

Az 1995-ös korosztály alkotja egyébként az U16-os gárdát. Annak ellenére, hogy közülük a legjobbak eggyel feljebb játszanak, ők is ígéretesen szerepelnek. A hatodik helyük annak tudható be, hogy jó kezdés után a szezon végére visszaestek. Magyarázható ez azzal is, hogy fizikálisan nem bírták végig, hiszen ez az a korosztály, ahol a fiúk növekedésnek indulnak. Már amelyik indul, hiszen a hormonok nem vezényszóra működnek. Körülbelül fele-fele az arány e tekintetben köztük, ami bizony Farkas Gábor edzőnek is külön feladatot ad, hiszen ennek megfelelően kell koordinálnia az edzésmunkát. Ügyesek a gyerekek, így minden reményünk szerint jövőre az U17-es kiemelt bajnokságban nagyon erősek lehetünk, hiszen a legjobbjaik már most is ott játszanak.

Deszatnik Péter csapata az U15-ös, az 1996-ban született korosztály. Az őszi szezonban a hetedik helyen végeztek a kiemelt bajnokságukban, amitől azért tavasszal többet várok. Többet várok, mert több van bennük, 2-3 igazán ügyes gyerek bontogatja itt a szárnyait. Tehetségüket és rátermettségüket az elmúlt hétvégén Németországban bizonyították, azon a teremtornán, ahol a legjobb német csapatok mellett a Tottenham, a Basel, a Dinamo Zagreb, a Sparta Praha is indult. A 24 csapatot felvonultató neves mezőnyben a harmadik helyen végeztek, nagy közönségsikert arattak.

Ugyancsak a hetedik helyen végeztek az U14-esek, akik a két évvel idősebbekhez hasonlóan jó kezdés után estek vissza. Sajnos nem csak az eredményben, hanem a játékban is, ami nagyobb baj. Van velük munkája Orenstein Józsefnek, aki az edzőség mellett testnevelő tanárként is dolgozik. Biztos vagyok benne, összehozza ezt a gárdát. Nagyon jó meccseik voltak, ezért tudom, hogy több van bennük, akkor is ha a legjobbjaikat értelemszerűen már feljebb is próbálgatjuk.

A sorban az U13 következik, a Fradi egyik nevezetes korosztálya. Ők azok, akiket egyszer már a nulláról kellett újból összerakni, miután belőlük alakult meg annak idején a Dalnoki Akadémia. Talán a fradista közvélemény is jobban figyel rájuk, mivel itt játszik Lipcsei Péter és Dragóner Attila fia, Krisztián és Filip. Kóródi Ferenc vezetésével a hatodik helyen állnak, de biztosan lesznek még feljebb is, egy két éven belül az élre kerülhetnek.

Az utolsó még nagypályán játszó csapatunk az U12-es, amelyik a bajnokságban most a negyedik, edzőjük Munkácsi Dávid. Tele vannak ügyes gyerekekkel, amelyet mindennél jobban bizonyít az a tény, hogy működnek az akadémiák régi ösztönei. Két gyerekünk szüleit is megkereste az MTK, hogy elvigye őket. Megmondom őszintén, nem tartom jó útnak ezt. A kluboknak nem szabadna abban versenyezni, hogy ki tud többet ajánlani egy másik klubban játszó gyerek szüleinek. Ők már jó helyen vannak a klubjaikban. Sokkal helyesebb az az irány, hogy menni kell a gyerekek után az iskolákba, az alacsonyabb osztályú csapatokhoz, megtalálni őket és a klubhoz vinni. Mi ezt az utat választottuk, ezt jártuk korábban, ezt fogjuk a jövőben is. Aki elcsábul és elviszi a gyerekét, azzal úgysem tudunk mit kezdeni, nem kényszer a Fradiban játszani. Egy biztos, hogy az ilyen gyerekekért nevelési költségtérítést kérhetünk és kérünk is, amit az itt maradók képességeinek a fejlesztésére tudunk fordítani.

Az előbbieken kívül még egy csapatunk indul bajnokságban, a 2000-es korosztályból. Ők azonban nem nagypályán, hanem 3/4 pályán játszanak, 8+1 fővel, kisebb kapura. Ezt a bajnokságot az összes eddigitől eltérően nem az MLSZ, hanem a BLSZ szervezi, a gyerekek most a hetedik helyen állnak.

Alattuk U7-ig vannak még korosztályok, de ők nem indulnak bajnokságokban. Sokkal hasznosabbnak vélem, ha ebben a korban a hangsúlyt a képzésre fektetjük. A versenyzést esetükben a különböző tornákon való részvétel jelenti.

Az eredményeken túl szólnom kell még arról, hogy az utánpótlásban az U7-től az U19-ig egy egységes képzési terv szerint folyik a munka. Ez a terv nem oly régen készült el. A lényege, hogy minden korosztályban a képzést a játékügyességre, a futballtudásra hegyezzük ki. Magyarul, olyan játékot gyakoroltatunk már a legkisebb kortól a gyerekekkel, amely a rövidpasszos, kombinatív játékra épül. Arra a játékra, amely a Fradit a múltban is mindig jellemezte és a jövőben is kell, hogy jellemezze.

Az edzések számát évről évre emeljük. A legkiesebbek (U7-8) heti két alkalommal edzenek, egyszer úsznak, majd egy alkalommal fakultatív egyéni képzést iktatunk be, amelyen egyáltalán nem kötelező a részvétel. Az U9-10-eseknél már heti három, az U11-nél pedig négy edzés van az úszás és a fakultatív képzés mellett. 15 éves korukra jutnak el a gyerekek oda, hogy már mindennap edzenek, végül az utolsó két évben az edzések száma már heti hét, azaz van nap, amikor két edzés is van.

Több csapatnál is említettem, hogy többet várok tőlük, több van bennük. Nem véletlenül. Ugyanis 100%-ig biztos vagyok abban, hogy a Fradi fél, maximum egy éven belül újra a nevéhez méltóan fog szerepelni az utánpótlásban is. A háttér ugyanis most is adott, ami egyre stabilabb lesz. Az infrastruktúra elsőrangú, tényleg csupán minimális dolgok kellenek ahhoz, hogy e tekintetben is lehagyjuk az akadémiákat. Már ma is minden csapattal két edző foglalkozik, van kapusedzőnk, van atlétaedzőnk, van fizikoterapeutánk, van masszőrünk. Van egy holland edzőnk, aki az Európában ma legjobban elfogadott képzési szisztémát próbálja átadni nekünk. Egyetlen dolog nincs, ami az akadémiákon van, a kollégiumi rendszer. Nem is akarjuk, hogy legyen. Terveink között csupán az szerepel, hogy korosztályonként 2-3, az egész utánpótlást tekintve maximum 20 gyerek részére biztosítsunk budapesti lakhatást. Ezen kívül ők is a partneriskoláinkban tanulnak, a többi kortársukhoz hasonlóan élhetnek. Azt is szeretnénk elérni, hogy a legjobbjaink olyan tanulmányi ösztöndíjat kaphassanak, amely a szüleik részére is megkönnyíti az edzésmunkával járó terhek elviselését.

Hozzánk még ma is szívesen jönnek a gyerekek, szívesen hozzák őket a szüleik. A Fradi nagy ereje ugyanis, hogy ha nyomokban is, de itt még tetten érhető a hagyományok tisztelete, ami a magyar labdarúgásból már teljesen kiveszett. Hangsúlyt fektetünk arra, hogy a gyerekek a futballon kívül ezzel is foglalkozzanak, már ebben a korban szívják magukba azt, amit egyszerűen csak fradizmusnak neveznek. Ha ez megtörténik, akkor egészen biztos, hogy a legjobbak csak itt akarnak játszani, csak itt akarnak sztárrá, Fradi sztárrá válni.

Lehet, sokaknak furcsa ezeket a gondolatokat tőlem hallani, aki soha nem voltam fradista. De profi edzőnek tartom magam, aki ott, ahová a sorsa veti, maximálisan mindent megtesz a sikerért. Eddig is ezt tettem. Itt azonban azonnal történt velem valami, szinte pillanatok alatt megszerettem ezt a közeget. Lehet, hogy ez süt a falakból? Ezért is tartom fontosnak a hagyományőrzést, mert egészen biztos, hogy az igazán tehetségesekből így lehetnek a klubjukért élő-haló, mindent megtevő egyéniségek. Akikből meg nem lesz a Fradi játékos, esetleg labdarúgó sem, és valljuk be, ők vannak többségben, azok is egész életükben fradisták maradnak. Ez az a szegmens, ami minden más klubtól megkülönbözteti a Fradit, ezért más itt dolgozni, ezért élmény itt dolgozni.

Mit lehet ehhez hozzátenni? Azt hiszem, csak azt, így legyen, sikerüljön megvalósítani az elképzeléseket! Sikerüljön, hogy Lipcsei Péter és Prukner László már a közeljövőben a Fradi utánpótlásának kincsestárából válogathasson és építhesse azt a Fradit, amely megvalósíthatja legszebb reményeinket, nyeri újabb bajnoki címek és kupagyőzelmek sorát.

Simon Sándor