Csapatunk az OTP Bank Liga 25. fordulójában azt a Kecskemétet fogadta az Üllői úton, amely szerdán hazai pályán vesztette el a Ligakupa döntőjét a Videotonnal szemben. A találkozó az előzetes várakozásoknak megfelelően élvezetes játékot, sok helyzetet és parázs hangulatot hozott, melynek végén 2-1-es győzelemnek örülhettünk.

Mindkét együttesben akadtak hiányzók, így egyik szakvezető sem küldhette pályára legerősebb kezdő tizenegyét. A mieink oldalán a sérültek listájára Marko Ranilovič és Somália mellé a múlt héten feliratkozott Busai Attila is, Balog Zoltán és Pölöskey Péter pedig 5 sárga lapja miatt volt kénytelen kihagyni az összecsapást. Felépült azonban a Zalaegerszegen rúgást kapó Lisztes Krisztián, és ami még nagyobb örömhírrel szolgálhatott számunkra, hogy hathetes kényszerszünet után ismét a pályán üdvözölhettük Mark Ottent. Détári Lajos ezúttal 4-2-3-1-es felállást választotta, így a Jova – Jovanović, Grúz, Klein, Sváb – Otten, Józsi – Beliczky, Hakola, Rósa – Šimić felállásban riogattuk az ellenfelet, ahol sérülés miatt Sindou Dosso, Gyagya Attila és Bori Gábor nem állt rendelkezésre, ötsárgás eltiltását Aleksandar Alempijević töltötte, míg Varga Róbert a mérkőzés napján került kórházba vakbélgyulladás gyanújával. A Szabó István-Török László kettős ennek tükrében a Németh G. – Koszó, Balogh B., Póti, Mohl – Litsingi, Čukić, Savić, Bertus – Tököli, Lencse tizenegynek szavazott bizalmat, ahol tehát együtt szerepelt a csatársorban a félelmetes páros, míg a védelem közepén Varga helyét az a Póti foglalhatta el, aki bő egy hónappal a 24. születésnapja előtt élete első NB1-es mérkőzésén kapott lehetőséget (őt a KTE néhány hete igazolta le a hosszú időre kieső Gyagya pótlására, eddig alsóbb osztályokban szerepelt).

A Kecskemét meccsein tavasszal már megszokhattuk a gyors gólokat, hiszen például a Diósgyőr és a Pécs ellen is villámtalálattal szereztek vezetést a lilák, ám most mi örülhettünk szinte rögtön a kezdő sípszó után: még egy teljes perc sem pergett le, amikor Otten kiváló keresztlabdát rajzolt Sváb lábára, aki Beliczky fejét találta meg, a kapufáról felpattanó labdára pedig Šimić előbb ért oda, mint Németh kapus és máris előnyben találtuk magunkat. Ez a mentális előny az egész félidőre kihatott: ugyan becsülettel jött előre a Kecskemét (és néhány védelmi hiba után a kapu előtt is tudtak galibát okozni), valós gólhelyzetek azonban előttünk adódtak: Klein fejesét bravúrral védte Németh, később ugyanezt tette Šimić lövését követően is, miután a horvát csatár egy remek csellel játszotta tisztára magát. Aztán a 32. percben Hakola messziről felívelt szabadrúgása zavartalan helyzetben találta Grúzt, aki szépen bólintott a jobb sarokba, megduplázva előnyünket. Még ezután sem álltunk le: Beliczky cselsorozata után is Némethnek kellett védenie, majd a kipattanóból Józsi centikkel durrantott mellé. Az első félidőre minden fradista csettinthetett egy nagyot, mert – ahogy Détári Lajos a meccset megelőzően nyilatkozta – ez a játék nem csak eredményes volt, hanem ki is szolgálta a közönséget.

Sajnos hamar hidegzuhany ért minket, amikor a szünet után a Kecskemét hasonlóan gyors góllal nyitott, mint mi az első játékrészben: ugyanúgy egy bal oldali beadásra érkezett Litsingi, aki erőszakosabbnak bizonyult Svábnál és közelről a jobb alsóba stukkolt. Ezt követően ránk jött a KTE, és nem igazán lehet eldönteni, hogy eleve ilyen taktikára rendezkedtünk-e be a második félidőben, vagy a korai szépítés zavart-e össze minket, mindenesetre mezőnyben visszaestünk. Az viszont továbbra is elmondható volt, hogy tiszta ziccer nem adódott kapunk előtt, inkább csak lehetőségek, melyek kialakításában elsősorban Tököli járt az élen. A legnagyobb helyzetet talán ez idő tájt is mi hagytuk ki, amikor Beliczky kapott remek kiugratást és már úgy tűnt, hogy tempóelőnyben van a kirohanó Némethtel szemben, ám az utolsó pillanatban – talán a lábát is féltve – a kapus tudta elrúgni a játékszert 18 méterre a gólvonaltól. A félidő derekán aztán a frissen beállt fiatal tehetség, Pekár László ritkán látható butaságot követett el: még 3 perce sem tartózkodott a pályán, amikor Rósa ellen elkövetett teljesen felesleges durvasága miatt már mehetett is zuhanyozni. Sajnos emberelőnyben sem vállaltuk fel a nyílt futballt, majd 10 perccel a vége előtt Sváb is a kiállítás sorsára jutott (második sárgával). Érdekesség, hogy ez volt a szezonban a második piros lapunk, de emberhátrányban mindössze 5 percet játszottunk, hiszen Abdi diósgyőri pirosa a meccs hajrájában esett, míg a mostani esetnél csak egalizálódott a csapatok létszáma. 10 a 10 ellen aztán mindent egy lapra feltéve támadott a Kecskemét, azonban nem tudták feltörni szívós védelmünket.

Nagyon szép győzelmet arattunk a köztudottan jó játékosokból álló, támadó szellemű KTE ellen, az első félidőben ráadásul kimondottan jó játékkal. Hogy ez mit ér? Sajnos már nem sokat, nehéz megszokni, hogy a Ferencváros a bajnoki hajrában betonbiztos pozícióban legyen a langyos középmezőnyben. Ha a jó oldalát akarom nézni, akkor legalább nem kell izgulni a kiesés miatt, de sajnos a nemzetközi helyezésekre sincs reális esélyünk, főleg úgy, hogy az MTK kupabravúrja után most már gyakorlatilag borítékolható, hogy az 5. hely nem ér majd Európa Ligát (erre már csak akkor van esély, ha a Győr nemzetközi eltiltását fenntartja a CAS, továbbá a Debrecen megnyeri a Magyar Kupát, viszont a BL-indulás jogát nem harcolja ki a bajnokságban – ezt viszont már csak a Videoton tudná megakadályozni, hisz a Győr hiába lenne bajnok, ha nem indulhatnak Európában, a Vidinek pedig aligha van erre reális esélye). Ami tény, hogy tömörödött a középmezőny: jó ideig a 8. és 9. hely között enyhe szakadék tátongott, amit most jó sorozatunkkal eltüntettünk. Előzni most sem tudtunk, de a Pécs és a Diósgyőr már csak 1 pontra van tőlünk (utóbbi még holnap Győrben vendégeskedik), a Paks továbbra is 2-re, míg a most legyőzött Kecskemét 5-re az 5. pozícióban. A Honvéd 9 pontos előnye a 4. (még talán EL-es) helyen öt fordulóval a befejezés előtt behozhatatlannak tűnik, különösen úgy, hogy nagyon nehéz idegenbeli összecsapások várnak ránk Székesfehérváron, Újpesten és Pakson. Azt azonban talán nem kincstári optimizmus elmondani, hogy a gazdasági háttér mellett szakmailag is egyre erősebbek vagyunk, Beliczky és Šimić egyre jobban beépül az együttesbe, Grúz is meghálálja az újra megkapott bizalmat, valamint csapatszinten is jónak tűnik az egység, hiszen hétről hétre más hadrendben is jól helyt tudunk állni. Reméljük, erre valóban lehet jövőre építeni, és akkor talán egy év múlva ilyenkor egy remek győzelem után azt számolgathatjuk majd, hogy miképpen lehet meg a huszonkilencedik…

Végezetül olvasóink szíves elnézését kérjük, hogy ezúttal elmaradt a mérkőzés előtti szokásos Ellenfélnézőben rovatunk! Ha a cikket utólag megírni nem is lehetséges, legalább a KTE statisztikáit közzétesszük ezúton.

Az OTP Bank Liga 2011/2012-es idényének kecskeméti színekben eltöltött, egyénekre részletesen lebontott játékidő-mennyisége ide kattintva olvasható.

Az OTP Bank Liga 2011/2012-es idényének kecskeméti játékosok által szerzett sárga és piros lapjai ide kattintva tekinthetők meg.

Hajrá Fradi!

Simon József