2024. november 22. péntek

Ki lesz az 500. pályára lépő játékos az NB1-ben?

Szerző: Simon József Bejegyzés ideje: 2012. április 12.

Honlapunk főoldalán az ősz közepe óta elérhető statisztikai táblázatunk a ferencvárosi játékosok által pályán töltött játékidőről és a beszedett sárga és piros lapokról. A nagy sikeren felbuzdulva az elmúlt héten szabadidőm jelentős részét annak szenteltem, hogy az NB1 összes csapatára vonatkozóan elkészítsem ezt az adatbázist. Természetesen ezt most nem zúdítom egyszerre olvasóinkra (a hátralévő mérkőzések előtti beharangozókban azonban az aktuális ellenfél statisztikái részletesen is megtekinthetőek lesznek), ellenben a bajnokság háromnegyedén is túl álljon itt egy kétrészes összefoglaló elemzés ezen adatokra alapozva! Ennek első részében azt vesszük górcső alá, hogy a csapatok hány játékosnak és milyen minőségben szavaztak bizalmat.

Ahogy a cikk címében utalok rá, közel 500 futballista kapott eddig kisebb-nagyobb szerepet az idei szezon élvonalában, egészen pontosan 496, ami kereken 31-es átlagot jelent csapatonként, ez pedig annyit tesz, hogy szinte bizonyosan átlépjük a félezret az idény végére. Különbséget kell tenni azonban a pályára lépő játékosok, illetve a meccskeretbe nevezett játékosok között, hiszen minden együttesnél van legalább 1 olyan labdarúgó, aki szerepelt már legalább egy bajnoki találkozó 18-as szűk keretében (azaz kapott már helyet a kezdőben vagy a kispadon legalább egy meccsen), de sosem cserélték be – nálunk Gárdos András és a télen távozott Kazuo Homma ilyen. Ha tehát ezeket az eseteket is hozzászámoljuk a 496 pályára lépőhöz, akkor 553-nál állunk meg, tehát 57 olyan focista van, akinek eddig idén maximum a kispad jutott, de az legalább egyszer.

Most osszuk szét ezeket a számokat csapatonként! Először nézzünk egy olyan rangsort (csökkenő sorrendben), ahol az elsődleges rendező elv a legalább egy ízben pályára lépők száma, és holtverseny esetén a másodlagos rendező elv a legalább egyszer nevezettek száma. Íme:

 

Ha megfordítjuk a rendező elveket, azaz elsődlegesen a meccskeretbe nevezettek száma szerint rendezzük csökkenő sorba az alakulatokat, és holtverseny esetén rangsorol a pályára lépettek száma, akkor a következő sorrend alakul ki:

 

A Ferencváros mindkét listán a 4. helyen szerepel, tehát elmondható, hogy az átlagosnál több játékos kapott nálunk lehetőséget. A Vasas mindenesetre verhetetlennek tűnik a 42 pályára lépő és 47 benevezett futballistájával, míg a Paks utolsó helyezettként ennek közel felével gazdálkodott. A 31-es átlag egyébként talán picit soknak tűnik, mondhatni, hogy nehezen alakulnak ki stabil magok Magyarországon, de ennek a szakmai okokon kívül más magyarázatai is vannak: az egyik, hogy ősszel a 7. és 8. forduló között járt le az átigazolási időszak, így nagyon sok futballista ekkor váltott klubot, akár az NB1-en belül is; a másik, hogy elég sok együttes élt szezon közben a szabadon igazolható labdarúgók szerződtetésével, így extrém esetben előfordulhatott az is, hogy a Vasasnál Bradley Hudson-Odoi és Jurica Pranjić mindössze 3 fordulón át volt a gárda bevethető játékosa.

Miután megnéztük azt, hogy hányan kaptak lehetőséget a bajnokság résztvevőinél, most nézzük meg, kik azok, akik egy percet sem hiányoztak! Nos, a csapatok több, mint felénél, összesen 9 együttesnél (Diósgyőr, Fradi, Honvéd, Kaposvár, Kecskemét, Siófok, Vasas, Videoton, ZTE) már senki nem modhatja el ezt magáról, míg 6 alakulatnál az első számú kapus büszkélkedhet ezzel, így a Debrecenben Nenad Novaković, a Győrben Saša Stevanović, a Haladásban Rózsa Dániel, a Pápában Szűcs Lajos, a Pécsben Dibusz Dénes és az Újpestben Balajcza Szabolcs töltött minden egyes minutumot a gyepen. A sorból kilóg a Paks és Heffler Tibor, aki az egyetlen mezőnyjátékosként futballozott 23 meccsen 2070 percet, ám pont neki van a legkisebb esélye megtartani ezt a rekordot, mert 4 sárgája miatt folyamatosan a feje felett lóg Damoklész kardja. A Paks lehetne az egyetlen gárda, amely két játékost ad ezen előkelő rangsorba, ám Csernyánszki Norbert néhány héttel ezelőtti, Siófokon bekapott potyagólja miatt kikerült a kapuból, igaz, mivel az azt követő hétvégén kollégája, Pokorni Péter szintén 4-et kapott Győrben, így az ex-debreceni portás azonnal vissza is került, de eképpen csak 22 mérkőzésen őrizte az atomvárosi kaput. Heffler szép teljesítményéhez a mezőnyjátékosok közül a legközelebb a debreceni balhátvéd, Korhut Mihály áll, ő mind a 23 találkozón kezdő volt és 22-t végig is játszott, ám két fordulóval ezelőtt Újpesten fél órával a lefújás előtt lecserélték, így „csak” 2040 perc áll a neve mellett. Mindenképpen érdemes megemlíteni a Videoton csatárát, Nemanja Nikolićot, aki egy másik érdekes végletet képvisel: ugyan mind a 23 fordulóban szerepet kapott, azonban 19-szer csak csereként, így mindössze 775 percet tölthetett a pályán a 2070-ből.

Most időzzünk el egy kicsit azoknál a játékosoknál, akik legalább egyszer ülhettek már a kispadon, de sosem állhattak be! Ahogy az elején már írtam, mindenhol van ilyen labdarúgó, számuk 1-től 6-ig terjed csapatoknként, csökkenő sorrendben pedig a következő listát állíthatjuk fel:

 

De kik is ők pontosan? Legtöbbjük természetesen cserekapus, az 57-ből 23-an ezt a kategóriát képviselik, őket most engedelmükkel nem sorolnám fel. Rajtuk kívül vannak tehetséges fiatalok, akiknek inkább csak ajándék egy-egy ilyen kispadozás, de valójában még a tartalékcsapat, vagy az U-19 tagjai. Ilyen a debreceni Lucas, a diósgyőri Eperjesi Gábor és Csirszki Martin, a fradista Gárdos András, a győri Varga Tamás, a szombathelyi Jagodics Márk és Farkas Márk, a kispesti Nagy Armand, a kecskeméti Vladan Brdarić, Szabó György és Farkas András, a pápai Kaszás Kornél, az újpesti Privigyei Ádám, Dombai Viktor és Szabó Bence, a vasasos Salem Reidan, a vidista Margitics Andor és a zalaegerszegi Kocsis Adrián, Csordás Szabolcs és Gaál Bálint, összesen tehát 20-an. Ők a jövő reménységei, jellemző, hogy bár nem kaptak egy perc lehetőséget sem, 18 közülük még mindig az adott csapat kötelékébe tartozik, mindössze kettejükről mondtak le télen, és őket is csak kölcsönbe adták: Kaszás Kornél a Dunaújvárost, Szabó Bence a Vasast segíti tavasszal. Egyébként többek között épp Szabó Bence példája mutatja meg, hogy ezen 57 futballista nem biztos, hogy nincs benne a 496 pályára lépőben, hiszen az Újpestben csak a kispadig jutott, de a Vasasban már játszhatott is (többek között ilyen Kazuo Homma is a Fradi-Vasas, vagy Fodor Marcell a Debrecen-Újpest viszonylatban), tehát egy szűk közös halmaz létezik e két kategóriában. A maradék 14 játékost akár az ősz vesztesének is lehet nevezni, hiszen nem számítanak fiatal tehetségnek, mégsem tudták legalább 1 perc erejéig beverekedni magukat a csapatba… Az élelmesebbek télen váltottak, mint például az említett Fodor, a kevésbé élelmesek surranópályán távoztak Magyarországról (legutóbb a debreceni Ştefan Adrian Mardare), vagy legalábbis az NB1-ből (mint a Gyirmótra igazoló, Kaposvárban 6-szor kispadozó Kardos Norbert).

Így állunk tehát most, 23 forduló elteltével, a 2011/2012-es szezon háromnegyedénél. Az idény végén újra teszünk egy kitekintőt hazánk élvonalában, hogy mi lett a végeredmény e téren.

Összeállításunk holnap folytatódik a sárga és piros lapok elemzésével.

Készítette: Simon József

Hozzászólhat, vagy visszanézhet a saját oldaláról.

HOZZÁSZÓLÁS