2024. november 22. péntek

Elek Gyulára emlékezünk

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2012. május 23.

Közhely, de igaz, ilyenkor nagyon nehéz megtalálni a szavakat. Nehéz megtalálni, amikor emlékezni kell egy olyan emberre, aki néhány napja, hete még velünk ünnepelt. Ünnepelt egy olyan eseményt, a KEK győzelmet, amiben, ha nem is közvetlenül, de neki is komoly része volt. Május 13-a nagy nap lett a Fradi életében, május 23-a pedig egy nagyon szomorú nap. Elhunyt Elek Gyula.

Hogy lehet egyszerű halandóknak méltatni egy halhatatlan géniuszt? Mert Elek Gyula a kézilabda géniusza volt. Játékosként is komolyan jegyezték, de a halhatatlanságot edzőként érte el. Még nem volt 34 esztendős, amikor 1965 végén visszahívták a Fradihoz. Visszahívták, mert játékosként is családjaként tekintett a klubra. És az ifjú edző csodát tett. Valódi közösséget teremtett a játékosaiból, olyan csapatot, amelynek játékosai nemcsak olvasták, értették is az Erkölcs, Erő, Egyetértés szavakat. Első évében bajnokságot nyert ezzel a csapattal.

Aztán később újra és újra, minden évben valami siker koronázta együttműködésüket, így 1967-ben kupa, 68-ben és 69-ben, 70-ben újra kupa, 71-ben újra bajnoki cím

Ez az év volt az első nagy nemzetközi siker éve is, amikor az akkori világelső szovjet válogatottal egyenértékű Szpartak Kijevvel BEK döntőt játszhatott a Fradi és hatalmas küzdelemben csupán két góllal maradt alul, így lett ezüstérmes.

Aztán amellett, hogy idehaza minden évben a dobogón végzett a csapat és további kupagyőzelmeket szerzett 1978-ban megszületett az első nagy nemzetközi siker is, a KEK megnyerése.

A Fradi női kézilabdacsapata első aranykorát élte ekkoriban, amelyet Elek Gyula alapozott meg. Egészen 1985-ig a csapat élén állt, majd 1990-ben újabb két évig állt a csapat mellett. Ő fedezte fel és emelte maga mellé Németh Andrást, akit ugyancsak nem kell bemutatnunk, hiszen a vezetésével kezdődött a második aranykor. Németh András 2007-ben állt fel a csapat mellől, majd egy év átmeneti időszak után újra Elek irányította a Fradit, ezúttal azonban nem Gyula, hanem Gábor, a fia. Elek Gyula óvó atyai szemekkel vigyázta Gábor szárnypróbálgatásait, megnézte az összes edzést és mérkőzést, bele azonban nem szólt a munkába. Hogy hová jutott Elek Gábor azt mindannyian látjuk és csak remélni tudjuk, hogy edzői karrierje legalább oly hosszú és eredményes lesz a Ferencváros élén, mint szeretett édesapjáé, az ő korszakára, mint harmadik aranykorra fogunk egykoron hivatkozni.

Nem véletlen, hogy megemlítem Elek Gyula utódait a Fradi kispadján, hiszen az ő munkájuk is a szeme előtt zajlott. Az élete volt a kézilabda, nyugdíjas éveiben is alig volt olyan nap, amikor nem találkoztak vele a népligeti csarnok falai között. Különösen életformája lett ez szeretett felesége, a korábbi világbajnok kapus Rothermel Anna 2006-ban bekövetkezett halála után. A Fradi nagy családja ekkor valóban a családjává vált. Kereste és meg is találta az alkalmat, hogy együtt lehessen nagy családja tagjaival. Az FTC Baráti Körnek is alapító tagja, a havonta tartott összejövetelek elmaradhatatlan résztvevője volt.

Ilyenkor általában régi csapattársa és barátja Som Ferenc társaságában lehetett látni, de mindenkivel szót váltott, aki kérdezte, mindenkihez volt jó szava. Egy biztos, távozásával újabb hatalmas űr keletkezett a Baráti Körben, de szerintem elmondható, hogy a Fradi nagy családjában is.

Emlékét idézze még néhány kép, amely közöttünk, a Baráti Körben készült:

Az elsőn a jó baráttal, Som Ferenccel látható.

A Toldi-teremben Friedmanszky Zoltán is feltűnik.

Egy elnöki beszámolót hallgat.

A következő sajnos mára igazi kuriózum, a kézilabda és a labdarúgás géniusza egy fotón.

Végezetül két kép, amely utoljára készült róla, amikor idén 03.27-én a 80. születésnapja után köszöntöttük.

Írtam, halhatatlan géniusz volt. A teste ugyan megfáradt és elment, de a lelke örökké közöttünk lesz, mint ahogyan emlékét is őrizzük az idők végezetéig.

Simon Sándor

A végére ugorhat és hozzászólhat.

2 hozzászólás

  1. Takács Gábor írta:

    Gyerekkorom meghatározó élménye volt, amikor 1971. október 10-én az Üllői úton kézilabdás lányaink bajnokságát ünnepeltük. A salakos pálya két oldalán álló lelátókon négyezren zsúfolódtunk össze.
    Később, amikor a sportág terembe költözött, vetélytársaink saját csarnokukban készülhettek és játszhattak. A mieink három különböző helyszínen készültek, hazai meccseinket pedig a Körcsarnokban játszottuk. itt született a magyar kézilabda első nemzetközi kupagyőzelme: 1978. április 23-án itt győzték le lányaink a világhírű Lipcsét 18:17-re a KEK-döntőben.
    Az utóbbi években megható volt látni, ahogy Elek Gyula fiának, Gábornak
    gratulált egy szép győzelem után.

    Hozzászólás ideje: 2012. május 24. 12:39

  2. Franto1984 írta:

    Isten nyugosztalja!

    Hozzászólás ideje: 2012. május 30. 20:26

HOZZÁSZÓLÁS