2012. július 27-én Londonban elkezdődnek a XXX. nyári olimpiai játékok, azaz újra indul az olimpia. Olimpia, a földkerekség legnagyobb sportrendezvénye, melyet négy évente az egész világ vár, melyre az egész világ figyel. Olimpián győzni minden sportoló álma, mely azonban nem mindenkinek adatik meg. Sorozatunkban azokat a bajnokokat mutatjuk be, akiknek ez a hatalmas dicsőség úgy adatott meg, hogy közben a Ferencvárosi Torna Club sportolói voltak. Eddig 24-en vannak, összesen 29 olimpiai bajnoki címük van.

Az FTC második olimpiai bajnoka csapatsportban, vízilabdában szerzett dicsőséget a klubnak. Ő volt Molnár István volt, aki 1936-ban Berlinben, a XI. nyári olimpiai játékokon volt tagja az aranyérmes pólócsapatnak.

Molnár István 1913. január 5-én, Galántán született. Pólózni a Fradiban kezdett, mégpedig 1932-ben. A Fradi pólócsapata ekkor éppen az útkeresés fázisában volt, hiszen a huszas évek meghatározó nagy csapata felbomlott. A bajnoki elsőségek helyett 1932-től a helyezések így alakultak: 7., 5., 6., 7., 6. Ez utóbbi helyezés már 1936-ban, az olimpia évében született. Nem csoda, ha a magyar válogatott ezekben az években nem a Fradira épült, abba csupán egyetlen játékos, Molnár István tudott bekerülni, igaz ő sem alapemberként.

Így utazhatott a magyar válogatottal a berlini olimpiára, ahol a magyarok kerete az alábbi volt:

Bozsi Mihály, Brandi Jenő, Bródy György, Halassy Olivér, Hazai Kálmán, Homonnai Márton, Kutasi György, Molnár István, Németh János, Sárkány Miklós, Tarics Sándor. Szövetségi kapitány: dr. Beleznay László.

Nézzük útjukat az aranyéremig!

Az első mérkőzést Jugoszlávia ellen 4-1-re nyerték, akik akkoriban még nem számítottak olyan félelmetes ellenfélnek, mint évtizedekkel később. Ez indokolta, hogy csapaton belül nem is volt olyan frenetikus a hangulat.

Sokkal inkább fokozta a hangulatot a második és a harmadik mérkőzés. Előbb Málta együttesét intézték el 12-0-ra, majd Anglia válogatottját 10-1-re. Molnár István Málta ellen ugrott a vízbe, így a Kutasi, Molnár, Tarics trió tagjaként (ők hárman csak ezen a meccsen szerepeltek) viccesen „máltai lovag” lett.

A három győzelem már a középdöntőt jelentette, ahol Belgium csapatát 3-0-ra győzték le, amit a hollandok elleni 8-0 követett. Majd jött a németek elleni aranycsata. Igaz, ez nem a döntő volt, de mindenki annak tartotta. Nem is lehetett a döntő, hiszen a győzelemről körmérkőzés döntött, aminek a végén lett jelentősége. Annál is inkább, mert a házigazda németek ellen a mérkőzés végén 2-2-t mutatott az eredményjelző, így minden a két csapat utolsó mérkőzésén múlott, nevezetesen, melyik milyen gólaránnyal végez. Az utolsó meccset játszotta a magyar csapat, így pontosan tudta, hogy a franciákat 4-0-ra vagy 7-1-re kell legyőzni. A leckét teljesítette a csapat, hiszen a derék gallok 5-0-ra kaptak ki.

Molnár István 1933 és 1942 között volt tagja a válogatottnak, így tagja volt az 1938-ban Londonban EB címet szerző csapatnak is. Meg kell jegyezni, hogy sportpályafutásával párhuzamosan már komoly munkát végzett, hiszen 1934-től ő volt a Nemzeti Sportuszoda titkára, majd 1945-től a nemzeti sporthivatal egyik előadója. Közben, 1944-ben az egyik vezére volt 17 év után újra bajnoki címet szerző Fradinak. 1945-ben a Vasasba igazolt, ott fejezte be az aktív sportpályafutását 1947-ben, érdekesség, egy magyar bajnoki címmel.

Sokan látták őt a medencében, ennél azonban minden bizonnyal sokkal többen hallhatták a hangját a stadionban. Megnyitásától kezdődően, azaz 1953-tól ő volt a Népstadion bemondója és műsorközlője, amely funkciót egészen a haláláig, 1983.07.01-ig betöltötte. Sírja a Rákoskeresztúri új köztemetőben található.

Ő volt Molnár István, a Fradi második olimpiai bajnoka. Emlékét megőrizzük.

Összeállította: Simon Sándor

Felhasznált irodalom és weblapok:
Nagy Béla: Zöld-fehérben
www.mob.hu
www.olympic.org
hu.wikipedia.org/wiki/Molnár_István (vízilabdázó)