Ha 2011 augusztus és Fradi, akkor Budapest: az idei év nyolcadik havában nem mozdulunk ki a fővárosból. Ennek a pesti sorozatnak a következő állomása a Haladás Sopron Bank elleni vasárnapi hazai bajnokink, este 6 órai kezdettel a Sport2 kamerái előtt.

Nem történt elírás: valóban a Haladás Sopron Bankkal játszunk majd, még ha ez a név magyar szemnek szokatlan is, külföldiek számára pedig egyenesen megtévesztő lehet, de a Sopron Bank névadó szponzorációja révén 2011 nyarától egy az együttes székhelyétől eltérő város szerepel a hivatalos megnevezésben.

Ellenfelünk első évei az új évezredben a liftezéssel teltek az első- és másodosztály közt, majd amikor 2004-ben a Bíró Péter fémjelezte Lombard gyakorlatilag Pápára költöztette a csapatot, a szombathelyiek komoly gondba kerültek. Ebből a nehéz helyzetből végül szép lassan sikerült felállni, helyi fiatalokból egyre ütőképesebb gárdát faragni. Az első NB2-es szezon 13. helye után a következő évben már 6. helyen találták magukat színrokonaink, a 2006/2007-es évadban pedig a zöld gyepen fölényesen bajnokságot nyertek, ám az emlékezetes büntetés miatt (8 pontot vontak le a Halitól és 0-3-mal írtak jóvá egy győztes meccset, tehát végül 11 ponttal könyvelhettek el kevesebbet egy fiatal játékos néhány perces jogosulatlan szereplése miatt) végül akkor még a Siófok került fel az élvonalba. Azonban ami késett, az nem múlt, a következő évben már senki és semmi nem állíthatta meg a Haladást, és – egy évvel korábban, mint mi – visszakerültek a legjobbak közé. Azóta igazán komolyan nem fenyegette a nyugatiakat a kiesés szele, sőt, újoncként Csertői Aurél vezetésével a fényesen csillogó bronzérmet szerezték meg, majd a kazah Irtysh Pavlodar ellen tovább is jutottak az UEFA Kupában, hogy végül az az Elfsborg búcsúztassa őket, aki két évvel korábban a Debrecennek is túl nagy falat volt, idén pedig mi kerültünk volna velük össze, ha sikerül a norvégiai továbbjutás. A következő két szezonban mindannyiszor a 8. helyre futottak be, stabil középcsapatnak mondhatók tehát. Ami az idei évadot illeti, a szombathelyiek hozzánk hasonlóan várakozáson aluli rajtot vettek a bajnokságban. Igaz, az első három vereség után két meccsen 4 ponttal valamelyest javítottak helyzetükon, ám esetleges vasárnapi győzelmünkkel máris visszaelőzhetnénk őket.

A vezetőedző, a 44 éves Aczél Zoltán a tavalyi szezon 11. fordulójában debütált a Rohonczi útiak kispadján egy Siófok elleni 4-0-s hazai győzelemmel, éppen az egykori sikerkovács Csertői Aurélt váltva a poszton, aki akkor már második ciklusát töltötte ott. Aczél igencsak nehéz szituációba vágott bele, hiszen még a mostaninál is jóval tragikusabban szerepelt a gárda, 10 kör után mindössze 4 ponttal, győzelem nélkül álltak a tabella utolsó helyén, de sikeres munkát végzett, hiszen végül a már említett 8. pozíciót érték el. A szakember első NB1-es csapata edzőként a REAC volt, ahonnan munkája elismeréseként kinevezték a válogatott másodedzői posztjára a holland Erwin Koeman mellé, és egy ideig párhuzamosan töltötte be a két tisztséget. Azóta dolgozott Siófokon és Diósgyőrben is, majd egy másodosztályú kitérő után került Szombathelyre.

A játékoskeretet illetően komoly mozgás nem történt nyáron a Haladásnál. Az egyetlen komoly távozó a Palermóba szerződött U20-as VB-bronzérmes Simon Ádám, rajta kívül Lattenstein Norbert és Lengyel Dániel Siófokra, Rácz Ferenc Kozármislenybe, Csontos Zoltán pedig Sopronba szerződött, és Branislav Fodrek sem tagja már a keretnek. Az érkezők oldalán még kevesebb játékost sorolhatunk fel, hiszen eleinte mindössze a Simon pótlására Szolnokról érkezett Búrány Zoltánt és a kozármislenyi kölcsönjátékából visszatérő cserekapust, Gőcze Gergőt sorolhattuk ebbe a kategóriába, nem sokkal ezelőtt aztán fogtak egy nagyobb halat is a Videotontól 1 évig kölcsönbe érkező Goran Vujović személyében. Alighanem az idei legnagyobb fogásukat már télen ellőtték az alpokaljaiak Halmosi Péter hosszútávú hazacsábításával, de rajta kívül a keret többi erőssége is régebb óta szerepel ott, mint pl. többek között Kenesei Krisztián, Nagy I Gábor, Molnár Balázs, Sipos Norbert, Tóth Péter, vagy Guzmics Richárd. Az idei évben nagyot dobbanthat egy fiatal Hali-tehetség: a 10-es mezt is megkapó, 1992-es születésű Kovács István Ádám már többször is kezdő lehetett és ezt nagyszerű játékkal hálálta meg a mesternek és a szurkolóknak.

Érdekesség, hogy a Haladás jelenlegi keretében nincs olyan futballista, aki korábban felnőtt meccsen Fradi-szerelést öltött volna magára, igaz, Sipos Norberttel 2010 elején igen közel voltunk a megállapodáshoz. Ugyanez ráadásul fordítva is elmondható: nálunk sincsen ex-szombathelyi játékos.

Aczél Zoltán a legjobban azt a taktikai hadrendet szereti, amikor 4 védő előtt 1 védekező középpályás játszik, majd előtte 3 olyan támadó középpályás, akik a 2 csatárral együtt gyakran végeznek helyváltoztatást. Vujović érkeztével ez a felállás könnyebben megvalósítható, így – figyelembe véve azt is, hogy az egyébként alapembernek számító Schimmer és Sipos is sérült – vélhetően az előző fordulóban a ZTE-t legyőző kezdőcsapat futhat majd ki az Albert Stadion gyepére is, ami így fest:

Rózsa – Sluka, Guzmics, Korolovszky, Tóth P. – Iszlai – Nagy I G., Kovács, Halmosi – Vujović, Kenesei

Ami az esélyeket illeti: 37 fogadóiroda oddsainak átlaga alapján a hazai győzelem 1,51-szeres, a döntetlen 3,68-szoros, a vendégsiker 5,62-szeres pénzt fizet, így megállapítható, hogy a bukmékerek egyértelmű esélyesként tekintenek ránk.

Így legyen, hajrá Fradi!

Összeállítást készítette: Simon József