2024. november 23. szombat

Újra Orosházán jártunk

Szerző: Simon Sándor Bejegyzés ideje: 2012. június 1.

Igen, újra. Mert Orosházára lassan már hazajárunk. Mindez Mátrai Sándornak köszönhető, akinek emlékét úgy Orosházán, mint a Fradiban őrzik.

Mátrai Sándor Orosházán járt középiskolába, a Táncsics Mihály Gimnáziumba, majd a helyi csapatban ontotta a gólokat. Innen igazolta le a Ferencváros. Mondjuk ma, pedig az a Kinizsi volt. Persze, akkoriban is mindenki Fradinak gondolta és hívta, a szívekben soha nem lehetett a nevet elvenni, a színeket meggyalázni. A Ferencváros túlélte az önkényuralmat, sőt megerősödve jött ki belőle.

Orosháza büszke egykori diákjára és futballistájára. Először a város stadionját nevezték el róla, majd 2010. május 30-án ebben a stadionban felavatta a közadakozásból elkészíttetett szobrát. Az FTC Baráti Kör büszke egykori legendás játékosainkra, így természetes, hogy amikor tudomására jutott ez a nagyszerű kezdeményezés, rögtön a támogatók közé lépett. Innentől kezdve nyugodtan mondhatjuk, baráti kapcsolat alakult ki a Berta József Labdarúgó Alapítvány és az FTC Baráti Kör között.

A Berta József Labdarúgó Alapítvány minden Mátraival kapcsolatos esemény, rendezvény legfőbb szervezője, mondhatni, nélküle nem jönnének létre ezek a jeles napok. Így volt ez az idén is, amikor május 31-ét jelölték ki Mátrai-napnak. A nap csúcspontja egy jótékonysági futballmérkőzés volt, ahol Orosháza válogatottjának a Ferencváros csapata volt az ellenfele. Ezt azonban természetesen megelőzték az ünneplés, az emlékezés percei, eseményei.

A nap mottója, amivel nyilván Mátrai Sándor is mélységesen egyetértett az égben, az orosházi labdarúgó utánpótlás támogatása volt. Először ezek a derék kis legények játszottak bemutató mérkőzéseket, majd elkezdődött a nagy előd előtti tisztelgés.

A beszédek sorát a rendező Berta József Alapítvány nevében Hegedűs Béla nyitotta meg, aki egyszersmint játékostársa is volt hajdanán Mátrai Sándornak. Őt Orosháza nevében az alpolgármester, Zalai Mihály követte, majd jöttünk mi, fradisták. Először dr. Springer Miklós, aki az FTC elnökségi tagjaként az egész nagy Fradi-család nevében köszöntötte az egybegyűlteket és emlékezett arra, milyen volt a lelátóról nézni Mátrai Sándor játékát, azt az utolérhetetlen eleganciát, amivel védőként is művelni tudta ezt a gyönyörű játékot. Dr. Fenyvesi Máté ugyancsak többszörös minőségben szólt, úgy is, mint az FTC Baráti Kör tiszteletbeli elnöke, de úgy is, mint Mátrai Sándor játékostársa abban a csodálatos Fradiban. Végül Takács Tibor, a Nagy Béla Fradi Hagyományőrző Társaság elnökeként emlékezett a régi barátra.

A szavakat tettek követték, ugyanis a megszólalók, szervezeteik vezetőivel elhelyezték a megemlékezés koszorúit a szobor talapzatára. Az FTC Baráti Kör koszorúját dr. Fenyvesi Máté, dr. Springer Miklós, Hélisz József és Kis Imre, a Nagy Béla Fradi Hagyományőrző társaságét pedig Takács Tibor és Dölle Zsolt helyezte el.

Ahogy a képeken is látható, az ünnepi pillanatokhoz díszsorfalat álltak a játékosok, akik ily módon ugyancsak átérezhették, mit is jelent az a mez, amely mellükön feszült. Milyen legendája, mítosza van annak a meznek, hogy azokat, akik igazán méltóak voltak rá, még haláluk után tíz esztendővel is így tisztelik, így emlékeznek rájuk. Mint például 2012. május 30-án Mátrai Sándorra. Csak remélni tudjuk, hogy a mai játékosok legalább a lexikonokban utánanéztek, ki is volt ő, milyen sikereket ért el, miért vált a Fradi ikonisztikus alakjává. Kívánom mindannyiuknak, hogy ők is egyszer egy ilyen sorba kerüljenek. Persze ezért még bőven tenniük kell. Úgy a pályán, mint a pályán kívül. Az ilyen elismeréseket nem adják olcsón, ezekhez egy élet fradizmusa kell. Először a pályán, utána az életben.

A gálamérkőzést mindenesetre 3-0-ra megnyerték a Fradi mai reprezentánsai. A jelenlétükkel, a játékukkal segítették a célt.

A nap baráti vacsorával zárult a közeli Gyopárosfürdőn, ahol az ünnepi percek az asztal mellett oldódtak és fokozták a barátságot.

Szép volt, jó volt, köszönjük! Örömmel jöttünk, ahogy örömmel fogjuk ezt tenni a jövőben is.

Simon Sándor

A képekért köszönet Harsányi Györgynek.

A végére ugorhat és hozzászólhat.

HOZZÁSZÓLÁS