Nem, nem Budapesten, hanem Agárdon. Mint tudjuk, az Albert Stadionban levő alkotás nem Dr. Springer Ferencet mintázza, az ő arcképe az emlékmű oldalán látható egy domborművön. Ettől még a köznyelv az egész művet hívja Springer szobornak. Szombattól Agárdon, a Velencei-tó partján is látható egy alkotás, amit a helyiek minden bizonnyal Springer-szobornak fognak nevezni.

Az alkotás egy mellszobor, mely dr. Springer Ferencet mintázza. De nem az FTC alapító elnökét, hanem annak unokáját, aki – ha már a Fradinál nem segíthetett – egy egész térséget, a Velencei-tavat és környékét felvirágoztatta. Zseniális szervező volt. Testvéröccse, dr. Springer Miklós így vallott róla közel két esztendővel ezelőtt adott interjújában:

A bátyámmal a tudtán és akaratán kívül kiszúrtak. 1944-45-ben, amikor a nyilasok átvették a hatalmat, akkor utasításukra ki kellett zárni a Fradiból a zsidó elnökségi tagokat. Négy ilyen zsidó vezető volt akkor. A közgyűlést soha nem hívták össze, csak papíron történt meg a kizárás. Sőt még kizárás sem volt, csak papíron feloszlatták a régi közgyűlést és megalakították az újat. Az új közgyűlésbe, beleírták a bátyámat is, mint elnökségi tagot. Később ezt a szemére hányták, hogy benne volt ebben a kizárásban. Pedig semmi köze nem volt hozzá, csak szerepelt benne a neve.

A bátyám lába térdben béna volt. Az orvosok amputálni akarták, de az apám nem engedte levágni a lábát, így megmentették. Később, amikor feltalálták a penicillint, akkor egész szépen helyrehozták neki. A csontvelő állandóan vándorolt a lábában és itt-ott tályog keletkezett. Borzasztó volt szegénynek, mert nagy fájdalmai voltak. Sajnos, soha nem tudott sportolni, de helyette a sportszervezésben élte ki magát. Végül sportágat is talált magának, hiszen elkezdett vitorlázni, mert ezt az ő állapotában is tudta űzni. Imádta a vitorlázást. Ő alapította meg a Velencei-tavi Vitorlás Sportiskolát, ő lett a Velence-tavi Intéző Bizottság főtitkára, minden, ami fejlesztés volt, az ő nevéhez fűződik. Díszpolgára lett Fejér Megyének, Kossuth díjra is felterjesztették de azt pártvonalon megfúrták. Ettől függetlenül, rengeteg kormánykitüntetést kapott. Létre hozta a Pro-Recreatione Alapítványt, mely Velencén alakult, és a diákoknak a nyári táborozását oldotta meg, ingyen és bérmentve. Állami finanszírozás nélkül, önerőből hozta létre. Ennek a történetét éppen most készülnek megírni. Tudomásom szerint egy utcát is el szeretnének nevezni róla, elindították a folyamatot.

A Fradit a Velencei-tónál sem felejtette el, szerzett egy tóparti területet a kajak-kenu szakosztály részére. Amikor államosították a pályákat, akkor ezt egyszerűen elvették, sajnos. Zseniális ember volt ő is. A Kádár-rendszer alatt olyan állami pénzeket tudott szerezni, hogy az szinte hihetetlen. A Velencei-tónak elintézte, hogy több pénzt kapott, mint a Balaton. Az Országos Tervhivatalnál mindenkivel jóban volt. Saját pénzen vendégül látta az illetékes elvtársakat a Velencei-tavon, elvitte őket vitorlázni, majd a Szúnyog Csárdában ettek-ittak. Rém jó hangulatot csinált, és ezt minden évben megismételte. A barátai meg kijárták neki az állami pénzeket, amit ő remekül használt fel. Az akkori politikai államtitkár, aki óriási nagy pártember volt, élt halt a bátyámért. Az összes politikai ügyet ő vitte, a bátyámat pedig mindenkitől megvédte. A temetésén döbbentem meg, hogy ott voltak MSZP-sek, SZDSZ-esek, FIDESZ-esek. Mindenki ott volt, mindenki szerette, pártállástól függetlenül. Maga a politika soha nem érdekelte, csak a Velencei-tó. Egy megszállott volt.

Az utcánál előbb lett szobor. Domonkos Béla szobrászművész alkotását 2011- szeptember 24-én leplezték le. Az ünnepségen a családtagokon kívül részt vett Soltész Miklós szociális, család- és ifjúságügyért felelős államtitkár, L. Simon László, a térség országgyűlési képviselője, Tóth István, Gárdony polgármestere, Szabó Mátyás, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság egykori igazgatója, valamint Marinovich Endre, a Velencei-tavi Vízisport Szövetség egykori főtitkára, majd elnöke.

Az FTC Baráti Körét dr. Springer Miklós mellett Rudas Ferenc és Hélisz József, a Nagy Béla Fradi Hagyományőrző Egyesületet Takács Tibor képviselte. Képviselték dr. Springer Ferenc Fradihoz való kötődésen kívül azért is, mert a Nemzeti Erőforrás Minisztérium, más vállalkozások és magánszemélyek mellett anyagilag is támogatták a szobor létrejöttét.

Íme néhány kép, amelyet az eseményen Harsányi György készített:

Ismét egy alkalom, ahol jó volt fradistának lenni.

Összeállította: Simon Sándor