Honvéd – FTC után
Csapatunk elátkozott szériája tovább folytatódik: ma este egymás után harmadik 1-0-s vereségünket szenvedtük el, miután a mérkőzés hajrájához közelítve Németh Norbert a hálóba ügyeskedett egy Ranilovicról kipattanó távoli szabadrúgást.
Érdekes pszichológiai tanulmányokat lehetne írni arról, hogy pontosan milyen folyamatok zajlanak le egyes játékosokban, illetve egyes játékosok között egy komoly sokkhatás után. Mert valljuk be, minden szurkolónak a mai napig beötlik az aalesundi kiesés, és főleg annak körülményei. Addig minden szép és jó volt, megnyertük minden edzőmeccsünket (ráadásul erős csapatok ellen, hiszen a Dunaszerdahely, a Temesvár, de főleg a Lokomotív Moszkva nem intézhető el egy kézlegyintéssel), oda-vissza legyőztük örmény ellenfelünket az EL 1. fordulójában (az itthoni meccsen kimondottan közönségszórakoztató játékot nyújtva), végül az azóta erejét bizonyító Aalesund is örülhetett, hogy csak egygólos vereséggel távozott tőlünk. Tettük mindezt úgy, hogy Prukner László számtalan helyen lenyilatkozta azt az evidens tényt, hogy az ismert okok következtében végbemenő játékosvándorlás miatt még nem kész a csapatunk, amit csak erősített a többi gárdáénál rövidebb felkészülés és a játékosok különböző edzettségi állapota. Aztán elutaztunk Norvégiába, és egy nekünk álló meccset vesztettünk el egymás után kétszer az utolsó pillanatban. Nehéz nem észrevenni, hogy azóta fenekestül fordult fel minden: képtelen vagyunk győzni, a kapufák kifelé pattannak, a ziccereink kimaradnak, de ha az ellenfélnek adódik egy komoly lehetősége, az bemegy. Mindennek következtében (is) morális válság alakult ki az öltözőben, melynek végeredményét mindenki ismeri: saját magunk voltunk kénytelenek lemondani két kulcsjátékosunkról, két rossz döntés közül (menjenek vagy maradjanak?) a kisebbik rosszat választva.
Tényleg nehéz mit mondani jelenlegi helyzetben, és alighanem a Prukner mesternek sem könnyebb a dolga. Ma is minden váratlant bevetett a pályán, amit csak tudott: debütált az NB1-ben a fiatal Sváb Dániel, aki a második félidő derekáig kiváló teljesítményt nyújtott a védelem bal oldalán. Alighanem lecserélése pillanatára elkészülhetett erejével, mert a végére már akadtak hibák a játékában, de amíg ez meg nem történt, addig úgy futballozott, mintha évek óta biztos alappillére lenne a hátsó alakzatnak. A Sváb bekerülésével a jobbhátvéd posztjára szoruló Junior teljesítményét jól jellemzi, hogy már az első félidőben lecserélték emberét, Tchamit, pedig a lelátóról nem tűnt sérültnek. 0-0-ig talán több lehetősége volt ellenfelünknek, de a gól után azonnal váltottunk, jól küzdöttünk, és ha legalább fele akkora szerencsénk van Pölöskey helyzeténél, mint a kispestieknek a szabadrúgás után, akkor ponttal távozunk. De ilyenkor semmi sem jön össze.
A tréner biztos abban, hogy megoldjuk a problémáinkat, a nyilvánvaló kérdés mindössze annyi, hogy ha ez holnap egy csettintésre megtörténne – mint ahogy nyilván nem fog -, akkor se lennénk-e már túl későn? A Győr 13 pontra húzott el tőlünk, a Debrecennek egy meccsel kevesebbet játszva már megvan a 10 pontos előnye, a Videoton eleddig szintén csak egyetlen vereséggel bír. Mi pedig 5 forduló elteltével is mindössze 2 ponttal a tarsolyunkban kullogunk a hátsó régióban. Hogy miért ezekről a csapatokról beszélek? Ez persze szubjektív vélemény, de szentül hiszem, hogy játékosaink nem lettek rosszabbak a szezon eleje óta. Emlékezzünk vissza, minden szakértő – még a Fradihoz semmi esetre sem köthetőek is – egyöntetűen a tabella elejére várták együttesünket, akár titkos bajnokesélyesként is aposztrofálhattuk volna magunkat. Ahogyan az elején említettem, a szezon pontosan így is indult, ettől azonban már végérvényesen távolodni látszunk.
Továbbra is azt gondolom: csak egyetlen apró győzelemre lenne szükségünk, és beindulnánk. Hogy ehhez mire lenne szükség? Jelen pillanatban nem tudom.
Hajrá Fradi!
Simon József
Struhács Gyula írta:
Hát, bizony nem könnyű megemészteni, hogy öt forduló után egyetlen mérkőzést sem tudtunk megnyerni! Ilyen kezdő széria azért elég ritka a Fradinál. És persze igen nyomasztó lehet nem csak a szurkolóknak, mint inkább a játékosoknak.
De egyszer minden rossznak vége szakad, ebben biztos vagyok. Megtörik a jég, reméljük minél hamarabb.
Csak az a bizonyos góllövő cipőt elő kéne keresni a pad alól. Mert ott van, valahol megvan, meg kell lennie! Nem hiszem el, hogy Schembri, vagy Heinz elvitte volna magával.
Gyerünk, gyerünk, mindenki keresse! Hajrá FRADI!
Hozzászólás ideje: 2011. augusztus 14. 08:32
Nevenincs Emberke írta:
Keveset koptattam a stadion „padjait” mert vidéki és csóró lévén erre kevés lehetőségem volt. Azokat a perceket, melyeket ott tölthettem, 61 éves fejjel is szívembe zárva őrzöm. Nekem több a Fradi, mint egy focicsapat, egy sportklub. A Fradi a Nemzet lelkiismerete. (Ezért nem szeretem a gyalázkodó, sértegetőket.) Nem véletlen, hogy sokan maguk sem tudják, hogy miért, de szeretnének fradisták lenni. Az sem véletlen, hogy sokak acsarkodnak ellenünk. Akik nem tudják, hová jöttek, hol „játszanak”, mi a kötelességük, azok nem a Fradiba valók. A Fradi értékrendet képviselni nem pénz kérdése. Ebbe a klubba, ennek a klubnak a szurkolói közé úgy kell belépni, mint aki tisztában van vele, hogy elveiért, hitéért éppen meghalni megy!
A játékoskeret néhány kivételtől eltekintve alkalmas arra, hogy a csapat az élmezőnyben végezzen. Prukner „cipeli a hátán” a Fadit, és vannak akik segítenek neki, s vannak akik nem. A nagy nyomás alatt Ő is téved. Most kellene segíteni neki!
Mi a szakmai oka a csapat sikertelenségének? A csapos közbeszól:
Az első számú probléma a kapus és a kapusedző. Nem tehetnek róla, hogy ők azok. Ranilovicsnak már nem maradt semmije, csak a jó reflexei. Ez pedig kevés. A kapu előterének soha sem volt ura, éppen úgy mint annak idején Kakas sem. Kitől várjuk a hatékony elhárítást, ha nem attól, aki a tizenhatoson belül kézzel is megfoghatja a labdát! Ettől az idegbajos helyzettől aztán törvényszerűen totálkárossá válik minden védelem. Még a négy védős rendszerben is, nemhogy a hármasban. Ez szakmai hiba. Mindenkivel előfordul. Ki kell mondani, s van esély rá, hogy a kimondott szó meghallgatásra talál. Azért tűnnek lassúnak a mi védőink, mert nincs mögöttük kapus. Ez a tény teljes egészében meghatározza minden egyes védő helyezkedését, gondolkodását, minden cselekedetét. Csizmadia, Balog, Rodenbücher, és a fiatalok, Füpöp, Sváb, Vattai megfelelőek ezekre a posztokra. Azt is mondhatnám, ideális a korösszetétel egy folyamatosság biztosításához. Otten. Otten egy jó játékos, de nem középhátvéd. Gondoljunk csak Haberre! Jobb kapus mint Ranilocsics, de alacsonysága miatt mégsem elég jó. Otten helye a középpályán van. Kiválóan lát a pályán, jól lő, megvan a képessége és intelligenciája a játék szervezéséhez. Ráadásul védekezni is tud. Junior helye is a középpálya. Kreatívabb, technikásabb, jobb lövő, mint amilyen hátvéd. Már van a középpályán két jó emberünk. Ne bántsuk Marótit, tudna Ő játszani az említett kettő társaságában. Valamennyien képesek a védelemnek szükség esetén besegíteni. Maróti a jobb, Junior a bal oldalon, s ha még ez sem elég, akkor Otten középen. Bár ha a középpálya a szélen besegít a védelemben, akkor a két szélső hátvéd bármelyike képes középre húzódva hatékony védekezésre. Most pedig fogózkodjon meg mindenki. Felixnek is a középpályán van a helye, kifejezetten támadó feladattal, azzal, hogy lendületből meginduljon. Kontrákból kiválóan tud helyzetet teremteni a támadók számára, s róla könnyen lehet sárga lapokat összeszedni. A tizenhatos előtti lepattanóknál ember nincs, aki szabályosan el tudná nyomni. Lőni pedig tud. Nem kell beküldeni az ötösre fejelgetni! Nem kell őt védekezésre hátra vezényelni sem. A kapu előtt a kapus legyen az úr! Tóth Bencének fel kell nőnie ahhoz, hogy a középpályán a tehetségének megfelelő szerepet kaphasson. De ide jó lenne még két ember. A támadó hármas jobb oldalán Jovanovics és Fitos teljesen megfelel. Kifejezett éket Oláh játszhat, de a kiebrudalt Abdi ebben lenne a legjobb. Egy csel és ott van a kapu, csak lőni kell. A bal oldalon Somalia és Alison kaphat helyet. Jó lenne, ha Kulcsár is nálunk játszana.
A játék kontra támadásnál: Védelem – Otten vagy a az előrébb tartózkodó szélső középpályás – Felix – kapura törés vagy a támadó hármas helyzetbe hozása beadással. Felixszel együtt négy támadó ellen kell védekeznie az ellenfélnek, és követi a támadást két középpályás is a tizenhatos előtti területig.
Játék felállt vedelem ellen: Oláh a kapu előtere és a tizenhatos középvonala körül mozog, mint egy kézilabda beállós. A két szélső támadó a tizenhatos sarkainál helyezkedik, mindenkor mozgásban, váltva egymást a két szélső középpályással a támadásépítés alatt. Maróti behúzódik Jovanovics helyére, aki a szélről támad. Junior a szélről indít támadást, a bal oldali szélső csatár belép Oláh mellé. Felixé, Ottené és a támadó oldali védőé a tizenhatos és a felezővonal közötti terület. A két hátul maradt védő biztosít. Tessék egy olyan kapust beállítani, aki uralja a tizenhatos légterét és ki is tud futni, ha kell! Voltak nekünk ilyen kapusaink.
Szív és Becsület – Fradi!
Hozzászólás ideje: 2011. augusztus 14. 13:17
Tóth Iván Nándor írta:
Tisztelt Ferencváros-barátok!!!…..csak azt kérdezem:biztos,hogy Maróti és Rósa nélkül elképzelhetetlen a CSAPAT??
66 éve mindenem a Fradi és nagyon várom javulást…..remélem,még megérem!!!
Hozzászólás ideje: 2011. augusztus 14. 13:47
Simon Sándor írta:
Én nagyon remélem, hogy sok Nevenincs Emberke van ebben az országban, aki a Fradinak szurkol. Örülök, hogy ez a cikk ilyen véleményt is kivált. Ez a vélemény lehet, hogy elüt az átlagtól, de emberien van megfogalmazva. Úgy említ neveket, hogy nem személyeskedik, mégis javaslatot tesz, amire lehet reagálni. Ha lehet, várnék is reakciókat, persze ugyanebben a stílusban. Köszönöm!
Hozzászólás ideje: 2011. augusztus 14. 14:25
Simon József írta:
Nem szoktam játszani a nevekkel, de akkor álljon itt egy elvi csapat tőlem:
Végh – Fülöp, Otten, Grúz – Jovanovic, Maróti, Józsi, Junior – Lisztes – Alison, Oláh
Kispad: Ranilovic, Sváb, Csizmadia/Balog, Rósa, Tóth/Morales, Félix/Somalia, Pölöskey (a / jelek vagylagos kapcsolatot jelölnek).
Hozzászólás ideje: 2011. augusztus 14. 15:01
Hélisz József írta:
Távol áll tőlem, hogy szakmai kérdésekbe beleszóljak, Nevenincs Emberke hozzászólását és Simon Sándor biztatását olvasva azonban egyet szeretnék megjegyezni, teljesen függetlenül Ranilovics teljesítményétől, de figyelembe véve a média hetek óta tartó, kapusunkat elmarasztaló kritikáját.
Vegyük tudomásul, hogy a labdarúgás csapatjáték, amelyben minden játékosnak meg van a maga szerepe. Elismerve a kapus sajátos helyzetét – a 16-oson belül kézzel érhet a labdához, az 5-ösön belül szabályosan sem szabad támadni és egy hibája akár gólt is eredményezhet – azért gondoljuk meg, hogy egy csatár ha háromszor gólhelyzetben mellé, fölé vagy a kapusba lövi a labdát senki sem mondja azt, hogy rajta ment el a meccs.
Véletlenül sem bántva Pölöskeyt, csak a példa kedvéért jegyzem meg, hogy a mai „Nemzeti Sport” meg sem említi az Ő nagy kihagyott helyzetét, amelynél az ellenfél kapusa nyilatkozatában elismerte, hogy fogalma sem volt arról, hogyan tudott beleütni a labdába.
Tehát összefüggéseiben nézzük az eseményeket és ne varjuk csak a kapusunk nyakába a sikertelenségeket. Bízzunk Bukovi Márton klasszikus mondásában, mely szerint a pech és a szerencse – beleértve a játékvezetők ténykedéseit is – egy bajnokságon belül kiegyenlítődik. A szurkolói csapatösszeállításokról pedig csak annyit, hogy Csanády Árpád edzősége idején az 50-es évek végén, egy rossz széria során a szurkolói kritikákra reagálva azt mondta: akkor állítsátok össze ti a csapatot a következő fordulóra. A B-közép ezt megtette – magam is részese voltam – és a „mi” csapatunk is kikapott.
Természetesen „Hajrá Fradi!”
Hozzászólás ideje: 2011. augusztus 14. 21:57
Simon József írta:
Hélisz úr szurkolói csapatával kapcsolatos gondolataival teljesen egyetértek: nem a mi dolgunk.
Az edző már azzal hatalmas helyzeti előnyben van, hogy napi több órát tölt el a játékosokkal, szemben a jó esetben a meccset és 1-2 edzést látó szurkolóval. Ezen kívül átlátja az egyes játékosok belső lelki állapotát, fizikai edzettségét, látja a játékosok kapcsolatát egymással a pályán és a pályán kívül, megálmodja a taktikát és ahhoz igazítja a kezdőt, stb.
Éppen ezért is írtam, hogy én tényleg nem szeretem ezeket a névjátékokat, de most az egyszer kivételt tettem. Egyébként biztosan nem lennék jó edző.
Hozzászólás ideje: 2011. augusztus 14. 22:47