2024. november 25. hétfő

Ellenfélnézőben: DVTK

Szerző: Simon József Bejegyzés ideje: 2011. november 26.

Az OTP Bank Liga 17. fordulójával befejeződnek az erre a naptári évre elrendelt bajnoki küzdelmek. A zárásra egy igazi rangadó jutott nekünk, hiszen a rendkívüli érdeklődéssel várt, abszolút teltházas Diósgyőr-Fradi mérkőzés búcsúztatja el 3 hónapra a ligát vasárnap este 6 órakor, a Sport2 kamerái előtt.

Nagyot fordult a világ Miskolcon az utóbbi időkben. A helyiek fanatikus fociszeretetéről híres borsodi város csapata az elmúlt évtizedben leginkább csak szenvedett: többször is megjárták a másodosztályt, telephelyváltoztatásokon mentek keresztül (emlékezetes a 2004-es eset, amikor a bajnokság nyitánya előtt még két csapat tréningezett Diósgyőrben a rajtra várva, egymással jogvitában), a szurkolóknak sokkal inkább a keserűség jutott, mintsem öröm. A piros-fehérek legjobb NB1-es szereplése az elmúlt évtizedben egy 8. helyezés, mely 2006-ra datálódik. Ez a tendencia tetőzni látszott, amikor a télen alaposan megerősített Diósgyőr végül 2010-ben utolsó helyen kiesett az élvonalból, és az anyagi csőd szélére került. A válság sokkal mélyebbnek látszott az NB2-nél, hiszen a másodosztályú bajnokságra való felkészülést gyakorlatilag a helyi fiatalok csinálták végig teljes létbizonytalanságban, az első fordulóban megrendezett meccsen pedig a saját fülemmel hallottam, ahogy egy miskolci kötődésű úriember arról beszél ismerősével, hogy csodaszámba megy, ha egyáltalán a téli szünetig kihúzzák valahogy.

Ekkor jött a mesébe illő fordulat: a milliárdos magyar vállalkozó, Leisztinger Tamás felkarolta az együttest, amely még nem szedett össze annyi hátrányt ősszel a rivális éllovas – mellesleg szintén már az anyagi lejtőn lévő – Nyíregyháza mögött, hogy azt tavasszal ne lehessen ledolgozni. Ez meg is történt: a jócskán megerősített keret – amire a mai, NB1-ben dobogóesélyes gárda is épül – valósággal szárnyalt, és a téli -7 pont hátrányról indulva már fordulókkal a bajnokság vége előtt biztos feljutó volt. Arra azonban talán még a diósgyőri szurkolók sem nagyon számítottak, hogy újoncként ilyen jól sikerül az őszi félév a legjobbak között, hiszen még az is elképzelhető, hogy dobogón telelhetnek.

Noha a játékosállomány nagy része már tavasszal is Miskolcon futballozott (beleértve többek között a szenzációs rúgótechnikájú Luquét, a közönségkedvenc George-ot és Arzét, a védekező középpályás posztot kiválóan ellátó Abdouramant, és még sok más hasznos futballistát), további remek erősítéseket sikerült tető alá hozniuk az illetékeseknek. Először az egykori sevillai Gallardo csatlakozott az Andrássy útiakhoz, majd a szintén spanyol Carreño és a szenegáli Seydi leigazolásával alaposan bővült a választék csatárposzton is, Tisza szeptemberi megszerzésével pedig egy régi közönségkedvenc, nem mellesleg vezéregyéniség is érkezett. A keretet még mindig az a 42 éves Benczés Miklós edzi, aki a 2010-es, már kiesett és válságban lévő DVTK-t szezon végi beugróként pár meccsre vállalta csupán el, ám a helyzet rendezésével hosszabb távra is bizalmat szavaztak neki a vezetők, amivel kiválóan élt a szakember: támadó szellemű és eredményes futballt játszat, amire a nézők is kíváncsiak. Ebben a szezonban már többször is volt teltház Diósgyőrben, a Fradi-meccs pedig természetesen az egész várost megmozgatja: 1,5 nap alatt fogyott el mind a tízezer hazai jegy. Mivel a mieink is hasonlóan gyors ütemben felvásárolták a vendégjegyeket, vasárnapra garantált a fergeteges hangulat.

Talán elsőre nem gondolnánk, de ellenfelünknél 4 ex-fradista is szerepel: Budovinszky Krisztián – a tavalyi NB2-es szezonnal ellentétben – alapember a védelem közepén, Gohér Gergő szintén kirobbanthatatlan a bal oldalról, a rutinos Halgas Tibor és a fiatal Bogáti Péter viszont csak kiegészítő ember a keretben. A mi ex-miskolci futballistáink ketten vannak: Zsivóczky Norbert és Kazuo Homma öltötte magára a piros-fehér mezt korábban.

A DVTK-ban sérült George és Gallardo, így vélhetően a következő kezdőcsapat lép ellenünk pályára:

Radoš – Vadász, Gal, Budovinszky, Gohér – Arze, Abdouraman, Lippai, Luque – Tisza, Seydi (Carreño)

Noha a hazaiak nagyon bizakodóak az esélyeket illetően, hiszen a tabellán nagy a különbség a két csapat közt és a fanatikus szurkolósereg is segíteni fogja a hazaiakat, a bukmékerek óva intenek, legalábbis az oddsaikból ez olvasható ki. Ugyan egy hajszálnyit a Diósgyőr sikere fizet kevesebbet, ám 44 fogadóiroda oddsainak átlaga alapján nagyságrendi különbség nincs: a hazai kimenetel 2,23-szoros, a döntetlen 3,09-szeres, a mi győzelmünk 2,83-szoros szorzóval kecsegtet. Reméljük, hogy még ez a kis különbség sem realizálódik a pályán!

Hajrá Fradi!

Simon József

 

Hozzászólhat, vagy visszanézhet a saját oldaláról.

HOZZÁSZÓLÁS