A Fradi mai szakosztályai: Kerékpár (2.rész: 1974-től napjainkig)
Ma is működő szakosztályok: KERÉKPÁR
2. rész: 1974-től napjainkig
Bizony, nem mostanában tettük közzé az 1. részt, amelyet célszerű újra feleleveníteni. Csak egy kattintás …
Az előző részt ott hagytuk abba, hogy a hetvenes évek eleje nagyon jó korszaka volt a Ferencváros kerékpárosainak. Ennek egyenes következménye volt, hogy a szakosztály szinte vonzotta a tehetséges fiatalokat. A KSI-ből (Központi Sportiskola) „kiöregedő” menők elsődleges célja colt a Fradiba igazolni, velük, egészen a hetvenes évek derekáig, tovább erősödött a szakosztály. A KSI-ben Petróczy Attila tanítványai nálunk is folytatták, igaz már felsőbb korosztályokban, a kiváló eredmények sorát. Zöld-fehérben is, nyertek több magyar bajnoki címet és értek el, értékesebbnél értékesebb helyezéseket. Érdemes őket név szerint is megemlíteni: Bürger Ferenc, Gábor András, Jaczina Lajos, Matulai György, Teplán Gyula, Sarkadi Nagy Zsigmond, Szűcs Gábor, Morcz László, Albert József, Schóber Ferenc, Zaka István, Illés Bálint.
Szóval, bajnoki címek zsinórban, a hazai kerekesélet nagy egyéniségeivel. Érthető, hogy a szakosztályvezetés 1974-ben elhatározta, saját bázist is létesít. Úttörő-, serdülő- és ifjúsági szinten is bevezettek egy sportiskola-szerű foglalkoztatást, amelyhez az FTC részben rendelkezésre bocsájtotta a népligeti bázist.
A gondoskodást meg is hálálták a sportolók. 1974-ben megismételték az előző évi 15 bajnoki címet hozó sikeresztendőt. Az országúton kezdtek, amikor a Szűr, Bürger kettős megnyerte az 50 km-es járőrversenyt. Bürger az évad végén a hegyi bajnoki címet is megszerezte. A pályán természetesen megint Szűr jeleskedett, első lett a repülőversenyben, 1000 m-en, kétülésesben, 50 km-es párosban (Bürgerrel). Folytatták a 4000 m-es csapatdiadalt is, a Szűr, Bürger, Sarkadi, Hóbor négyes nyert. Nem véletlen, hogy ebben az évben volt olyan válogatott viadal, ahol a magyar nemzeti színeket tiszta Fradi-sor képviselte.
Aki azt hinné, ez már a csúcs volt, az hamar rádöbbent, a feljebbnél is van feljebb. 1975-ben a szakosztály überelte a 15 bajnoki címet, 17-et nyert. Az előző évben felsorolt versenyzők vitték most is a prímet. Egy diadalt emelünk ki külön, mert az a 4000 m-es csapatverseny folytatta a hetvenes évek nyerőszériáját. A nyerő kvartett ezúttal a Szűr, Hóbor, Sarkadi, Bodnár összeállításban versenyzett.
És ez így folytatódott, bár a kerékpár sohasem volt igazán támogatott sportág idehaza. A nemzetközi színtéren egyre-másra jelentek meg a szuperkönnyű, ugyanakkor horrorisztikus árú versenygépek. Nagy eredményeket csak ezekkel lehetett elérni. Magyar versenyző csak elvétve juthatott hozzá ilyenhez. Sokkal jellemzőbb volt, hogy ügyeskezű mesteremberek egyedi bringákat építettek a magyar menőknek. Akik, ha egy-egy ilyennel külföldön is megjelentek, annak a szakma a csodájára járt. Hogy ilyennel is versenyeznek még emberek? Igen, a magyar kerékpársport és a ezen belül a Fradi így próbálta meg a lépést tartani. Itthon persze könnyebb volt, hiszen az ellenfeleknek sem volt különb gépe, elsődlegesen a tehetség dominált. Abban pedig nem volt hiány.
A hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején szinte minden hazai menő megfordult rövidebb-hosszabb ideig a Fradiban. Biztos ők is érezni akarták ennek az egyedülálló klubnak a szellemiségét, mit jelent Fradi-címeres trikóban győzni, bajnokságot nyerni. Ebben a sorban feltétlenül meg kell említeni Pap Lászlót, Szűcs Gábort, Pintér Bélát, Káplán Gyulát, Zaka Istvánt vagy éppen Somogyi Miklóst.
Ám az elkövetkezendő évek nem az ő győzelmeikről szóltak, hanem egy olyan sportolóéról, aki az FTC történetének rekordbajnoka lett, hiszen 25 éves fradista aktív pályafutása során (ami már önmagában párját ritkítja) 109 bajnoki aranyérmet nyert. Ő nem más, mint Pais Péter.
Pais Péter 1962-ben született, 1973-ban a KSI-ben kezdett kerékpározni, nevelőedzője Baranyecz András volt, aki az 1960-as években versenyzett, kilencszeres magyar bajnok, csúcstartó, egykori válogatott és olimpikon volt. Pais Péter az első bajnoki címeit az úttörő- és serdülő korosztályokban még itt szerezte 1976-ban. 1980-ban igazolt a Fradiba, hova máshova, azóta is kedvenc színösszeállítása a zöld-fehér. Mestereiről így vallott:
1980 őszén az FTC-be igazoltam a Schillerwein István-Takács Gyula vezette csapathoz. Fantasztikus hat év következett. Kialakult egy „kemény mag”, akik vállalták a Gyula által diktált ritmust és stílust. Ezekben az években alapoztam meg a mai napig tartó tudatosságomat, tűrőképességemet és edzésbe vetett hitemet. Rengeteget edzettünk, versenyeztünk, utaztunk és jöttek is az eredmények. Pályán, országúton versenyeztünk télen-nyáron. 1987-ben Illés Bálint lett az edzőnk, és 2000 végéig, az olimpiáig, dolgoztunk együtt. Hazai Gyurival és Hegyes Janival segítettük Szabolcsi Szilvia felkészülését a sydney-i olimpiára. Elég jól sikerült a közös munka, mert Szilvi ötödik lett sprinten. 2000-től saját fejem után edzem: úgy érzem ennyi év után nem lehet minden edzésen a tíz-húsz évvel fiatalabb versenyzők edzésprogramját teljesítenem. Az edzői névsort kiegészíteném Petróczy Attilával, aki a KSI vezetője volt és az országúti edzéseket vezette ifi koromban. Vele talán húsz éve nem találkoztam, most januárban azonban öszszefutottunk, megörültünk egymásnak. Minden edzőmmel jó volt a kapcsolatom, és sokat köszönhetek nekik.
Aztán felnőttként is elkezdte nyerni a bajnoki címeket, évről évre, a szám egyre csak szaporodott. A jubileumi századikat, amely nemcsak a Fradiban, de a magyar sportban is egyedülálló 2001-ben nyerte, méghozzá a repülőversenyben.
Ekkor beszélt az edzésmódszerek változásáról, a szakosodásról:
Az eltelt húsz év alatt szakosodtak az emberek. Ma már egy sprinter nem indul ezer méteren, mint az elmúlt évtizedekben. Régen a Fradiban Schillerwein István elképzelései szerint úgy készültünk, hogy sok számban tudtunk menni. Meg is látszik a bajnoki győzelmeink számán.
Pedig soha nem kényeztették el őt, amikor a pénzről volt szó. Mondta is, elégedett lenne, ha a száz bajnoki győzelméért összesen annyi pénzt kapott volna, mint egy hazai futballista egy bajnoki aranyáért. Még a századik győzelme előtt is az édesapja vette meg a vitaminokat. (A szövetségtől pedig kapott egy óriási serleget.) Még akkor is ugyanaz volt a bringája, amelynek a vázát húsz évvel azelőtt az Építők aranykezű szerelője, Gürtler mester készített. A pehelykönnyű, szélcsatornákban tervezett csodabringák korában Pais gépének a nemzetközi versenyeken majd annyi nézője volt, mint a legújabbaknak… Az ifjú külföldi menők úgy nézték, mintha sportmúzeumban lennének. 1986-ban kapott ugyan egy korszerű biciklit, de egy év elteltével az olasz támogató továbbállt, és visszavette a bringát. Az az esztendő volt Pais legsikeresebb éve. Colorado Springsben a világbajnokságon Pintér Bélával egy gépen negyedikek lett a kétülésesben. Nagyszerű eredményei közé tartozik még az 1984-es moszkvai ellenolimpián elért ötödik helye 1000 méteren, majd egy évre rá az olaszországi világbajnokságon kilencedik lett az üldöző csapatunk tagjaként. Európa szinte valamennyi pályáján versenyzett a 171 méteres berlini fedett fapályától kezdve a brnói világbajnoki nyitott cement-pályáig. Telente sok páros versenyen állt rajthoz Somogyi Miklóssal. Világbajnokokkal csatáztak, és néhány hajrát be is söpörtek előttük. Rengeteg hatnapos páros versenyen vett részt. 1981 és ‘83 között Pásztor Zoltánnal, ‘83 és ‘92 között Somogyi Miklóssal, ‘93-tól Fábián Imrével és Havarik Tamással, majd jött Bebtó, Valter és Árvai. Hat-hét generáció nagyjaival ment párban.
Bajnoki címei mellett még egy világszám, ami a nevéhez fűződik. 1981-ben nyert először sprint-bajnokságot, majd 21 évig, 2002-ig zsinórban megismételte. 2003-ban attól a Barkóczi Pétertől kapott ki, aki első bajnoki címe idején még meg sem született. Ez a teljesítmény valószínű örökre rekord marad, hiszen ma a nyomába sem érnek.
Beutazta a világot, 1981-től 2002-ig volt felnőtt válogatott. Tizenegy világbajnokságon és tizennyolc világkupán vett részt. Ha ebben a sportágban is számolnák a válogatottságot, az biztosan lenne ötszáz!
Miért nem sikerült a külföldi áttörés? Erről ezt mondta:
Külföldön mindenki csinálja a maga dolgát. A versenyző csak az edzéssel és a versenyzéssel foglalkozik, nem kell a megélhetéssel törődnie, mert „rendes” fizetést kap. Sokaknak ez furcsának tűnhet, de tudomásul kell venni, hogy ezt a sportot nem lehet amatőr körülmények között profi szinten űzni. Példa erre Bodrogi Laci, aki itthon soha nem ért volna el ilyen eredményeket. Kell még egy jó edző, orvos, masszőr, versenyzőtárs-edzőtárs, edzőtábor (télen meleg égövi), fedett pálya, pénz, pénz és sok pénz!
Nem kevesebb, mint 25 esztendőt kerekezett a Fradiban, amely örök szerelme maradt. Akkor is, ha nem úgy fejezte be, ahogy gondolta. 2005-ben úgy érezte nem tartanak rá igényt a szakosztálynál, pedig ő még érzett magában erőt a folytatáshoz. A klub vezetésével jó kapcsolata maradt, amely 2009-ben ezt ki is mutatta, amikor az FTC elnöksége a klub 110-ik születésnapja alkalmából rendezett ünnepségen Aranydiplomával tüntette ki az örökös bajnokot.
Amiről Pais Péter beszélt, az anyagi ellehetetlenülés egyre erősebben éreztette a hatását. Ennek első jele az volt, hogy 2003-ban megszűnt a női szakág, majd a férfiak is „vegetálni” kezdtek. Pillanatnyi fellendülést 2008-ban a Merida-FTC néven újjászerveződő szakosztály hozott, amely eredményeket is ért el. Bő egy évvel később azonban a Merida kivált, új egyesületet hozott létre, ahová a versenyzőket is vitte magával. Ám a Fradi szakosztálya ezt a vérveszteséget is kiheverte és ma gyakorlatilag két ifjú versenyzővel (Bozó Lajos és Bernárd Bendegúz) továbbra is képviselteti magát a versenyeken. A 2010-es pályabajnokságok alapján készített szakosztályi rangsorban ők ketten a 10. helyre sorolták az FTC-t (érdekesség, hogy ugyanitt a Merida a 13.). Reméljük ezek az apró sikerek a jövő szempontjából sokat jelentenek és újra benépesedhet a szakosztály. Benépesedhet és nagyobb eredményeket érhet el. Olyanokat, amelyek az immár 107 éves szakosztály dicső hagyományaihoz mérhetők.
Simon Sándor
Felhasznált irodalom és weblapok:
Borbély Tibor: Fejezetek az FTC kerékpár szakosztályának történetéből
Albert József emailban küldött kiegészítései, amit külön is köszönök.