Az FTC Baráti Kör oldalán 2009-2010-ben 106 részben feldolgoztuk a Fradi dicső múltját. Az akkori utolsó részben is jeleztük, ez a sorozat, ha lassabb ütemben is, de folytatódni fog. Folytatódnia kell, hiszen az élet nem áll meg. És ha a jelen lapjai nem is a legfényesebbek, ezek a lapok is a dicső múlt könyvébe kerülnek.

Emlékezzünk! 2010 tavaszán ott hagytuk abba, hogy a csapat a jogtalan másodosztályú száműzetés után letudta első élvonalbeli évét, amelyben egy angol-angol edzőváltás után a hetedik helyen végzett. Csoda, hogy a fradisták széles tömegeiben nem volt örömujjongás? Csoda, hogy további erősítéseket vártak, hogy a Fradi azokért a helyekért harcoljon, amelyeket a múltban szinte kisajátított magának? Azaz a minimumcél a dobogó, a maximum annak is a legmagasabb foka volt.

Érdekesen indult az új szezon. Nem játékosokat, edzőt keresett a klub. És – sokak megelégedésére – magyar edzőt talált Prukner László személyében. Prukner Lászlót a magyar edzői kar egyik legfelkészültebb tagjának tartotta mindenki, némi aggódás csak ott volt tettenérhető, hogy eddig nem vezetett nagy csapatot. A kérdés az volt, hogy ami elég volt Kaposvárott, az elég lesz-e a Ferencvárosnál? Mindenesetre Prukner belépője mindennek volt nevezhető, csak szokványosnak nem. A bemutatkozó sajtótájékoztatóján mondott le az őt szerződtető vezérigazgató, Berki Krisztián, akinek a helyére pályázatot írtak ki. A bajnokság előtt Berkes Zoltán személyében meg is lett az új főnök, ám a tulajdonosi kör röpke hat hét után őt is eltávolította. Közben pedig erősíteni kellett az új bajnokságra. Erősíteni úgy, hogy az előző csapat gyakorlatilag szétszéledt. Prukner Lászlóval érkezett egy kaposvári különítmény, nosza lett is fanyalgás, mi lesz itt? A nemzetközi piacot az internet segítségével tesztelte a szakmai stáb, csak olyan játékosok akadhattak fenn a szűrőjükön, akikért előző csapatuknak nem kellett fizetni. Ilyen is rég volt a Ferencváros történelmében. Egy nagy név mégis az Üllői útra szerződött a korábbi cseh válogatott játékos, Marek Heinz személyében. A nyitányra valahogy összeállt a csapat és győzött. Győzött hazai pályán 2-1-re a Paks ellen, amit egy hét múlva idegenben ismételt meg a Kecskemét ellen. Érdekesség, hogy mindkétszer hátrányból fordítva. Ahogy illik, a fradisták várakozása ettől is az egekbe szökkent, bajnokesélyesként tekintettek csapatukra. A harmadik fordulóban jött a hidegzuhany, hazai pályán vereség a Honvédtól, majd idegenben egy döntetlen a bajnoki címre legnagyobb esélyesnek tartott Videoton ellen. Már ez utóbbi meccsen is az eredmény a fehérváriakra volt hízelgő, ám a következő meccsen a csapat gálázva ütötte ki a Győrt. Ez volt a felvezetője a derbinek, az Újpest elleni mérkőzésnek. Annak a mérkőzésnek, ahol valami eltört. Eltört a bizalom kereke az új edző és a szurkolók egy, kijelenthetően nagy  része között. Az ott elért 0-6 sokak számára megemészthetetlen falatnak bizonyult. Az ősi riválistól ennyire még sosem kapott ki a Fradi. Elfogadhatatlan volt a bíráskodás, ám ez sem fedte el az eredmény okozta letargiát. Különösen úgy nem, hogy a következő fordulóban az újonc Siófok is megverte a csapatot, ezúttal már hazai pályán. Állandósuló szurkolói tüntetések, állandósuló zűrzavar. Így dolgozott az új edző az új csapattal. Hiába jött ki a gödörből egy hármas győzelmi szériával, hiába végzett az ősz végén reményt keltő helyen a csapat, az indulatok nem csitultak. Hát még akkor, amikor ebben az időszakban az angol tulajdonosi kör bedobta a törölközőt, megszüntette a csapat további finanszírozását. A megszűnés fenyegette a ferencvárosi labdarúgást, amelytől az anyaklub vétója mentette meg. A foci megmaradt, a pénz elment. Eredménykényszer azonban volt. A tavasz enyhén szólva is hektikusan alakult. Győzelmek, döntetlenek és vereségek követték egymást, közte újabb történelminek mondott is, amikor hazai pályán a Videoton verte a Fradit 5-0-ra. Szépségtapasz, hogy legalább az Újpestet sikerült, ha nem is 6-0-ra, de 1-0-ra legyőzni. A Videoton toronymagasan vezetett, ám az eredmények sorban úgy alakultak, hogy a Fradi nem szakadt le. Az utolsó mérkőzésre úgy futott ki az Üllői úton, hogy ha nyer, akkor bronzérmes. Tehát újra a dobogón végez, újra a nemzetközi kupában méretheti meg magát. A Pápa volt az ellenfél, a 3-0 arányú győzelem valóságos fiesztahangulatot okozott. Ilyen volt ez a fanyalgásokkal teli szezon, amelyet a megszerzett harmadik hely, a történelem 21. bronzérme sem tudott elhallgattatni.

Íme a végeredmény:

A Magyar Kupa szereplés, bár nem volt olyan tragikus, mint egy évvel korábban, ám a szurkolók mindenképpen többet vártak. Az első mérkőzés csupán bemelegítés volt, amely hangulatilag kellett is, mert éppen a bajnojkság rossz emlékű két mérkőzése, az Újpest és a Siófok elleni vereség után következett. A sokadik osztályú Újbuda elleni 8-1-es siker gyógyír volt a bajnoki sebekre. Október végén egy fagyos mérkőzésen 5-0-ra ütöttük ki a szebb időket látott REAC csapatát, és már jöhetett is az oda-visszavágós szakasz a legjobb 16 között. Először Siófokra kellett utazni, ahol a mumustól a csapat 3-1-re vereséget szenvedett úgy, hogy az utolsó pillanatokban lőtte a szépítő gólt, amely legalább reményt adott a visszavágóra. Arra, amely az időjárás téliesre fordulása miatt csak tavasszal került sor. Az Üllői úton is a Siófok szerzett vezetést. Ezt még sikerült megfordítani, de a 2-1-es győzelem így is a kiesést jelentette.

Folytatódott a Ligakupa, amely ugyanolyan hangulattalan és rang nélküli volt, mint az előző években. A lebonyolítás persze megint változott, ezúttal három csapatos selejtező csoportokban kezdődött a sorozat. A Fradi a Haladás és a Pápa mellé került. Röviden és tömören, egy győzelem és három döntetlen mellett a második helyen végzett és nem jutott tovább.

Tétre menő nemzetközi szereplésről ebben az évben sem írhatunk, mert nem volt. A csapat úgy nyáron, mint télen nemzetközi mérkőzésekkel készült a szezonra, ám ezek eredményeiből nagy következtetéseket nem lehet levonni. A győzelmek korbácsolják a szurkolói elvárásokat, a vereségek pedig erősítik a negatív hangokat. Persze ezek a meccsek nem ezekért a reakciókért vannak, az egyetlen feladatuk a legjobb csapat megtalálása, az hogy kikre lehet számítani a bajnokságban. Ez azért többé-kevésbé kiderült és ahogy a harmadik hely bizonyította is, sikerült.

A bajnokságot elkezdő csapat:

A sorozat egy év múlva folytatódik…

HAJRÁ FRADI!

A sorozat szerkesztője: Simon Sándor

Felhasznált forrás:
adatbank.mlsz.hu (tabella)

A sorozat megelőző részei ide kattintva is elérhetők.