Egy kései fradista hozzászólás a magyar labdarúgás fórumához.

Ebben az országban több millió potenciális szövetségi kapitány éli mindennapjait. A több millió jelentős része egyszemélyben a Fradi potenciális mindenese is egyben. Mindenes, hisz véleménye van tulajdonról, szakmáról, játékosról. Mit véleménye? Ennyien tudják a biztos gyógyszert a Fradi bajaira és természetesen a magyar válogatott, a magyar labdarúgás gondjainak a megszüntetésére.

Gazdag ország! Több millió abszolút biztos megoldási javaslat van. Szegény ország! Mégsem sikerül az egyetlen üdvözítőt megtalálni.

Az MLSZ új vezetése azon van (vélhetően az elődei is azon voltak), hogy felemelje a magyar labdarúgást. Az új vezetés módszerei mások, mint az elődeié, egyben azonban szemlátomást ugyanazt vallják. A magyar labdarúgás kirakata a magyar válogatott. Annak eredményei jelzik vissza a megtett lépéseket. A péntek este megmutatta, van még bőven teendő. Nem elég magunkat a meccs előtt ámítani, a meccsen kell teljesíteni. Pénteken ez, ahogy az elmúlt hosszú években soha, nem sikerült. 90 perc alatt a mennyből a pokolba zuhant a hangulat. Realistán nézve kedden este oda is fog betonozódni, azaz lehet megint mindent elölről kezdeni. Vajon jó ez az irány? Így tudunk felemelkedni? Visszajutni oda, ahol oly sokáig voltunk, a futballelitbe? Kétlem, hogy ez csupán pénzkérdés lenne. Mert, ha igen, akkor semmi esélyünk nem lesz behozni azokat, akik ezen a téren nagyságrendekkel jobban állnak. Más ösztönzőt kellene keresni. Más lámpást, olyant, amelyik világít is. Bevilágítja az előttünk álló utat. Még akkor is, ha azt útnak nem lehet nevezni. A világosban jobban lehet utat építeni.

Szerintem ez a lámpás nem lehet más, mint a tehetségek megfelelő gondozása. Azoké a tehetségeké, amelyek tettenérhetőek a gyerekeknél illetve a korai ifjúkorban, amikor még eredményekkel is párosulnak, amikor még versenyben vagyunk Európával. Ám ezek az eredmények fokozatosan halványodnak, amint az ifjú futballisták egyre feljebb lépnek. Vajon miért? Nem az aprópénzre váltás miatt? Azért, mert 15-16 év körül már nem az a motivációja az ifjú futballistának, hogy egy magyar NB I-es csapat meghatározó játékosa legyen, sokkal inkább az, hogy külföldre kerüljön. Könyörgöm! Legyünk logikusak! Egy tehetségnek mennyivel van nagyobb esélye bekerülni egy a futballban ma jócskán előttünk járó ország akármelyik csapatába, mint egy magyar NB I-es csapatba? Ugye, hogy ez az esély konvergál a nullához? Így viszont marad az az aprópénz, amely az ifjú átigazolása kapcsán mégoly nagynak is tűnhetett a szülő, a menedzser vagy az eladó csapat életében. Ezt az aprót aki kapja gyorsan feléli, a pénzt fialni hivatott ifjú tehetség viszont elvész. A futballnak mindenképp.

Hosszútávon nem jobb megoldás, ha a tehetség itthon tudja megmutatni, hogy valóban játékos lehet belőle? Ha akár 16 vagy 17 évesen, de 18 körül mindenképp a magyar élvonalban játszik? És nem csak egy-két meccset, hanem meghatározó éveket. Amikor 22-23 éves korban, tehát még mindig fiatalon, már mint kész futballistát emlegethetik és elfelejtik velük kapcsolatban a tehetség szót. Sok ilyen kész, ráadásul a klubjához is kötődő (lévén ott nevelkedett) futballista nem nagyobb eséllyel emelhetné a magyar labdarúgás színvonalát, mint a helyükön játszó légióshad? Nem jobb eséllyel juthatna így jobb szerződéshez? És még mindig nem elsősorban külföldön, hanem a polarizálódó magyar bajnokság élcsapatainál, akik a nemzetközi mezőnyben is mérkőznek. Nem statisztaként játszanának nemzetközi tétmeccset, hanem a magyar bajnokságban már megizmosodva, a közönség szeretetétől támogatottan. Újabb két-három év után pedig annak, aki még mindig vágyódik külföldre jöhetne a nagy váltás. Kész, adott esetben már válogatott játékosként. Valószínű, így nem a kispadokra vagy a tartalékcsapatokba, illetve a nagy csapatok nézőtereire igazolnának, hanem játszani. Játszani, mert már megmutatták, hogy tudnak. Megmutatták azon a szinten, ahol éppen voltak addig, a nekik való szinten. Ezt hívják folyamatosságnak.

Ha az általam vázolt vízió megvalósulhatna, a Fradi szinte automatikusan visszakapná a magyar labdarúgásban azt a helyet, amit a története során méltán kivívott, az élhelyet. A Fradi utánpótlásműhelyeiből így nem lehetne aprópénzért elvinni a tehetségeket, akik döntő részéről később senki sem hall semmit, hanem maradnának, büszkén maradnának a Fradiban. Újra az lehetne az ifjak elsődleges célja, hogy játszhassanak a Fradi első csapatában. Újra tehetséges saját nevelésű játékosok játszanának a Fradi első csapatában. Mit szólna ehhez a közönség? A múltban nemegyszer megmutatta. Ott lenne, szurkolásával segítene. Akiknek pedig segít, azok értik, azok tudják, miért segít. Ahogy régen, amikor a Fradi világhíres volt az utánpótlásáról, arról, hogy évről évre két-három ifjú futballista kopogtat az első csapat ajtaján, konkurenciaharcra késztetvén a már ott levőket. Egy ilyen Fradi a bajnokság mellett a nemzetközi kupákban is eredményesebb lehetne. Ahogy régen. Egy ilyen Fradiba tényleg csak jó külföldiek jöhetnének, hogy játékukkal emeljék az eredmények fényét. Egy ilyen Fradi újra a mindenkori válogatott alapját szolgálhatná. Ahogy régen. Egy ilyen Fradiból nem biztos, hogy mindenáron elvágyódnának a játékosok.

Nem tudom, az MLSZ tenne-e lépéseket a fiatal játékosok idő előtti eladását megakadályozandó? Nem mondanák-e, hogy ez nem az ő kompetenciájuk, hogy az EU-ban szabad a munkaerőáramlás? Vagy azt sem tudom, tennének-e lépéseket a hazai utánpótlásnevelő műhelyek védelme érdekében? Hogy azok valóban neveljenek és ne egymástól raboljanak utánpótlást. Lenne mit tenni! Azt viszont remélem, hogy amennyiben szeretett csapatom, a Fradi körüli tulajdonlási helyzet rendeződik, a most felvetett kérdés is terítékre kerül és a jövőben határozott lépéseket tesznek az értékek megtartására. Mennyivel biztatóbb perspektíva ez, mint az értékek elkótyavetyélése. A megtartott értékek idővel valóban kincset érhetnek majd, ők lehetnek az igazi hátország. Úgy szakmailag, mint anyagilag.

Van még bőven teendő, ideje felébredni! Én is ezt tettem. Az álom azonban szép volt…

Simon Sándor