2024. november 28. csütörtök

Élen állunk egy sportszerűségi tabellán!

Szerző: Simon József Bejegyzés ideje: 2012. április 13.

Örökzöld szurkolói téma a lelátón és akár napokkal, hetekkel a meccsek után is, hogy a játékvezető miként osztogatta a színes kártyákat. „Ha ez itt sárga volt, az ott miért nem”; „amaz pirosat ért volna”; „az ellenfélnél már háromszor eljátszhatták ugyanezt, mire villant a lap”, stb… Ahogyan azt tegnapi, játéklehetőségeket elemző cikkünkben ígértük, összeállításunk második felében az NB1-es csapatok által összeszedett sárga és piros lapokat boncolgatjuk, elhagyva a szubjektív elemeket, kizárólag a számokra hagyatkozva.

Még mielőtt konkrét adatokról esne szó, tisztáznunk kell az adatbázis alapelvét, azaz hogy mi számít sárga lapnak, illetve mi szerepel a piros lap kategóriában. Ugyanazt az elvet alkalmaztuk, ami szerint az eltiltásokat is kiosztják a bajnokságban, azaz sárgának csak az számít, amiből végül nem lett kiállítás, míg a két sárgás kiállítás már a pirosak közé tartozik. Tehát ha egy mérkőzésen egy csapatból A, B, és C kap egy sárgát, míg D két sárgával kiáll, akkor ezen a meccsen ez az együttes 3 sárgát és 1 pirosat kapott, nem 4 sárgát és 1 pirosat, pláne nem 5 sárgát és 1 pirosat, még akkor sem, ha fizikailag ötször villant a világosabb színű kártya. Ez a számítási módszer akár szubjektív is lehetne, de még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy így vág egybe a hivatalos eltiltások alapját képző MLSZ-adatbázissal, hiszen ha a példánkban kiállított D játékos előzőleg 4 sárgát kapott a bajnokságban, akkor e meccset követően (persze miután letöltötte a kiállításért járó eltiltást) továbbra is 4 figyelmeztetéssel futballozik tovább, azaz ha a következő találkozón sárgát kap, akkor jön az újabb automatikus eltiltás. Tehát e tekintetben a két sárgával történő kiállítás teljesen egyenértékű az azonnali pirossal.

Miután tisztáztuk a számítás szabályait, most nézzünk meg egy olyan fair play-ranglistát, ahol az elsődleges rendező elv a sárga lapok száma, míg holtverseny esetén a kevesebb pirosat beszedett együttes áll előrébb. Íme:

 

Ahogy az látható, csapatunk ezen listán 23 forduló után a középmezőnyben áll 9. helyezésével. Az 55 sárgánk nagyjából igazodik az 52,44-es átlaghoz (ami a 839 összes figyelmeztetés 16 csapatra leosztva), és bár a környéken szoros ugyan a mezőny, ebből az látszik, hogy semerre sem lógunk ki a sorból. Negatív irányban a Pécs és a Kecskemét tűnik biztos befutónak, míg a már a pályára küldött játékosok számában is a minimális végletet képviselő Paks ebben a mutatóban is verhetetlennek tűnik elöl. Egyébként a bő 52-es csapatonkénti összátlag fordulókra lebontva mindössze 2,28-as átlagot jelent, még az ebből a szempontból legsportszerűtlenebb Kecskemét is csak 2,83 figyelmeztetést szed be átlagosan meccsenként, míg a Paksnál ez a szám mindössze 1,65 – véleményem szerint ezek a mutatók teljesen elfogadhatóak, gondoljunk csak a kártyapartinak is beillő latin bajnokságokra például! Ez persze a csapatok érdeme mellett a játékvezetői felfogást is mutatja, a spanyol bírói kar alighanem minimum kétszer ennyiszer húzná elő a színes cédulákat ugyanilyen körülmények között.

Na de nézzünk meg egy másik sorrendet is, ahol megcseréljük a rendező elveket, és először a kiállítások száma rangsorol, és csak holtverseny esetén dönt a kevesebb sárga lap!

 

Nem csalás, nem ámítás, ezen a fair play-ranglistán bizony élen állunk! Egyetlen kiállításunkat Liban Abdi szedte össze Diósgyőrben pár perccel a lefújás előtt az utolsó őszi mérkőzésen, és ez – mivel a szintén 1 pirossal bíró pécsieket kevesebb sárgánkkal megelőzzük – vezető pozícióba emel minket. A legtovább kiállítás nélkül egyébként pont a PMFC húzta a bajnokságban, itt egy hajszál híján előztek meg minket, hiszen míg mi a 17. kör hajrájában kaptuk a büntetést, addig a baranyaiaktól Bajzát Péter a 18. forduló utolsó perceiben követett el végzetes fegyelmezetlenséget. Igaz, ez az egyetlen meccsnyi különbség, amit az imént hajszálként aposztrofáltam valójában egy bő 3 hónapos hajszál volt időben, de ez csak abból adódik, hogy a két fordulót pont a téli szünet választotta el egymástól. Eleddig a 7 rőt cédulát begyűjtő Haladás képviseli a másik végletet ezen a tabellán, ám ez a bajnokság végéig még könnyen változhat – persze mi is leszorulhatunk az első helyről, hiszen az jól látszik, hogy értelemszerűen sokkal szorosabb a mezőny ezen elvek mentén rangsorolva. Érdekesség, hogy több együttes is elmondhatja magáról, hogy feltűnően máshol helyezkedik el a két rendezési szempont szerinti táblázaton. Ilyenek vagyunk mi is, de a sárgák által rendezett fair play-lista eddigi fölényes éllovasa, a Paks is csak 10. helyen szerénykedik a kiállításos listán, a legszembetűnőbb különbséget pedig a Pécsnél láthatjuk: 15. helyezés az egyik, 2. pozíció a másik tabellán.

Egy harmadik érdekes aspektusból azt vizsgálhatjuk, hogy a csapatoknál milyen arányt mutat a sárga és piros lapok száma egymáshoz viszonyítva. Íme a rangsor csökkenő sorrendben:

 

Minél nagyobb érték szerepel egy adott gárda neve mellett, minél előkelőbb helyet foglal el ezen a listán, annál jobban meg tudják húzni az adott csapat játékosai a kiállítás előtti határvonalat, akkor is, ha besárgulnak. Míg a Pécs esetében átlagosan csak minden 64. figyelmeztetésre jut egy piros, addig az ezen szempontok szerint is sereghajtó Haladásnál már átlagosan 8,43 sárgánként jön egy kiállítás. A Ferencváros a fentebb taglalt lapjárásnak köszönhetően ebben a rangsorban is előkelő helyet foglal el, mienk a virtuális ezüstérem, és még akkor is alig esnénk vissza, ha a következő meccsen netalántán kapnánk egy újabb pirosat, azaz megállapítható, hogy jól érezzük a bírók tűréshatárát.

Ahogy a tegnapi, úgy a mai cikk is az OTP Bank Liga 23. és 24. fordulója között készült, és visszatérünk rá a bajnokság végén. Összeállításunk jórészt tényközlő jellegű volt, mindenki levonhatja a következtetéseket saját szája íze szerint. Persze azt ne felejtsük el, hogy a szereplők kiléte, száma, a sárga és piros cédulák és egyéb mutatók mind-mind mellékzöngének számítanak – igazán csak egy dolog fontos: az eredményesség. Én a magam részéről azt kívánom a hátralévő 7 mérkőzésre, hogy e téren mindenképp lépjünk előre, a többi már csak hab a tortán.

Hajrá Fradi!

Készítette: Simon József

Hozzászólhat, vagy visszanézhet a saját oldaláról.

HOZZÁSZÓLÁS