2012. július 27-én Londonban elkezdődnek a XXX. nyári olimpiai játékok, azaz újra indul az olimpia. Olimpia, a földkerekség legnagyobb sportrendezvénye, melyet négy évente az egész világ vár, melyre az egész világ figyel. Olimpián győzni minden sportoló álma, mely azonban nem mindenkinek adatik meg. Sorozatunkban azokat a bajnokokat mutatjuk be, akiknek ez a hatalmas dicsőség úgy adatott meg, hogy közben a Ferencvárosi Torna Club sportolói voltak. Eddig 24-en vannak, összesen 29 olimpiai bajnoki címük van.

Az FTC harmadik olimpiai bajnoka Szilvási Miklós volt, aki 1952-ben, az örökké emlékezetes helsinki olimpián szerzett aranyérmet. A felülmúlhatatlan 16 arany között szám szerint az övé volt a hatodik. Emlékezetes ez az arany abból a szempontból is, hogy ez volt a magyar sport ötvenedik olimpiai bajnoki címe.

Szilvási Miklós 1925. december 5-én, Márianosztrán született. Alig múlt 16 éves, amikor 1942-ben a BVSC színeiben kezdett birkózni. Tehetségét már nagyon korán igazolta, ötszörös ifjúsági bajnok lett. Abszolút amatőr szinten sportolt, civil foglalkozását is művelte. Rendőr volt, eközben 1945-ben majdnem végzetes baleset érte, egy revolvergolyó fúródott a lábába. Más lehet, feladta volna, őt azonban nem abból a fából faragták. Hallatlanul nagy szorgalommal, akaraterővel erősítette legyengült bal lábát. Otthon, a heverőn fekve követ kötött a megvékonyodott bal lábára, és napjában több százszor így emelgette, hogy újra megerősödjön. Mindenesetre balesete után alig több, mint egy évvel már megnyerte a magyar bajnokságot, és esélyesként utazott Londonba, az 1948-as olimpiára. Három pontozásos és két tussal aratott győzelem után került szembe Andersonnal, a svédek tapasztalt versenyzőjével, akitől a döntőben vereséget szenvedett. 1949-ban, amikor újjáélesztették a Fradi birkózó szakosztályát, az FTC-be igazolt. Ott folytatta, ahol korábban abbahagyta, 1949-től 52-ig sorozatban négyszer nyert klubunknak országos bajnoki címet, még akkor is, ha közben ÉDOSZ-nak vagy éppen Kinizsinek hívták. Kötöttfogásban, ezen belül váltósúlyban versenyzett.

Így érkezett el 1952, Helsinki, Szilvási Miklós második olimpiája. Ahogy említettük, már négy esztendővel korábban, 23 évesen Londonban is nyerhetett volna, de itt három pontozásos és két kétvállas győzelem után a döntőben a svédek furmányos bajnoka, Gösta Andersson túljárt az eszén. A nála nyolc évvel idősebb északinak meg sem fordult a fejében, hogy fogást keressen, csupán arra törekedett, hogy kituszkolja a magyart a szőnyegről. És ez a taktika aranyat hozott neki, Szilvásinak maradt az ezüst. Az 1950-es vb-n, Stockholmban megint összetalálkoztak, még a verseny korai szakaszában. Hasonló koreográfiával újra a svéd nyert.

Szilvási Miklós Helsinkiben először egy norvégot, aztán egy egyiptomit, majd egy libanonit döngölt bele a szőnyegbe a birkózás teljes technikai repertoárját felvonultatva, s már ott is volt a döntőben. Vele szemben pedig ki más, mint a régi ismerős, Gösta Andersson.  Ám 1952-ben, az olimpiai döntőben Matura Mihály, a legendás szövetségi kapitány fordított egyet a keréken. Azt a zseniálisan egyszerű tervet eszelte ki, hogy a svédet a saját fegyverével kell megverni! Így akkor Szilvási ugrott neki Anderssonnak és kezdte el hatalmas vehemenciával gyömöszölni, kitolni a küzdőtérről. Az erre legkevésbé számító címvédő a mérkőzés végére teljesen elkészült az erejével, akkor Szilvási ráadásként még le is csavarta, olimpiai bajnok lett.

Az olimpia után újra klubot váltott, a Bp. Dózsa sportolója lett és egy esztendővel később Nápolyban második lett a kötöttfogású világbajnokságon a váltósúlyúak között. Harmadik olimpiáján már nem ért el helyezést. Összességében tizenötszörös magyar bajnokként vonult vissza.

Edző lett, a legendás emlékű kapitány, Matura Mihály munkáját segítette. Azonban, ahogy versenyzőként, úgy edzőként is foglalkozott rendőri hivatásával. Rendőrtisztként a fővárosi szórakozóhelyeket, bárokat kellett felügyelnie. Olykor hogy, hogy nem még az is megesett, hogy odabent összetört a berendezés…

Fájdalmasan korán, 1969. május 24-én, gyógyíthatatlan betegségben Budapesten hunyt el. Sírja a Rákoskeresztúri új köztemetőben található.

Szülőfaluja, Márianosztra is méltán büszke rá. Születésének hetvenötödik évfordulóján 2000. decemberében emléktáblát avattak a tiszteletére.

A képeken is látható, a szakirodalomban is olvasható, hogy nem egyértelmű a nagy bajnok nevének írásmódja. Van, ahol Szilvásinak (mint például a síremlékén), van, ahol Szilvásynak (mint például az emléktáblán) írják. Nem tisztünk igazságot tenni, csupán megemlítjük. Aki tudja a helyes írásmódot, annak megköszönnénk, ha jelezné.

Emlékét a többi nagy bajnokhoz hasonlóan tiszteljük és őrizzük.

Összeállította: Simon Sándor

Felhasznált irodalom és weblapok:
Nagy Béla: Zöld-fehérben
www.mob.hu
hu.wikipedia.org/wiki/Szilvásy_Miklós
www.kataca.hu
www.marianosztra.hu
www.cultiris.com