Befejeződött a bajnokság soros idénye. Elkezdődött egy másik, amit nyugodtan nevezhetünk susmusidénynek. Nekünk is van susmusunk, nem is akármilyen …

Hogy mi? Megkérdőjelezhetetlen információnk. Speciel az egyik barátom egyik ismerősének a fiának a haverja mindennapos vendég azok körében, akik eldöntik az átigazolásokat. Milyen átigazolásokat? Hát a Fradi erősítéseit. Szóval ezen barátom egyik ismerőse fiának a haverja, miközben teszi a dolgát, a füleit mikroszkopikus ketyerékkel látja el. Nem azért, mert nem hall jól, csupán azért mert még jobban akar hallani és semmiről sem akar lemaradni. A ketyerék hatósugarának a végén pedig hangfelvétel is készül, hogy semmit ne lehessen később letagadni. No, de ki is akarná letagadni a színtiszta valót? A barátom egyik ismerőse fiának a haverja semmiképp, ő igazi közösségi ember, azonnal megosztja az információit. Először elmondja a haverjának, aki ugye az én barátom egyik ismerősének a fia. Mivel az információ forró és titokzatos, a fiú sem tudja magában tartani, belőle is kijön. Az ő legfőbb bizalmasa az apja, aki egyébként az én barátom egyik ismerőse. Ez az apa kicsit már gondban van, hiszen nem egy ismerőse van neki. A facebookon nem akarja közzétenni az információt, hisz azt mégsem tartja nyilvánosnak, ezért elgondolkodik, ismerősei közül kik is a fradisták, akiket ez igazán érdekelhet, akiknek a szemében ezáltal nagyobbra nőhet. A lajstromban így jut el a barátomig, aki fradista. Naná, különben nem lenne a barátom. És mint ilyen, el is várom, hogy a Fradival kapcsolatos információit megossza velem. Ugye, logikus ez az út? A legbelsőbb döntéshozóktól egyenesen az én fülemig. Én pedig egy Baráti Körnek vagyok a tagja, miért ne adjam tovább a baráti körben. Itt tartunk most, ezért írok. Mert hallottam egy susmust.

Ha már hallottam, le is írom.

Szóval és tettel, az erősítésekről gondolkodó vezetőink tudják, pontosan tudják, miért nem ment úgy a Fradinak, ahogy azt mindannyian elvárnánk. Példának okáért nem volt szárnyjáték. Osztottak, szoroztak, leltároztak és rájöttek, hogy jobblábas szárnyképes játékosunk van, nem is egy, Jovanovic és Hakola. Előbbit már ki is próbálták hárulról indítva, utóbbi még nem igazán játszhatott a középpálya jobb szélén, pedig ott lenne igazán nagy dolgokra képes. A jövőben ez lesz a jobbszárny, ettől lesz jobb ez a szárny. A baloldal viszont tragédia, ott nem lehet házon belül megoldani a kérdést. Körbenéztek a piacon, kik azok, akik segíthetnének. Olyan játékosokat kerestek, akik korábban már játszottak a Fradiban, ám jelenleg a karrierjük parkolózónába jutott. Semmit vagy alig játszanak. Így jutottak el Laczkó Zsoltig és Huszti Szabolcsig. Ők megoldhatják a baloldali gondokat. Pénz ugyan nincs sok az igazolásukra, ám van egy döntő érv, ha újra fel akarják építeni magukat, ha újra lendületbe akarnak jönni, a Fradinál jobbat keresve sem találhatnának. Logikus? Az hát! Így a susmus szerint közel a megegyezés. Csatár is kéne, mégpedig a javából. Ott a Szabics Imi. Ő ugyan játszik a Sturmban, de hogy jön a Sturm a Fradihoz? Edzőink nem véletlenül utaztak Grazba továbbképezni magukat, közben elképzeléseiket is vázolhatják. A susmus szerint, ha a baloldal erősítései bejönnek, a centrumban sem lesz gond. Mi a helyzet a védelemmel? Ott is van ősfradista, aki többet játszana, példának okáért Gyepes Gábor. Az informálódó csápok már kinyúltak felé is. De ez még képlékeny, talán legközelebb szilárdul az infó.

Így megy ez. A szponzorok is örülnek, látják a pénzükért valami hathatós történik, tán még jobban is a bukszába nyúlnak. A Fradi sikere közügy. Ezen nem múlhat. A susmusokon biztos nem fog múlni. Jó dolog ez, megszínesíti a futball nélküli szürke hétköznapokat. És még csak az elején tartunk. Mi lesz, ha belelendülünk?

Simon Sándor