Az elmúlt héten szinte az egész Fradi labdarúgást érintettük. A csapatán keresztül értékelte a mögöttünk hagyott fél esztendőt Prukner László, Lipcsei Péter illetve a csapatain keresztül az utánpótlásunk vezetője, ifj. Tajti József. A szinte szó azért van, mert a kép nem teljes. Csak úgy lehet az, ha szót ejtünk az öregfiúkról is.

Azokról a fantasztikus Fradistákról, akik sohasem szenvedtek hiányt a közönség szeretetében. Nem is szenvedhettek, hiszen ők nem a Fradihoz kerültek anno futballozni, ők életük csapatában játszhattak és ennek megfelelően játszottak is. Tagjaivá, aktív tagjaivá váltak a Fradi nagy családjának, akikre sokan tisztelettel nézetek és hála Istennek, néznek ma is. Ők azok, akik ma még a játékukkal is közvetíteni tudják a csodát, azt amit csak egy Fradista érezhet. Mit jelent a zöld-fehér színek, a Fradi-címer alatt adni és kapni? Mit lehet adni és kapni? Mert ők adnak is és kapnak is. Adják azt, ami kora gyerekkoruktól a szívükben van, amit mérkőzések idején a pályára is tudnak transzformálni. Adják és mutatják a Fradit mindig is jellemző bajtársiasságot. Ezek után nem lehet meglepő, hogy cserébe sok szeretetet kapnak.

A BLSZ évről évre kiírja az öregfiúk részére a bajnokságokat, amelyek csúcsa az úgynevezett kiemelt csoport. Olyan ez, mint az ősidőkben, amikor csak budapesti csapatok neveztek a bajnokságba, az ő bajnokuk lett az országos bajnok is. Csak halkan jegyzem meg, szerintem lenne igény arra, hogy ez a bajnokság is országos legyen és az öregfiúk is összecsaphassanak a vidéki fellegvárak csapataival. Persze ehhez több támogatás kellene. Úgy az MLSZ, mint a klubok részéről. Ezek a futball szeretetével beoltott sportemberek ugyanis mind a munkájuk mellett vesznek részt ebben a versenysorozatban. A saját örömükre állnak újra össze. És mégis! Abban a pillanatban, hogy felveszik szeretett csapatuk mezét, újra azt képviselik, annak hírét viszik mindenhová. Akik járunk a mérkőzéseikre tudjuk, ők csak a jó hírét viszik a Fradinak. Úgy a bajnoki, mint a hírverő mérkőzéseiken. Pénzben tán ki sem fejezhető marketingérték ez. Ők azonban ingyen vállalják, mondom, a munkájuk mellett.

Erről a korosztályról, erről a csapatról akár regényt is tudnék írni, most azonban nem szeretnék elveszni a részletekben. Legyen elég annyi, csapatuk a Fradi összes csapata közül a legjobb helyen telel a bajnokságban, a második helyen, mindössze egyetlen ponttal a nagy vetélytárs Újpest mögött. Az eddigi értékelésekben a csapat (vagy korosztályok) szakmai vezetőjét kértem fel összegző értékelésre. Így tettem most is. A csapat játékos-edzőjét úgy hívják: Dzurják József, azaz Dzurják Csöpi. Őt hívtam fel, és természetesen mindannyiunk nevében kívántam neki kitartást a teljes gyógyulása felé vezető úton.

Nagyon szépen köszönöm a jókívánságokat. Nagyon sokat jelent nekem a szurkolók szeretete. Eleve az a tudat, hogy nem felejtettek el, pedig nem ma volt, hogy játszottam. Minden kimondott vagy leírt szó hatalmas biztatást jelent a számomra.

A csapatról sajnos nem tudok értékelést adni, mert a betegségem miatt nem tudtam követni a teljesítményüket. Az eredményeiket ismerem, hiszen a meccsek után azonnal tájékoztatnak. Természetesen ezeknek az eredményeknek nagyon örülök, évek óta vártunk valami hasonlóra.

Csöpi távollétében barátai, Bánki József és Kincses Sándor vállalták, hogy a meccseken a kispadról gardírozzák a gárdát. A következő lépésben Bánki Józsefet tárcsáztam.

Nem vagyok én edző, hogy ilyen szemmel értékeljek egy szezont. Még egy mérkőzést sem mernék. Ha játszom, akkor játékos vagyok, ha csak a pálya szélén állok, akkor néző. Az eredményeknek és a mutatott játéknak persze örülök, ahogy minden szurkoló örül.

Húha! Ezen a ponton kezdtem kétségbeesni, lehet, hogy nem lesz értékelés?Hiszen az edző Dzurják Csöpi, Bánki Dodó és Kincses Sanyi tényleg csak helyettesíti őt a kispadon. Mi lesz, ha Kincses Sándor is kitér az értékelés alól? Ahogy az alábbiak mutatják, nem tért ki.

Összességében nagyon eredményes őszön vagyunk túl. Az elején az volt a tervünk és a megfogalmazott célunk, hogy ebben a korosztályban is a Fradi nevéhez méltón szerepeljünk. Ezért fogtunk nagy fiatalításba, már ami az öregfiúk korcsoportot jelenti. A negyvenes évek végén, ötvenes évek elején járó csupaszív Fradisták helyett olyanokat hívtunk, akik még a negyvenes évek elején vagy inkább a harmincas évek végén járnak. Kértük, hogy ne csak egy-egy meccsre, hanem a teljes szezonra tegyék szabaddá magukat hétfőnként a meccsek idejére.

Megígérték és gyakorlatilag teljesítették. Ennek köszönhető a szereplésünk. 12 meccset játszottunk, 10 győzelem mellett kétszer ikszeltünk. Megjegyzem, ezen a két meccsen voltunk egy kicsit foghíjasak. Amikor úgy álltunk ki, ahogy terveztük, akkor nem fért kétség az eredményhez. Nem véletlen a 12 meccsen az 54-19-es gólkülönbség. Nem véletlen, hogy az Újpestet 4-1-re vertük. Így is egy ponttal mögöttük vagyunk, mert ők ezen kívül minden meccsüket megnyerték. Úgy vélem, ha úgy állunk ki, ahogy elterveztük, akkor senki sem jelenthet akadályt.

Élvezzük a játékot. Élvezzük azt is, hogy bármennyire szeretnének, nem tudnak legyőzni minket. Pedig ellenünk minden csapat az év meccsét vívja, ahova olyanok is eljönnek, akik egyébként csak a hírekben olvasnak az öregfiúkról. Mi már megszoktuk ezt a gyerekkorunkban, az aktív korunkban, miért lenne ez most másképp? Mindenki a Fradit akarja megverni, az ad nekik rangot. Állunk elébe!

Az ellenfelek nem tudják, hogy azon kívül, hogy fiatalosan, jó játékosokka állunk fel, mi az idén tényleg legyőzhetetlenek vagyunk. Legyőzhetetlenek, mert nemcsak a játék öröméért, magunkért játszunk. Nekünk Dzurják Csöpiért is játszanunk kell, aki a csapat lelke. Az volt, az a kényszerű távollétében ma is. Tudjuk, hogy mit jelent neki, ha a jó eredményekről hall. És sokunktól hall ezekről, hiszen még a meccsek alakulásáról is beszámolunk neki. Többet ér ez a számára, mint sok gyógyszer, hiszen a lelket, a Fradista lelket erősíti és acélozza, amelyre Csöpinek nagy szüksége van a teljes gyógyuláshoz. A csapat tagjai mindannyian hisznek benne, hogy Csöpi meggyógyul és visszatér közénk. Először csak a pálya szélére, hogy zseniális taktikai húzásaival segítsen, majd a pályára is, hogy góljaival az ellenfél kapusait kergesse őrületbe. Azt szeretnénk, hogy a bajnokság végén már a pályán ünnepelhessük együtt a bajnoki címünket.

Igen! Ez is a Fradi egyik csodája! A barátok a pályán is össze tudnak fogni, hogy a bajban levő társukon segítsenek. Azon a társukon, aki mindig velük van, akit soha nem hagynak magára.

Örömmel tapasztalom, hogy egyre több szurkoló is érzi ezt és támogatja a fiúkat a játékukban, a barátjuk gyógyulásáért vívott harcukban. Lehet ennek más vége, mint az, hogy tavasszal bajnokságot nyernek a nagy rivális Újpest előtt? Kizártnak tartom! Kizártnak, mert Csöpit nem lehet legyőzni!

Hajrá Fradi! Mindig, mindenütt és minden szinten!

Simon Sándor

A bejegyzéshez felhasznált kép az ftc.hu oldalon jelent meg, az Újpest elleni meccs napján készült. Kincses Sándor és Szűcs Mihály közé odamontíroztam Dzurják Csöpi képét is, hogy képileg is szeretett csapatával legyen.