Az OTP Bank Liga 12. fordulójában megszereztük második győzelmünket, miután hátrányból fordítva 2-1-re diadalmaskodtunk Pápán.

Détári Lajos kinevezése után rögtön győzelemmel debütált a sereghajtó ZTE ellen, ám utána három előre is rendkívül nehéznek ígérkező mérkőzésen sajnos vereséget szenvedtünk, így a mester és a játékosok vállára egyre nagyobb súly nehezedett. Ezúttal a Lombard otthonába látogattunk, egy olyan helyre, ahol eddig bajnoki meccsen mindig győzni tudtunk, de egyben egy olyan helyre, ahol minden csapatnak meg kell izzadnia a pontért, pontokért.

A kezdőcsapatok mindkét oldalon szolgáltattak némi meglepetéssel. A mieinknél a hadrend maradt a KTE-meccs óta megszokott 4-1-4-1-es felállás, ahol a védekező szekció Klein érkezésével állandósulni látszik a Jova – Maróti, Balog, Klein, Junior – Otten hatosfogattal, azonban a középpályán és elöl is akadt egy váratlan húzás. Az eddig Détáritól maximális bizalmat kapó Tóth Bence ezúttal csak a kispadon kapott helyet, bekerült viszont a kezdőbe az utoljára a 2. fordulóban pályára lépő Józsi György. Elöl pedig Oláh és Homma még a keretből is kimaradtak, a cserék között viszont megtalálhattuk a rehabilitált Abdit és a sérüléséből felépülő Somáliát is. A Lombardban az eltiltás miatt hiányzó észt válogatott Sander Purit hatalmas meglepetésre az idei szezonban először bizonyítási lehetőséget kapó Németh Milán pótolta a középpálya bal oldalán (aki azon túl, hogy idén még nem játszhatott az NB1-ben, a tavalyi évben is balhátvéd pozícióban szerepeltette Véber György), emellett alaposan át kellett rendeznie a védelmet a pápai mesternek, hiszen 3 alapemberére sem számíthatott sérülések miatt, így bekerült az együttesbe Tóth Gábor, Présinger Ádám és Horváth Levente is (utóbbi a középpályára, ahonnan Farkas Attila került egy sorral hátrébb az idén megszokotthoz képest).

Miután alaposan bemelegítettek a játékosok a hűvös időben, kezdetét vehette a meccs, ahol tulajdonképpen semmi váratlan nem történt. Mi pontosan úgy játszottunk, ahogy egy nehéz helyzetben lévő csapathoz illik: győzelemre az első perctől fogva. Arra hamar rájöhetett mindenki, hogy ahogy eddig gyakorlatilag soha, úgy most sem fognak minket lefocizni a pályáról, noha az ellenfél is jó erőkből állt. A kérdés csak annyi volt: végre lesz egy kis szerencsénk és felénk billen a mérleg nyelve, vagy újból lógó orral utazhatunk haza, mert a nüanszok nem mellettünk döntöttek? Détári Lajos a Videoton elleni találkozó utáni sajtótájékoztatón azt mondta: nagyon várja a pillanatot, amikor végre vezetést szerzünk és nyugodtan játszhatunk. Nos, erre jó esélyünk volt már az első 45 perc során is, hisz míg a hazaiak csak egy szöglet utáni mellécsúsztatott fejessel jelentkeztek, addig mi többször is megdolgoztattuk a szemlátomást remek formának örvendő Szűcs Lajost. A legközelebb talán Maróti és Hakola járt a gólhoz, ám a kissé hirtelen történő lefújást követően (Balog épp szöglettel felérő bedobáshoz készülődött, amikor megharsant a hármas sípszó) még gólnélküli döntetlent mutatott az eredményjelző.

Aztán rögtön a második félidő legelején egy váratlan szituációban, miután egy pillanatra mindenki Fábián játékvezető hasraesésén mulatott, megvillant az ex-barcelonai Goran Marić klasszisa, és egy szenzációs megoldás után vezetést szerzett a Pápa. Ekkor nagyon sok fradista gyomor összeszorulhatott, mert utoljára április 24-én, az MTK-pályán tudtunk hátrányból fordítani, az idei évadban pedig megannyiszor átéltük már, hogy minimum ugyanolyan jól játszunk, mint az ellenfél, de a gólt ők lövik… Nos, az említett MTK meccsel annyi párhuzam mindenképp vonható, hogy szerencsére ott sem és itt sem voltunk sokáig hátrányban, mert egy védelmi hiba után Somália üresen maradt és fejjel kiegyenlített. Véber György a sajtótájékoztatón megjegyezte, hogy bár mindkét csapatnak gratulálnia kell, és ez az a győzelem, ami után nincs szégyenkeznivalója a vesztes félnek sem, azért az első gól előtti szituációra külön felhívta játékosai figyelmét a szünetben, mégis megtörtént a hiba hátul. Nüanszok… Végre mellénk állnak? – kérdezhettük meccs közben. Amikor Marić közeli lövését Jova óriási bravúrral védte, egyre inkább azt érezhettük, hogy igen a válasz, aztán 1 percre rá Pölöskey kihagyott ziccerénél újra gondolkodóba eshettünk ezügyben. Végül jött a néhány hete itt lévő Klein, és Józsi szabadrúgása után mindenkinél egy fejjel magasabbra ugrott, a labda pedig néhány centivel a kapufák találkozása mellett landolt – a jó irányban! Igen, a nüanszok mellénk álltak. Ezután már hiába cserélt védekező középpályás helyett csatárt Véber mester, érezni lehetett, hogy megszerezzük a 3 pontot.

Kétségtelen, hogy ez a mai a szív diadala volt. Nem estünk össze hátrányban sem, sőt, rátettünk még egy lapáttal az addig sem rossz teljesítményre, és legyőztünk egy jól játszó ellenfelet a saját otthonában. Mi adjon lendületet nekünk, ha nem ez? Most még ugyan kieső helyen állunk, de ha megnyerjük a derby-t, akkor óriási esély van rá, hogy újra a vonal felett legyünk: ha 1 góllal győzünk, akkor az Újpestet még gólkülönbséggel nem előzzük meg, de a Kaposvárnak Szombathelyen kéne nyernie ahhoz, hogy előttünk maradjon; amennyiben 2 vagy több góllal verjük az Újpestet, akkor viszont már biztosan megelőzzük a lilákat jobb gólkülönbséggel. Tippem szerint nem lehet kérdéses, hogy két hasonló állapotban lévő csapat mérkőzésén a hazai pálya előnye a fantasztikus közönséggel a főszerepben győzelembe hajszolja együttesünket, ezt követően pedig (az időjárás áldásával) a következő csapatok várnak még ránk 2011-ben: Siófok idegenben, Paks itthon, Kaposvár itthon, Diósgyőr idegenben, Debrecen itthon. Személyes tippem a hátralévő 6 fordulóra: minimum 11 pont…

Hajrá Fradi!

Simon József