Születésnapi beszélgetés Pethő Zoltánnal.

Pethő Zoltán, az FTC Baráti Kör alelnöke november 16-án ünnepli 85. születésnapját. Ebből az alkalomból kerestük fel, hogy gratuláljunk neki és elbeszélgessünk vele az Üllői úton eltöltött 75 év emlékeiről.

– Zoli bácsi! A korábbi beszélgetéseinkből kiderült, hogy a családodban nem volt sportoló, Te sem sportoltál aktívan, honnan ered a sport és a Fradi iránti szeretet?

– 1936 szeptemberében anyai nagybátyám, Szatmári Imre vitt ki először az Üllői útra. A Fradi a Phöbus-szal játszott és győzött. A játék és a nézőtéri hangulat fogott meg, ezután többször is kimentünk együtt szurkolni. Pár évvel később már egyedül is kimerészkedtem. Az akkori szabályok szerint egy felnőtt egy gyereket bevihetett a meccsre. Ezért vagy megkértem egy bácsit, hogy vigyen be, megfogtam a kezét, s bevitt, vagy csak a második félidőre mentem ki, mert akkor ingyen be lehetett menni, kinyitották a kapukat.

– 75 év nagy idő. Biztos, hogy ez a kitartó hűség a Fradihoz rengeteg élménnyel gazdagította életedet. Ki tudnál emelni ezek közül néhányat?

– Valóban, nagyon sok emlékezetes mérkőzést láttam, nem könnyű rangsort állítani, vagy kiemelni közülük néhányat. Időrendi sorrendben elsőként az 1939. július 16-i Ferencváros-Bologna meccset említem meg, amely Toldi Géza feledhetetlen játékát hozta, mind a négy gólt ő szerezte. Egyes újságok így jelentek meg: Toldi-Bologna 4:1. 1948. április 4-én a Fradi 2:0-ra legyőzte a Vasast. Sárosi dr. olyan ragyogóan játszott, hogy a közönség vállon vitte le a pályáról. Gyurka sírt. Akkor még senki nem sejtette, hogy ez volt az utolsó mérkőzése a Fradiban, mert másnap szabályos útlevéllel elhagyta az országot. Még egy nagy játékos teljesítményét említeném meg. Deák „Bamba” 1949. június 3-án négy gólt rúgott a Tatabányának. Ebben a bajnokságban ért el 59 gólt, ez a rekord a mai napig megdöntésre vár. 1948. június 27-én volt egy különleges mérkőzés Csepelen. Ha a Fradi nyer, akkor bajnok, de mivel a Csepel nyert 4:3-ra, így csak 3. lett a csapat. Pedig a II. félidőben a kiállítások és sérülések miatt volt, hogy tíz fradistával szemben csak hét csepeli volt a pályán! Azonban egy lövés Henni melléről és kezéről a csepeli Pintér elé pattant, aki nem hibázott. Örök rejtély marad, hogy kapusunk mozdulatában volt-e szándékosság, mert így nem a nagy rivális Vasas, hanem a Csepel lett a bajnok. Ezt a bajnoki „kudarcot” feledtette, hogy az 50 éves Ferencváros fantasztikus eredménnyel megnyerte az 1948/49. évi bajnokságot. Még ma is könnyű felsorolnom a leggyakoribb összeállítást: Henni, Rudas, Szabó, Kéri, Kispéter/Csanádi, Lakat, Budai, Kocsis, Deák, Mészáros, Czibor. Micsoda csapat, 30 meccsen 140:30 volt a gólarány! Nagy élmény volt számomra, hogy a Baráti Társaság vezetőségének kijelölése alapján részt vehettem a jubileumi vacsorán.

– A csapat névváltoztatási időszakából is vannak felejthetetlen élmények?

– Az ezt követő ÉDOSZ korszakból szívesen emlékszem vissza arra, hogy a játékosainkkal nagyon megerősödött Honvéd mögött a 2. helyen végeztünk, és a Bp. Dózsa elleni mindkét mérkőzést megnyertük 8:1-re, illetve 4:1-re. A Bp. Kinizsi néven szereplő Fradi két 1955. évi Bp. Honvéd elleni mérkőzését emelném ki. Márciusban 98 ezer néző előtt 0:0 volt az eredmény, míg júniusban 4:1-es Honvéd vezetés után 4:4 lett a végeredmény.

– Ezeket az eredményeket a fiatalabbak csak a futball irodalmából ismerhetik, de a 60-as évek már sokak számára személyes élményt is jelentettek.

– A 60-as évek eredményei közül elsőként az 1962/63. évi bajnoki aranyat emelném ki. 14 év után sikerült ismét bajnokságot nyerni. Az 1965. évi nagyszerű VVK-szereplés és –győzelem azután meghozta a magyar labdarúgás legnagyobb klubszintű sikerét. Az AS Róma, az Atletico Bilbao és a rendkívül erős Manchester United kiverése után a fiúk a Juventus torinói legyőzésével koronázták meg ragyogó sorozatukat. Itt említem meg a következő bajnoki címet, amire 11 évet kellett várni. A diósgyőri 2:0-s győzelmet, a hazafelé vezető utat és az ünneplést a pályán nem lehet elfelejteni.

– Gondolom, a 75 év során az emlékezetes mérkőzések mellett voltak emlékezetes események is, amelyekre jó visszagondolni.

– A Baráti Kör 1976. július 20-án köszöntötte az 1948 óta először hazalátogató dr. Sárosi Györgyöt. Zsúfolásig megtelt a régi épület Toldi terme, még a folyosón, a lépcsőn is szorongtak a rajongók. A folyosón kitört hatalmas taps jelezte, hogy megérkezett az ünnepelt. A régi játékostársak a teremben elhelyezett asztaloknál ültek. Amikor Sárosi doktor a terembe belépett, kitört a vulkán, ütemesen szólt a „Gyurka! Gyurka!” Gyurka leült, fejét a kezébe temette és sírt. Megnyugodva elmondta, azt hitte, hogy már elfelejtették, gondolni sem mert ilyen fogadtatásra. Szívesen gondolok vissza az új stadion avatására (1974, az eredményre nem), a Springer szobor újbóli felavatására (1977), Toldi Géza 70. születésnapjának megünneplésére (1979).

– Valószínűleg nehéz az általad látott játékosok rangsorát felállítani, de arra kérlek, próbáld meg a legnagyobb játékos egyéniségeket felsorolni, jellemezni.

– Ez valóban nehéz feladat, ezért rangsor helyett egy kicsit szubjektív időrendi felsorolást tennék, ami nem teljes, és remélem, senkit sem sértek meg. Sajnos azoknak a többsége, akik a szép élményeket szerezték, már nincsenek közöttünk, csak az emlékük maradt meg. Minden idők egyik legkiválóbb magyar labdarúgójának dr. Sárosi Györgyöt tartom. Mindent tudott a labdával, amit labdarúgó csak tudhat. Tökéletes technikai felkészültsége mellett taktikailag is kimagaslott a mezőnyből, játékintelligenciája kivételes volt. A már említett 1948. áprilisi távozása után Olaszországban élt haláláig. Toldi Géza a Fradi szív megtestesítője volt. Véleménye szerint lehet rosszul játszani, de szív és akarat nélkül nem! 12 évet játszott a Fradiban. Lázár Gyula, a „Tanár Úr” a legjobb fedezetjátékos volt. Rudas Ferenc az 1948/49. évi bajnokcsapat kiemelkedő egyénisége volt, csak a súlyos sérülése miatt nem került az aranycsapatba. Kispéter Mihály, a Kinizsi korszak csapatkapitánya, a nehéz időkben tartotta össze a csapatot. A klubhűség, a lelkesedés és a Fradi-szív megtestesítője volt. Itt említem meg Kocsis Sándort, aki sajnos a Fradi szétszedésekor a Honvédba távozott. Fantasztikus tehetség volt. Utoljára 1979. júliusában láttam, amikor itthon gyógykezelték, és a kórházban meglátogattuk. A felsorolásomban Dalnoki Jenő következik, aki 33 évet töltött el a Fradiban játékosként és edzőként. Amit kevesebben tudnak, ő volt a Fradi első labdarúgó olimpiai bajnoka (1952)! Az aranycsapat utáni korszak legnagyobb magyar labdarúgója Albert Flórián volt, aki pályafutása során csak a Fradiban játszott. Nemzetközileg is elismerték, az egyetlen magyar aranylabdás, kétszer szerepelt a világválogatottban. Páratlan, de számunkra nagy öröm volt, hogy mellette, szinte egy időben, egy másik hatalmas tehetség, Varga Zoltán is a Fradi játékosa volt. Látványos, élményszámba menő játéka, góljai százezreket boldogított. Sokkal többre volt hivatott, mint amennyit elért. Nagy szomorúsággal tölt el, hogy tavaly Zolit, most pedig Flórit elveszítettük. Nyugodjanak békében! A felsorolást Nyilasi Tiborral, az elmúlt negyedszázad leghíresebb játékosával zárom.

– Fantasztikus névsor!

– Igen, de engedd meg, hogy a játékosok után egy nagy fradistáról, Nagy Béláról is megemlékezzem. Ősfradista volt! 1970-től mint propaganda titkár és könyvtáros lépett a Fradi alkalmazásába. Munkájának eredményeként elfelejtett eseményeket, játékosokat kutatott fel, őrzött meg az utókor számára. Létrehozta a Fradi Múzeumot, száznál több könyvet írt. A Fradi igazi krónikása volt. Hatvanadik születésnapján a következőket mondta: „Én már évek óta csak visszanézek. A barátaim is a régiek közül kerülnek ki, kevés szépet látok mostanában. Kiveszőben a szeretet és az igazi érzések. A régi történetek azért jók, mert van bennük sárm, érzelem, élet. Bemegyek a múzeumba, és minden darabról órákig mesélek. A magam részéről, amit tudtam, megtettem.” Minden szavával egyetértek, nagy űrt hagyott maga után.

– Az FTC Baráti Kör alelnöke vagy 2001-től. Hallhatnánk valamit a Baráti Kör elődeiről, történetéről?

– 1945. január 1-jétől 1949. december 31-ig a Ferencváros „megszüntetéséig” a szurkolókat a Ferencvárosi Baráti Társaság fogta össze. Az lehetett a tagja, aki egy évig rendszeresen járt a mérkőzésekre, és két régi tag ajánlotta. Ezeknek a feltételeknek megfeleltem, így én is tag lehettem. A labdarúgó csapat vidéki mérkőzéseire is elutaztunk. A Baráti Társaság vezetősége minden pénteken összejött a József körúti Bandl étterem különtermében, ahol este hat után a csapat is megjelent az edző Lyka Antal vezetésével. 1957. január 1-jével jött létre az FTC pártoló tagság, majd 1976 júniusában megalakult az FTC Baráti Kör, vezetője dr. Papácsy Ervin lett. Nála jelentkeztem felvételre, aki egy idő után maga mellé vett. A Baráti Kör a Propaganda Bizottságon belül működött. Minden hónapra rendezvényt szerveztünk, összeállítottuk a meghívandók listáját, biztosítottuk az esetleges ajándékokat. Halottak napján megkoszorúztuk a volt játékosok és vezetők sírjait. 1981. január 1-jével az FTC akkori elnöke, Losonczi Tibor megszüntette a Baráti Kört, nem tetszett neki, hogy határozott véleményünk volt néhány kérdésben. 1983 szeptemberében 7 fő (dr. Bosnyák Zoltán, Csikós Gyula, Hélisz József, dr. Keresztényi József, Mészáros József, Pataki Jenő és én) újra létrehozta a Baráti Kört, az alakuló közgyűlés december 9-én volt. Az elnökségnek kezdettől tagja vagyok, a felügyelő bizottság vezetője is voltam, mielőtt alelnök lettem. A Baráti Kör összejövetelein kerültem baráti kapcsolatba több korábbi játékossal, így Toldi Gézával, Csikós Gyulával, Mészáros Józseffel, aki 1983-tól a haláláig dr. Papácsy utódjaként a Baráti Kör elnöke volt, Rudas Ferenccel, a jelenlegi elnökünkkel, Sárosi III Bélával, Kéri Károllyal, Czibor Zoltánnal, Háda Józseffel. A Baráti Kör tevékenysége nem korlátozódott a labdarúgó szakosztályra, más sportágak versenyzőit is köszöntöttük, jutalmaztuk. Itt említenék meg egy olyan játékost, akit játszani sem láttam, de emberi nagyságát szeretném bemutatni. Pataki (Pityke) Mihályról van szó, aki 1908 és 1927 között volt a Fradi játékosa, 24-szer játszott a válogatottban, s emellett szövetségi kapitány is volt. Szokás volt, hogy a Baráti Kör meglátogatta a beteg régi játékosokat. Én kaptam azt a feladatot, hogy 1977-ben Pataki Mihályt meglátogassam. Az Alig utca 3-ban lakott a IV. emeleten. A megbeszélt időpont előtt 10 perccel érkeztem, Pityke bácsi már lent sétált a házzal szemben. Kérdeztem, hogy lejöttél egy kicsit levegőzni. Azt felelte, nem, csak lejöttem, hogy ne kelljen felgyalogolnod a IV. emeletre, mert liftkulcsa csak a lakóknak van. Pityke bácsi 83 éves volt, én 52! Pityke bácsi még abban az évben meghalt, utolsó levelében ezt írta: „Jóban-rosszban örökké szeressétek, támogassátok a zöld-fehéreket!”.

– A 75 év alatt több Fradi pályán is jelen lehettél. Hogyan fogadtad az új stadion építésének hírét?

– Valóban, én még a Soroksári úti pályát is ismertem, de a falelátós Üllői úti pályán indult a szurkolói „karrierem”, nagyon sok mérkőzést szurkoltam végig a „B” középen. A mérkőzések hangulatát sosem lehet elfelejteni, a 30-40 ezer ember által zúgott Hajrá Fradit. Nem véletlenül mondták az ellenfél játékosai, könnyű nektek, a nézők befújják a labdát a kapuba. Az „A” tribün közepén volt a játékos feljáró, ahol a nézők a mérkőzések után várták és megtapsolták a már felöltözött játékosokat, a hősöket, még ha azok az ellenfél játékosai is voltak. A szurkolás akkor egy kicsit más volt, mint ma. 1938-ban a KK-döntő első mérkőzésén Prágában 2:2 volt az eredmény a Slavia ellen. Mindenki biztos volt a hazai győzelemben. Ez azonban a 40 ezer néző bíztatása ellenére nem sikerült. A közönség végig bíztatta a csapatot, majd a 0:2-re végződött meccs végén megtapsolta a győztes Slaviát. Mint fiatal gyereknek nagy élményt jelentett ez a mérkőzés. Megtanított arra, hogyan kell sportszerűen szurkolni, és az ellenfelet is megbecsülni, elismerni. 1974. május 19-én ott lehettem az új Üllői úti stadion avatásán is. Remélem, hogy a jó Isten megengedi, hogy az újabb pálya avatásán is jelen lehessek. Addig a csapat is ismét a régi fényében ragyoghat. Az utóbbi eredmények reménykeltők.

– Zoli bácsi! Köszönjük a beszélgetést. Isten éltessen sokáig erőben, egészségben, hogy együtt tudjál örülni a nagy Fradi családdal az újabb sikereknek és az új stadionnak.

SzB – Balaginho