Karácsonykor az emberek másképp gondolkodnak. Egy olyan ünnepről beszélünk, amely ünnep tudott maradni hosszú évszázadok vérzivatarában is. Ünnep, amelyen nem fog az idő vasfoga. Ünnep, amelynek misztériuma van.

Ezeken az ünnepi napokon fontossá válik az emberek számára a szeretet. Nemcsak kapni, adni is vágyják a szeretetet. Olyanok is, akik egyébként nem hisznek Istenben, a Karácsony ünnepét nem Jézus Krisztus születésének ünnepeként élik meg, ezek a tanítások ismeretlenek a számukra.

Családok sokasága jön össze, hogy a hétköznapok rohanó tempója után egy kicsit megálljon és örüljön, megajándékozzák egymást. Hetek, napok óta készülnek erre a csodára. Barátok és ismerősök sokasága hívja egymást telefonon, küld sms-eket vagy éppen emaileket. A XXI. századi kommunikáció minden vívmányát az ünnep szolgálatába állítják. Milyen öröm megtapasztalni, hogy nem vagyunk egyedül. Milyen öröm látni, hogy sokan gondolnak ránk. Milyen öröm adni és megköszönni a jókívánságokat.

Hála Istennek én is így élem meg az ünnepet. Külön öröm a számomra, hogy a családom és a barátaim szeretetén kívül évről évre egyre erősebben érzem, hogy egy hatalmas virtuális családnak, a Fradi családnak is tagja vagyok. Óriási élmény, hogy egy azonos szenvedély, rajongás ennyire össze tud kötni más emberekkel, akik ezen a szent ünnepen ezt ki is mutatják. És én csak egyetlen fradista vagyok a megszámlálhatatlan sokaságból. Hiszem, hogy ezen sokaság tagjai ugyanazt élik át, amit én.

Ilyenkor válnak valósággá a Fradi család legendás tagja, dr. Dékány Ferenc szállóigévé nemesült szavai, amelyet ma már több fradista honlap is mottóként tüntet fel:

Itt nincs főrangú és alrangú tag, nincs nagy és kis fradista, itt mindenki egyforma. Mert, akit itt találsz, annak mind egyformán ver a szíve, egyért ver a szíve: a Ferencváros és azon túl az egész magyar sport diadaláért.

Milyen igaz. Csak kívánni tudom, hogy ne csak az ünnepek alatt legyen az, hanem a hétköznapokon is. Szűnjön meg a Fradi nagy családjában a megosztottság, a kirekesztés, a másik semmibevétele. Ebben a közösségben sokan, sokfélék vagyunk, egyetlen dolog miatt tartozhatunk ide, hogy egyért ver a szívünk. Van, kié hevesebben, van, kié nyugodtabban. Van, ki harsányabb, van, ki szótlanabb. Ahány ember, annyiféle tulajdonság. Egy, csak egyetlen dolog minősíthet ebben a családban, a Fradi szeretete. A szeretet ünnepén különös hangsúlya van ennek. Valahol érezzük is ilyenkor ott mélyen a szívünkben.

Az is előfordul, hogy megbántunk másokat. A valódi családokban is előfordul, nemhogy egy ilyen virtuális családban. A kérdés az, hogy meg tudunk-e bocsátani. A szeretet parancsa azt diktálja, meg kell bocsátani.

Karácsony ünnepe egységbe forrasztja az embereket. Az egység az Egyetértés szóban ott van a Fradi jelmondatai között is. Ahogy az Erkölcs is, amelyről ugyancsak sokan gondolkodunk az ünnepek alatt. Nem véletlen a harmadik szó, az Erő, mert az az első kettőből táplálkozik. Karácsonykor van erkölcs és van egység. Miért szűnik meg az ünnepek elmúltával?

Milyen igazak Ady Endre örökbecsű szavai a Karácsonyi rege című költeményében, amely itt is meghallgatható Szabó Gyula szívsajdítóan gyönyörű előadásában.

Karácsonyi rege, ha valóra válna, igazi boldogság szállna a világra.

Ilyen egyszerű és mégis milyen nehéz. Jó lenne, ha a karácsonyi szívek az év többi napján is dobognának.

Én ezzel a reménységgel a szívemben kívánok az FTC Baráti Kör tagjai, a honlap szerkesztői nevében is minden Kedves Olvasónknak, minden Fradistának Békés, Boldog Karácsonyi Ünnepeket! Keressük egymást, fogjuk meg egymás kezét, hogy a szívünkben világító apró lámpások így összefogva fényárba öltöztethessék a világot.

Simon Sándor