Az időjárási viszonyok és a létesítmények állapota miatt sajnos megszokhattuk, hogy Európában szinte egyedülálló módon Magyarországon a bajnokság közbenső szünete hosszabb, mint két egymást követő szezon között eltelt idő, így télen 3 teljes hónapra megáll a futballélet. Egy igazi rajongónál február végére már talán elvonási tünetek is jelentkeznek, ám a mai napon a Vasas-Honvéd mérkőzéssel végre elrajtol az NB1 2011/2012-es idényének második része is. Mik lehetnek csapatunk kilátásai? Szubjektív írás.

Furcsa őszön vagyunk túl. A bravúrosan megszerzett bronzérem egyben azt is jelentette, hogy már júniusban tétmeccset kellett vívnunk, akkor, amikor például Debrecenben talán már előkerült a labda is az edzéseken… Ekkor még csak reménykedni tudtunk, hogy a villámtempóban összeállított keret, az alapozás hiánya, a kettős terhelés nem fog később visszaütni, reményeinket pedig csak erősítették a kezdeti sikerek az EL-selejtezőkön. Majd jött a peches norvég kiesés, és egy csapásra minden összeomlott. Vereségek, edzőváltás, reménytelen játék – mindez azt eredményezte, hogy a Fradira egyáltalán nem jellemző módon 5 egymást követő fordulón át felettünk húzták meg a kiesési vonalat. Szerencsére ezen mélységekből már valóban csak felfelé vezethetett az út, fiaink Pápán aratott győzelmüktől kezdve veretlenek a bajnokságban, feljöttünk a 9. helyre, és ami még fontosabb, Détári mester vezetésével kialakult egy bő kezdőcsapatnyi mag, melynek tagjaira bármikor lehet számítani, és amit sikerült egyben tartani.

Így vágtunk neki a hosszú-hosszú szünetnek, melynek folyamán szakmai igazgatónk világos koncepciót hirdetett: a már említett stabil mag mellé karrierjük kezdeti szakaszában járó, tehetséges magyar játékosok kerülhettek a klubhoz, akik közül néhányat akár már tavasszal be lehet építeni a csapatba. Annak érdekében, hogy számukra megüresedett helyek keletkezzenek a keretben, távoztak azok, akik nem fértek bele Détári Lajos elképzeléseibe: a három, már ősszel szerződést bontott brazil futballista (Andrezinho, Felipe Félix, Alison) után Csizmadia Csaba és Fitos László Gyirmótra, Tóth Bence Pápára írt alá, Homma Kazuo szabadúszó lett, Maróti Béla pedig Lipcsei Péter gárdájában készül tovább. Így igazolhattuk le a 18 éves szegedi tehetséget, Batik Bencét; a svájcból hazatérő ex-mtk-s védő-középpályást, Busai Attilát; a REAC fiatal kapusát, Kunsági Rolandot; a Vasasban szárnyait bontogató csatárt, Beliczky Gergőt és szintén a Fáy utcából egy régi kedvencet, Kulcsár Dávidot. Alighanem utóbbira hárul majd a legnagyobb feladat, ám a többiekben is bőven van potenciál. De vajon mire lehet ez elég tavasszal?

Ahhoz, hogy egyáltalán ez a kérdés felmerülhessen – reális elvárások mibenléte, esetleges azonnali eredmények -, elengedhetetlen megemlíteni a nyugodt hátteret. Kubatov Gábor elnöklése alatt idáig szemmel látható a töretlen feljődés ezen a téren: egy brutális adóssághalmazzal küszködő, végelszámolással fenyegetett, napról napra élő egyesületből 1 év alatt eljutottunk odáig, hogy anyagi csúszásokról nem hallunk, átlátható és tervezhető gazdaság folyik a klubnál, folyamatosan csökken az adósságállomány, mindezek hatására pedig komoly szponzorok találták, találják meg a Ferencvárost. Sajnos tavalyi helyzetünket jelenleg is több csapat átéli (az NB1-ben és lejjebb egyaránt), és kétségtelen tény, hogy ilyenkor a szurkolóknak nehéz reális szakmai elvárásokat megfogalmazni. Így persze még inkább felértékelődik a tavalyi bronzérmünk, ám láthattuk, hogy az a vár homokos talajra épült és végül össze is dőlt. Most a sziklaszilárd alapok adottak, kemény munkával újra fel kell építeni egy várat, amiben sokáig gyönyörködhetünk majd.

Az alighanem kijelenthető, hogy idén a dobogó már totálisan irreális cél. A Debrecen, Videoton, Győr hármas mind anyagilag, mind szakmailag nagyon erős, így nemcsak a 3. helyet tőlünk elválasztó 13 pontos árok – mely már önmagában is óriási – mondatja velem azt, hogy nem érhetünk oda hozzájuk, hanem a magam részéről biztosra veszem, hogy erre semelyik másik gárdának nem lesz esélye idén. Ami még fájóbb, hogy a titkon remélt Magyar Kupa-győzelem is szertefoszlott az őszi Békéscsaba elleni kudarcunkkal, így látszólag a nemzetközi porond idén már látótávolságon kívül van, azonban ez nem teljesen igaz. Ne feledkezzünk meg az ETO nemzetközi eltiltásáról, mely a mai napig érvényben van, és a győriek a fellebbezés legutolsó lépcsőfokán állnak. Ha ott sem nekik adnak igazat a döntnökök, akkor ők az EL szempontjából láthatatlanná válnak, és ha benne lesznek az első háromban, akkor a 4. hely is EL-selejtezőt ér majd. És ezzel még nincs vége: ha olyasvalaki nyerné a Magyar Kupát, aki a bajnokságbeli helyezésével kiharconá az EL-indulást (2-4. hely, kivéve az ETO-t), akkor már az 5. hely is nemzetközi porondot érhet. Erre a Videoton, Debrecen párosnak igen jó esélye van, csak annak kell szurkolni, hogy aki végül közülük megnyeri az MK-t, az ne legyen bajnok, vagy ha mégis, akkor a másikuk legyen a döntőbeli ellenfél. Mielőtt túl bonyolultan belemélyednénk a kiírás szépségeibe, röviden a helyzet a következő: egy Videoton-Debrecen kupadöntővel és az ETO nemzetközi kizárásának végleges jogerőre emelkedésével 99% biztonsággal állítható, hogy az 5. hely is EL-selejtezőt ér majd.

Az 5. pozíció eléréséhez a Honvéd, Diósgyőr, Pécs, Kecskemét, Paks ötösön kell átverekednünk magunkat úgy, hogy közülük maximum 1 marad előttünk, hátulról pedig senki nem hajt végre előzést. Ettől jelenleg 9 pont választ el minket. Az említett ötösfogatból a Honvéd 3 kulcsjátékosának elvesztésével elöl mindenképpen gyengült, a Kecskemét szurkolói vélhetően szintén szívesen visszacserélnék az őszi keretre a mostanit, a Pécs és a Paks pedig nagyjából szinten maradt, de közel sem tűnnek foghatatlannak. A Diósgyőr hiányposztokra igazolt, valamint szerződtetett egy újabb spanyol nagyágyút, náluk csak az a kérdés, hogy mennyire nyomja rá bélyegét szereplésükre csapatkapitányuk letartóztatása. A mögöttünk álló csapatok közül egyedül a nagy rivális Újpest hajtott végre jelentősebbnek mondható erősítést, a többiekről bátran ki merem jelenteni, hogy jelenleg nagyobb játékerőt képviselünk náluk. Mindezeket figyelembe véve az 5. helyezés nem tűnik elérhetetlennek, bár mindenképpen bravúr lenne. Hogy ez mennyit érhet végül, az tehát az MK-meccseken és a Lausanne-i Sportdöntőbíróságon múlik. Optimista reményeinkre legfeljebb az edzőmeccseken elért visszafogottabb eredménysor vethet árnyékot, ám azt mindannyian tudjuk, hogy a felkészülési időszak és a bajnokság teljesen más kávéház – milliónyi magyar és nemzetközi példát sorolhatnánk, amikor a holtszezon királya csúnyán megégett a tétmérkőzéseken, vagy épp ellenkezőleg, a barátságos találkozókon rendre vereséget szenvedő együttes kiváló formát mutatott, amikor kellett.

Ma még csak egy összecsapást rendeznek, a patinás Vasas-Honvéd rangadóval rajtol tavasszal az NB1, holnap aztán már mi is sokkal tisztábban fogunk látni: a talán legnagyobb bajnokesélyes Debrecen látogat hozzánk. Kíváncsian várjuk az első kezdőcsapatot és az első komoly meccset, melyen reméljük, a győzelem sem marad el!

Hajrá Fradi

Simon József