Jó a kép? Van valóságalapja? Van, aki könnyen rávágja, hülyeség. Van, aki bármi történjék is, hisz benne. Szóval van ilyen is, olyan is. A kérdés az, hogy miért mindig a házon belül tűnik elérhetetlennek a cél és miért házon kívül szüretelnek?

Van egy régi mániám. No, nem végighajtani a Stefánián, bár az sem lehetett olyan rossz. Ott a gomblyukamban virág termett volna, a fess fiákeren vidám lett volna a nyár. De hol van az a nyár? Most egy másik mániámat idézem. Télen, télutón. Emberek, a Fradi még mindig pénzt termő fa, a Fradival pénzt lehet keresni, a Fradiból jól lehet élni.

Honnan jött ez a mániám? Ennyire elment volna az eszem? Hisz a Fradi már messze nem az, mint régen volt, régi fénye elveszett. Vannak hithű szurkolótársaim, akik ezt velem együtt nem fogják fel, sőt, soha nem fogadják el. Szerintünk fog még vakítani az a zölden és fehéren ragyogó fény, rendbe fognak jönni a dolgaink, lesznek még szép napjaink. Vannak, akik ezen röhögnek. Lelkük rajta! De! Nem kis részben ők azok, akik öntözik, nevelik a pénzt termő fát, amely a Fradi nevében terem. Hogyan?

Tudjuk, ha baj van a nézettséggel, olvasottsággal, látogatottsággal, akkor egy szó, egy név, egy csapat a gyógyszer. Úgy hívják, Fradi! Róla kell írni, róla kell véleményt nyilvánítani, illetve kérni. Nem, persze hogy nem pozitívan. Az kit érdekelne? Attól kiszáradna a jól termő fa. Legyen a hír, a megjegyzés, a kérdés minél szaftosabb, pikírtebb, úgy az igazi. Az majd felébreszti az amúgy is éberen alvó hírlesőt.

Mindannyian tudjuk, vannak olyan orgánumok, melyek előszeretettel foglalkoznak a Fradival. Leginkább akkor, ha valamit kritizálni kell vagy lehet. Bár tagadják, hogy mindezt az adott orgánum látogatottsága vagy olvasottsága generálná, de érdekes módon ezen hírek legtöbbször a Fradi esetében hírek. Néha van egy kis Újpest vagy Vasas, sőt egyszer-egyszer Videoton, de a Fradi primátusa elvitathatatlan. Őszintén szólva én aggódom is egy kicsit, mert Paulo Sousa mostanság már képes a Videotonra is irányítani a figyelmet, képes pénzt termő fákat ültetni Székesfehérváron is. Ez pedig összevetve azzal, hogy a csapatához is dől a pénz, mutatja, hogy más frontokon is a Fradi ellen indulnak Fehérváron. Beszélni kell a csapatról, a csapat körüli történésekről, rá kell irányítani az emberek figyelmét. De a Fradi az Fradi. Ezt még nem lehet überelni. Egyelőre.

Nézegettem a Nemzeti Sport internetes oldalát. Mit láttam ott? Hirdetéseket. És milyeneket? Példának okáért egy szavazósdit, amely nagy divat. Egy fogadási oldal tette közzé. Íme:

Őszintén szólva gusztustalannak tartom a kérdést. Persze, erre talán lenne ki szavazna. Mert az kérdés lenne, hogy kiesik-e a Siófok? Vagy a Kaposvár? Vagy folytathatnám. Nem, itt a Fradit kell elővenni, no meg tradicionális ellenfelét az Újpestet. Sőt a Vasast is bele lehet keverni. Hol élünk? Itt! 2012-ben, Magyarországon.

Kiss szösszenetem írásakor éppen itt tartanak az eredményben. Eredményben? Már ha a kiírók annak veszik. Olyan sok Fradit ellenzőt mégsem sikerült csatasorba állítaniuk. Szerencsére. Ha ezek a trendek folytatódnának, talán abbahagynák a hülye kérdések feltevését. De ott még nem tartunk, lehet kísérletezni. Lelkük rajta.

Sokkal inkább ezt ajánlanám. Ugyanazon oldalon, a fenti kérdés feletti hirdetésre reagálva. Ha már annyit ülnek a gép előtt, Fradiról agyaló idétlen kérdések kiötlése okán, hogy ha megtörténik az az aranyos baj, legalább a gyógyszert is meglelik rá.

Mi meg kedves hithű szurkolótársaim ne ezzel törődjünk. Lehet, nem sokan osztoznak velem ama perverziómban, hogy más lapokat és oldalakat is böngészek és ilyen egyszerű dolgokon képes vagyok felhúzni magam, nekik sokkal jobb. Ők, ahogy perverzióm ellenére én is, majd március 3-án alkotnak véleményt arról, hol is tartunk. És ha lehet, nem a monitorok előtt ülve, a billentyűket csattogtatva, hanem a lelátón. A Fradinak arra van szüksége. Mindig is arra volt szüksége, az volt az egyik éltető ereje. Legalább ennyit vegyünk át a múltból, mert ez nem változott. Ma is az lenne. Az lenne, ha a lelátó tele lenne és hangos lenne, ahogy régen. Erre készüljünk! Tíz nap és elkezdődik. Tizenegy futballista ki fog futni az Üllői út múltban sokszor megszentelt gyepére, mindannyian Fradi címeres mezben. Ne azt nézzük, honnan jöttek és miért! Csak azt, hogy milyen mezben vannak. Ha nem vennék észre, emlékeztessük őket rá, hogy pillanatok alatt rájöjjenek. Rájöjjenek, hogy ebben a mezben nem lehet alibizni, mellébeszélni. Egyet lehet csak, megszakadni. És ez, ahogy a múlt számtalanszor bizonyította, ha párosul a lelátó igaz szívből jövő, őszinte fradizmusából eredő hangrobbanásával, eredményre is vezethet. Feledjük el a -het képzőt, higyjük, fanatizáljuk, hogy oda is fog vezetni. Akkor is, ha ebből soha nem lesz szavazósdi a pénzt termő fa alatt ácsingózó orgánumok oldalain.

HAJRÁ FRADI!

Simon Sándor