Mint az köztudott, csapatunk sajnos újabb vereséget szenvedett a bajnokságban, a vendég Pécs együttese Nagy Olivér hajrában szerzett góljával 3 ponttal távozott az Üllői útról.

Kevéssel a lefújás után még az érzelmei hatása alatt van játékos, szurkoló, vezető, vezetőedző – nehéz ilyenkor objektíven értékelni. Annyi bizonyos, hogy ma is ékesen bebizonyosodott: kiélezett mérkőzéseken nüanszokon múlik a végkimenetel. Azt nem kell külön ecsetelni, hogy milyen önbizalombeli különbség volt a két csapat között az elmúlt hetek eredményei okán, éppen ezért egészen más alaphangja lehetett volna a meccsnek, ha Oláh fejesét nem szedi ki hatalmas bravúrral Dibusz az elején. De gondolhatunk Félix bődületes kapufájára még 0-0-nál, az meg már csak hab a tortán, hogy a 91. percben is kifele pattant a lécről egy labda, amivel legalább egy pontot itthon tartottunk volna. Sajnos azonban ezeknél az eseteknél (is) pechünk volt, az ellenfél viszont egy védekezési hiba után gólt szerzett, így a tényállás az, hogy továbbra is nyeretlenül állunk 4 forduló után.

Azt látni kell, hogy a csapat minden nehézség ellenére becsületesen küzdött, de a játék még igencsak akadozó.

Nehéz napok várnak ránk, a problémák egyre csak sokasodnak. Szinte nem is emlékezhetünk ebben a szezonban olyan meccsre, ahol ne sérült volna meg kisebb-nagyobb mértékben valaki – a mai áldozat Junior volt. A szurkolók türelme fogytán, a hevesebb vérmérsékletűek ennek hangot is adtak rigmusok és kisebb tüntetés formájában. A következő ellenfelünk – hasonlóan a maihoz – duzzadhat az önbizalomtól, hiszen a Honvéd tegnapelőtt már harmadszor rúgott 4 gólt az idei bajnokságban. Külső szemmel én jelen pillanatban nehezen látok optimizmusra okot adó jelet.

Ellenben az is igaz, hogy nem nekünk, szurkolóknak kell megtalálni a fényt az alagút végén, hanem a játékosoknak és a szakmai stábnak. Mert kétségünk se legyen afelől, hogy ez a csapat sokkal többet tud annál, mint amit eddig mutatott, és ennek előbb-utóbb ki kell jönnie, a kérdés csak az, hogy mikor. Az biztos, hogy egy győzelem nagyon nagyot lendítene a szekéren. Mi szurkolók csak a véleményünknek tudunk hangot adni, ám szem előtt kell tartanunk, hogy túlzott elkeseredésünkkel negatívan befolyásolhatjuk az érintetteket, az is igaz viszont, hogy nehéz felhőtlen lelkesedést elvárni jelen pillanatban a fradista emberektől.

Végezetül ne felejtsük el, hogy még csak 4 forduló telt el, a bajnokság 87 %-a még előttünk áll. Nem tehetünk mást, mint bizakodni. Ha másban nem, akkor abban, hogy a következő meccsen befelé pattannak a kapufák, azt követően pedig felszabadulnak a gátlások, és kijön végre az, ami a csapatban eddig benne maradt.

Hajrá Fradi!

Simon József