… avagy rögös út a bajnoki címig.

Az FTC Baráti Kör legutóbbi összejövetelén Kopeczky Lajos megkérdezte Détári Lajost, hogy komolyan gondolta a néhány nappal korábbi nyilatkozatát, amely szerint a Fradi a jelenlegi játékosállományával bajnok is lehet. A válasz egyértelmű igen volt, bár – az igazat megvallva – a szakmai igazgató azt is hozzátette, mint a Fradi labdarúgó csapatának vezetője mást nem is mondhat.

Ennek következtében több mint ötszáz szurkolótársammal együtt izgatottan vártuk a csapat bemutatkozását. Mint ismeretes, az első hazai nyilvános edzőmérkőzésén 2:1-re kikaptunk az NB II-es Veszprémtől.

„Már körvonalazódik a bajnokságra is esélyes csapat, csak azt nem lehet tudni, hogy az az NB I-ben a Fradi, vagy az NB II-ben a Veszprém.” – hangzott el többek szájából a mérkőzés közben és végén. Ez a szalonképes vélemények közé tartozott.

A csapat rendkívül gyengén játszott, aminek több oka lehet. Kemény edzés után léptek pályára, a nagy hőség kiszívta az erejüket, még nincsenek összeszokva, a Fradi ellen minden csapat „felszívja” magát … Lehet választani, de ki is lehet egészíteni a listát.

A kezdő csapatban mindössze Hakola, Jovanovics és Böde igyekezete érdemel említést. A „cseresor” több örömet szerzett a több mint ötszáz nézőnek. Batik és Beliczky játéka, Máté néhány megmozdulása ígéretes volt.

Mivel általában türelmes ember vagyok, a mérkőzésről írt beszámolómat inkább félre tettem, bízva abban, hogy majd a Paks elleni meccs után jobb hangulatban leszek, s reálisabban látom a helyzetet.

Te mazochista vagy? – kérdezték többen, amikor megtudták, hogy a hőségben megint célba veszem az Üllői utat. Miután a guta, vagy hőguta miatti fejfájást kihevertem, nekiláttam az írásnak.

Megint kikaptunk 2:1-re, de már tudom, hogy az eredmény nem számít. Pozitívum, hogy ezúttal egy NB I-es csapattal szemben maradtunk alul úgy, hogy az első félidőben volt egy-két ügyes akciónk, sőt vezettünk is 1:0-ra. „Cukic távolról emelt a Paks kapujába.” – olvashatjuk néhány tudósításban. (Szép volt, de, szerintem, egy lecsúszott beadás volt.) A Paks az Üllői útról elüldözött Bartha szép lövésével egyenlített. A játékvezetőtől ajándékba kapott 11-est Pölöskey kihagyta, a hasonlóképpen jogtalan büntetőt viszont Simon nem hibázta el. Az eredmény ezután már nem változott, jóllehet a Fradi az utolsó 15 percben ismét friss cseresorral játszott. Nehéz lenne bárkit kiemelni a látottak alapján, talán Cukic első félidei játéka és Somalia lelkesedése volt átlag feletti.

Amiket nem értettem:
1. A Veszprém ellen Hakola volt a legjobb, miért szorult ki a kezdőből?
2. Ha nem az eredmény a fontos, hanem az, hogy mindenki egységes terhelést kapjon, akkor mi értelme van 15 -20 percre teljes csapatot cserélni? Hogyan érvényesül az egységes terhelés elve?
3. 15-20 perc alatt hogyan bizonyítson egy próbajátékos, vagy az a fiatal játékos, aki helyet szeretne kapni az első csapatban?

Volt azonban néhány említésre méltó dolog is. Dicséretes módon mindegyik játékos csuklóján viselte az utánpótlás támogatását szolgáló, a nézők számára kötelezően, 200, illetve 500 forintért megváltható karszalagot. A látottak alapján szükség is lesz az utánpótlásra! Ezért jó volt látni Dragóner Attilát és Lipcsei Pétert a gyermekeikkel, talán majd ha ők felnőnek…

Természetesen, ez csak egy szubjektív szurkolói vélemény, de talán érdemes elolvasni. Egyébként bizakodó vagyok, egészen az első négy bajnoki forduló végéig! Hajrá Fradi!

SzB
2012. július 7.