A start jól, sőt nagyon jól sikerült. Azért lehet még fokozni a tempót.

Szubjektív fradista vissza- és előretekintő.

A múlt héten azt írtam, már csak azért is érdemes győzni, hogy új játékosaink megtapasztalhassák azt a felülmúlhatatlan érzést, amit ez a Fradiban jelent. Amiről még leendő unokáiknak is mesélhetnek majd. Nos, úgy tűnik, új – és természetesen régi – játékosaink is úgy vannak vele, ez jó érzés. Ez olyan érzés, amely önfeledt mosolyokat csal az arcokra, amely segíti a csapat valódi közösséggé alakulását. Közösséggé önmagukban, de közösséggé a szurkolókkal, a nagy Fradi családdal is.

Azzal a nagy Fradi családdal, amelyről Rudas Ferenc is beszélt a héten, amikor 90. születésnapja alkalmából köszöntötte őt a Nagy Béla Fradi Hagyományőrző Egyesület és az FTC Baráti Kör.

Kilencven évemből több mint hetven a Fradi családjában telt el. Ebben a magyar sportéletben példa nélküli nagy családban. Nyugodtan mondhatom ezt, nem hiszem, hogy bármely más magyar egyesületet megbántanék ezzel. Nekik is vannak sportolóik, sikeres sportolóik is, nekik is vannak szurkolóik és mégis. Mégis, ezt tőlük is gyakran hallom, csak a Fradiban volt és van családi hangulat. Családi, ahol egyenjogú tag sportoló, edző, vezető és szurkoló. Egymást erősítik, együtt sírnak, együtt nevetnek. Volt erre is, arra is példa a távol és közelmúltban. Most, mintha újra mosolygósak lennének az arcok a családban. Őrizzük és vigyázzuk ezt a mosolyt, csak ebből születhetnek a sikerek. Én már csak tudom, erre is elegendő példát adott az elmúlt 90 év.

Elárult egy titkot is, amely mint a titkok általában, nem is oly bonyolult. Megszívlelni mindenképp érdemes.

Ilyenkor gyakran hallom, mi mindent értem el, mi mindent tettem. Elárulok egy a titkot. Én mindig a saját dolgomat tettem, mégpedig a hitem és legjobb tudásom szerint. Ha egy közösségben mindenki ezt teszi, az a közösség sikerre van ítélve. Ezt kívánom a Fradi nagy családjának, minden tagjának és akkor biztosan örülhetünk a jövő nagy és még nagyobb sikereinek.

Csodálatos, megható és felemelő délután volt. Elérzékenyült ott ünneplő és ünnepelt egyaránt. A lényeget tán az az egy mondat írja le:

Köszönöm Istenem, hogy fradistának teremtettél!

Itt mutatták be azt a könyvet is, amely az FTC Baráti Kör kiadásában jelent meg a Hungarikumok című, az Építészet Művészet Sport Kiadó gondozásában. Akit érdekel ennek a csodálatos Embernek, ennek a csodálatos Fradistának a története, az megvásárolhatja a könyvet az FTC Baráti Kör irodájában (ára: 900 Ft).

Egy régi videót is előbányásztam a netről, amely a magyar válogatott II.világháború után szerzett első gólját mutatja. Ki más is szerezhette volna, mint Rudas Ferenc. Íme:

Térjünk vissza a mai csapathoz, ahonnan elindultunk. Ismerjük már a következő ellenfelet is, a norvég Aalesund csapatát. Ők is érvényesítették a papírformát, amikor – ugyancsak kettős győzelemmel – kiverték a walesi ellenfelüket. Biztos, hogy keményebb ellenfél lesz, mint az örmény csapat volt, ám mi bízunk a Fradiban. Bízunk az alakuló közösségben, a felülmúlhatatlan Fradi család erejében. Csütörtök este hétkor az Albert Stadionban újra megszólal a játékvezető sípja, újra szurkolhatunk kedvenceinknek.

Azoknak, akik vasárnap sem tétlenkedtek. Nem kevesebbet tettek, mint legyőzték az oroszokat. Nem máshol, mint a saját hazájukban. A hétvégi kirándulás is fergetegesre sikeredett. Csapatunk két Európa Liga meccs között, amúgy hangolódásként 1-0-ra legyőzte a Lokomotiv Moszkvát, az orosz bajnokság nyolcadik helyezettjét. Erre mondják, nem semmi. Nem véletlenül írom, nem véletlenül hallom egyre több helyen, valami nagyon alakul. Ha ez így folytatóduk, sokszor lesz a tenyerünk vörös, sokszor megy el a hangunk az új szezonban.

Hajrá Fradi! Most és mindörökké!

Összeállította: Simon Sándor

Fotók: ftc.hu és saját archívum