2024. november 26. kedd

A Fradi mai szakosztályai: Jégkorong

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2010. december 28.

fradi_cimerAz elmúlt napokban két jeges sportág, a gyors- és a műkorcsolyázás fradista múltját ismertettük. Sajnos, mindkettő csak egykor volt szakosztálya a Fradinak. A harmadik korcsolyás sport, a jégkorong viszont ma is létezik. Mi az, hogy létezik? Az egyik legnépszerűbb sportága a Fradinak. Ismerkedjünk meg a múltjával.

Már ezeken az oldalakon is beszámoltunk róla, hogy nem a jéghoki volt az első jeges csapatsport Magyarországon, így a Fradiban sem. Megelőzte a jéglabda, amely bandy néven is ismert volt.

Az 1920-as évek közepén Magyarországon is központi kérdéssé vált, hogy a labdás jégjátékot, a bandy-t vagy pedig a kanadai stílusú jégkokit űzzék. 1928-ban az FTC-ben is eldőlt ez a kérdés, és mint a sportvonalon szinte mindig, ezúttal is abban az irányban, amely a további fejlődést szolgálta. Ebben az évben ugyanis megalakult az FTC jégkorong szakosztálya, amely a jéglabda végét is jelentette.

Az FTC vezetői 1928. október 28-án tartották meg a jégkorong szakosztály alakuló ülését. Elnökké Mailinger Bélát választották, az ügyvitelt Huber István végezte.

Az első hivatalos mérkőzés dátuma 1929. február 18-a volt. A bemutatkozás nem volt túl sikeres, a Fradi 2-1-re kikapott az MHC csapatától. Ezekben az években még nem volt idehaza szövetség, így bajnokságokat sem írtak ki, csupán barátságos és díjmérkőzéseket játszhattak a csapatok.

1931-ben az egyesület vezetősége lehetővé tette, hogy a fiatal csapat első ízben vívhasson nemzetközi mérkőzést, amelyre 1931. december 19-én került sor. Az ellenfél a jó erőkből álló Deutsche Eishokey csapata volt, az eredmény pedig 6-1 a Fradi javára. Ezt követően megnövekedett önbizalommal utazott a csapat az első külföldi túrájára, amikoris Klagenfurtban a harmadik helyezést értek el. Karácsony másnapján a Berliner SV ellen győztek 3-1-re a harmadik helyért zajló mérkőzésen. Jól sikerült év volt 1931, Miklós II az év legeredményesebb játékosa, míg Gergely II a magyar válogatott erőssége lett.

Egy évvel később, 1932-ben Karácsonykor a Cortina d’Ampezzo-i jégkorongtornán vett részt az FTC, ahol a helyi gárdát 3-1-re győzte le.

Bár bajnokság nem volt, a rivalizálás nagyban folyt a hazai együttesek között. Ennek egyik következménye, hogy a legeredményesebb játékost Miklós II-t a rivális BKE elcsábította a Fraditól. Erősség azonban maradt rajta kívül is. Nemcsak a Fradinak, a válogatottnak is a kapusa volt Hircsák, aki a milánói VB-n a torna legjobb kapusa címet is kiérdemelte.

A következő évek is hasonló mederben zajlottak. 1936 elején egy tátrai nemzetközi tornán vett részt a csapat, ahol a második helyen végzett. Az 1936-os olimpián a színeinket Hircsák kapus és a két Gergely testvér képviselte.

1937-ben indult el a magyar bajnokság. Ennek kezdeteként nagy lépésre szánta rá magát a szakosztály. Sikerült játékos-edzőként szerződtetni egy kiváló kanadai játékost, Stapleford személyében. A hoki hazájából érkezett sportember valódi tervszerűséget vitt a csapatba, a szurkolók nagy reményekkel várták az újonnan induló magyar bajnokságot.

Az első hivatalos bajnoki mérkőzés azonban nem volt túl sikeres, 1937. december 13-án a Városligeti műjégen a Fradi kikapott a BBTE-től 3-2-re. Érdekességként feljegyezték, hogy ezen a meccsen a Fradi kanadai edzője bíráskodott. Igazán fair módon tette ezt, hiszen ezen a meccsen egyenlített a Fradi, ám ezt lesállás miatt nem adta meg. Így az első bajnoki pontokra két napot várni kellett, amikor az AHC csapatát verte 6-0-ra az FTC. A Fradi az első bajnokságban bronzérmes lett az öt csapatot felvonultató mezőnyben. Egy évre rá is a harmadik helyen végzett a csapat, igaz ekkor már csak három csapat vetélkedett a bajnokságban.

Ekkor aratta viszont első nemzetközi sikerét a csapat, a krynicai tornát nyerte meg, ahol pedig a legjobb német és lengyel csapatok vettek részt és maradtak alul vele szemben.

Az 1938-39-es idény nagyon rosszul kezdődött. Nem voltak a Fradinak megfelelő edzéslehetőségei. Hiába, úgy tűnik, nincs új a nap alatt, ez a gond végigkíséri a szakosztály történetét. Akkor csak úgy tudták megoldani ezt a sarkalatos kérdést, hogy le kellett mondaniuk a válogatott kapusról, Hircsákról. Elcserélték az edzéslehetőségekért cserébe. Ezt persze megsínylette az eredményesség is, amelynek egyenes következménye, hogy az 1939-40-es bajnokságban a csapat az utolsó helyen végzett.

Szerencsére nem tartott sokáig ez az állapot, egy évvel később már ezüstérmes lett az FTC, megerősödve az Erdélyből érkezett Tele Simonnal. Ő, valamint Bíró és Pálfalvy válogatottak is lettek. Ezután a háborús éveket végig a második hely jellemezte.

A II.világháború után az első mérkőzést 1946 január 17-én játszotta az FTC, ahol az MHC ellen nyertek 8-0-ra. Érdekesség, hogy ebben a bajnokságban két csapattal indult a klub. A kuriózumszámba menő FTC I-FTC II meccs eredménye 9-3 volt.

Egy évvel később játszották le azt a mérkőzést, amelynek párosítása a futballban az örökrangadó címet érdemelte ki. Az első MTK-FTC hokimeccs eredménye 7-5 volt, sajnos „oda”. Ez volt egyébként a Fradi első 3×20 perces mérkőzése, előtte csak 3×15 perces meccseket játszottak.

A sokéves erőfeszítést végül 1951-ben koronázta siker. Ekkor nyerte meg az akkor Bp. Kinizsi néven versenyző csapat az első magyar bajnoki címet, méghozzá elsöprő fölénnyel, 100%-os eredménnyel. A csapat edzője Háray Béla volt. Az egyik erőssége pedig Szende János, aki a képünkön éppen egyik gólját üti a sok közül.

Ennek a sikernek azonban ára volt. Ahogy a futballban és a többi sportágban sem, a hatalom nem nézte jó szemmel a Fradi (nevezhették akár Kinizsinek is) eredményességét. Szétszedték a csapatot, aztán átszervezték. Megtörni azonban nem sikerült! A labdarúgáshoz hasonlóan itt is egy tervszerű fiatalítás kezdődött, amelynek eredménye nagyon gyorsan beérett. Tetszett vagy nem a hatalomnak, a Kinizsi 1955-ben és 1956-ban újra bajnok lett! A fiatalítás és csapatépítés nem kis részben köszönhető Helmeczi Frigyes edzőnek.

Egy csapatunk az ötvenes évekből. Érdekesség a mezen látható % jel, a Kinizsi felirat helyett.

Ezekben az években mérkőzött a csapat először vidéki csapattal. 1953. január 29-én a Soproni Lokomotív ellen játszott kétszer, ahol fölényes győzelmek születtek (18-0 és 31-0). Több játékosunk (Pozsonyi, Simon, Szende, Rajkai) beépült a válogatottba. Csapatunk kapitánya a képen látható Rajkai László volt.

Az ötvenes évek három bajnoki címét a hatvanas években überelni tudta a Fradi, hiszen ebben az évtizedben négyszer nyert bajnokságot (1961, 1962, 1964, 1967). Az első három alkalommal a korábbi legendás játékos, Rajkai László már edzőként irányította a csapatot. A negyedik cím dr. Miks Károly irányítása alatt született meg. Nem csoda, ha a magyar válogatott a Fradira épült. Az innsbrucki olimpiára utazó keretben négy ferencvárosi korongos is helyet kapott, Raffa, Balogh, Schwalm és Jakabházy.

Az 1961-es bajnokcsapat:

Az 1964-es bajnokcsapat. Érdemes a szurkolók számát is nézni…

Ezt a csapatot Albert Flórián is köszöntötte:

A hatvanas évek végét megint pályagondok jellemezték. Bezárták ugyanis a Millenárist, így a csapat edzéslehetőségei megnehezedtek, egy időben meg is szűntek. Óriási hátrány volt ez a saját pályán edző ellenféllel szemben.

De a Fradi ezen is túllépett, a tehetség utat tört magának. Ha a hatvanas évekről azt mondtuk, a Fradi überelte az előző évtizedet, akkor mit mondjunk a hetvenes évekről? Ekkor ugyanis a Fradi egyeduralkodó volt Magyarországon. 1971 és 1980 között zsinórban tíz alkalommal nyerte meg a magyar bajnokságot! A páratlan sorozatot két edzőlegenda jegyzi, Rajkai László négyszer, dr. Jakabházy László pedig hatszor irányította az együttest. A nagy menetelésben hét játékos mind a tíz bajnoki diadalban részt vett: Mészöly András, Muhr Albert, Kereszty Ádám, Kovács Antal, Deák Miklós, Enyedi Ferenc és Póth János. 8-8 arannyal büszkélkedik Farkas András és Hajzer János.

Az 1971-72-es szezon bajnokcsapata:

A nyolcvanas években vezették be a bajnoki rájátszás rendszerét. Ebben a formában kétszer, 1984-ben és 1989-ben sikerült a dobogó legfelsőbb fokára állni, mindkétszer Orbán György vezetésével.

A kilencvenes években kezdődött el a hazai jégkorongélet átrendeződése. Sorban épültek vidéken is a jégpályák, alakultak a csapatok. Ráadásul a piacgazdaság a hokiba is behozta a légiósvilágot. Ebben a helyzetben a Fradi nem sok jóra számíthatott, hiszen neki akkor sem volt saját pályája, akkor sem voltak kiemelkedő anyagi lehetőségei. A szív, a legendás Fradi-szív, illetve a korábbi évek utánpótlásnevelése azonban egy ideig a topon tartotta a Fradit. 1991 és 1995 között zsinórban ötször végzett az első helyen. Edzői ekkoriban Alekszandr Repnyev, Basa János, Farkas András és Arkagyij Andrejev voltak.

Mindmáig az utolsó magyar bajnokságot az 1996-97-es szezonban nyerte meg a csapat, Gold Róbert irányitásával. Azóta a döntőbe is csupán egyszer, 2000-ben sikerült bejutni.

Mindeközben természetesen a Magyar Kupában (illetve korábban a Magyar Népköztársasági Kupában) is jeleskedtek kiválóságaink. 1964-től tizennégyszer mondhattuk magunkat kupagyőztesnek. Először 1964-ben utoljára pedig 1994-ben.

Azóta sajnos csak részsikereknek örülhettünk, mint például 2002-2003-ban, a Horvát Jégkorong Szövetség szervezésében kiírt Pannónia Liga megnyerésének, ahol a fináléban a Csíkszeredai Sport Clubnál bizonyult jobbnak a Fradi.

A hazai ellenfelekhez (és itt ne is beszéljünk a nemzetközi mezőnyről) képest hátrányos helyzetünket mi sem jellemzi jobban, mint az a tény, hogy a 2003-2004-es szezon volt az első olyan, amikor a csapatunk fedett pályán edzhetett és játszhatott. Ezek a gondok, a pályagondok sajnos ma sem szűntek meg. Csapatunk a Pesterzsébeti Jégcsarnokban albérlőként edzhet és játszhat, amely lehetőség messze elmarad a vetélytársak adottságaitól. A továbblépés, a hagyományokhoz méltó szereplés elsődleges záloga egy saját fedett jégpálya lenne, ahol legalább az edzéslehetőségek megoldódnának. Ha megfelelően tudnának felkészülni, akkor a közönség támogatásával egészen biztos jönnének az eredmények is, ami talán segítőleg hatna egy a mérkőzések lejátszására és nézők elhelyezésére is alkalmas saját jégcsarnok felépítésére. Mert bármily hihetetlen, nézők még mindig vannak. A fradista szurkoló nem olyan fajta, akinek az ellenszél, az eredménytelenség elveszi a kedvét a szurkolástól. Sőt, éppen ellenkezőleg. Mondják, a jégkorong a XXI. század sportja. Magyarországon is vannak tehetségek, bizonyítja ezt a válogatott, amely történelmének nagy sikereit éppen ezekben az években aratja. Egy erős, a hagyományaihoz méltón szereplő Fradi ezt a fejlődési folyamatot alaposan meg tudná gyorsítani, hiszen adott a fanatikus szurkolótábora, amely gyorsan tömegeket jelentene. Talán érdemes lenne ezeken a dolgokon üzletileg is elgondolkodni. Annál is inkább mert a magyar jégkorongsport messze legeredményesebb csapata a Ferencváros a 25 bajnoki elsőségével. A képzeletbeli dobogó második fokán az Újpesti Dózsa áll 13, míg napjaink sztárcsapata az Alba Volán (jogelődjeinek elsőségeit is számolva) 10 győzelemmel. Jó ezt így egymás mellé tenni…

Simon Sándor

Felhasznált irodalom és weblapok:
Major János Nagy Béla Várszegi János: Zöld-fehérben
http://www.fradihoki.hu
http://www.icehockey.hu

A végére ugorhat és hozzászólhat.

6 hozzászólás

  1. Peti írta:

    A Magyar Kupát 14x nyertük meg, rosszul szerepel a Fradihokin is (még Nagy Béla is „rontott”).

    MK győzelem 14 alkalommal (1968, 1969, 1973, 1974, 1975, 1976, 1977, 1979, 1980, 1983, 1988, 1990, 1991, 1994).

    12 szerepel a Százszorszép Ferencvárosban, a +2 meg magyar sport évkönyvekben fedezhető fel.

    Hozzászólás ideje: 2010. december 28. 09:41

  2. Simon Sándor írta:

    Köszönöm Peti!

    Természetesen javítottam a cikkben.

    Hozzászólás ideje: 2010. december 28. 14:39

  3. Peti írta:

    Zsiga Laciéknak jár a köszönet, úgy emlékszem, hogy engem is Ők világosítottak fel erről még a nyáron 🙂

    Hozzászólás ideje: 2010. december 28. 16:33

  4. Nagy Vilmos Ferenc írta:

    Kedves Sportbarátok!
    Indokoltnak gondolok egy javítást, mégpedig „a %-jeles” mezben fotózott hoki csapatra vonatkozóan.
    A %-jelnek vélt grafika valójában a Bp-i Kinizsi SE címer-rajza, emblémája, logója, csak nem elég éles a felvétel. A címer 2 (fehér-piros) színű, 4 kockára (mezőre) osztott pajzs, amelyen bal-alsó mezőből a jobb-felső mezőbe átlósan futó szalagra van írva a KINIZSI SE. A bal-felső és a jobb-alsó kocka valamint az átlós szalag színe fehér, az ellentétes 2 kocka piros színű. A bal-felső kockában egy 5 vagy 6 ágú csillag van, amit egy életlen felvételen lehet karikának is látni.
    Jobb híján, kontrollnak az ’54-ben 3. helyen végzett foci-csapat tablóképét tudom ajánlani, illetve a http://www.magyarfutball.hu/hu/csapat/1. Üdvözlettel: NVF

    Hozzászólás ideje: 2011. június 10. 00:33

  5. Simon V.Laszlo írta:

    Orulok,hogy kb.25 evet lenyomhattam a fradiban! Szep munka:-) Gratulalok a „druszamnak” sinya a hokis:-)

    Hozzászólás ideje: 2014. február 4. 21:17

  6. Szalai Csaba írta:

    Sajnos a cikkben is említett Szende János a mai napon hosszú betegség után elhunyt! 🙁

    Hozzászólás ideje: 2014. március 5. 19:13

HOZZÁSZÓLÁS