Volt egy meccs, ahol végre győztünk.

Mivégre a végre? A hosszú böjt okán, hiszen a tegnapi győzelemmel 112 nap után sikerült újra három pontot szereznünk bajnoki mérkőzésen. Örüljünk, mert az apró örömök is örömök, meg kell őket becsülnünk. Az más kérdés, hogy nem ehhez szoktunk hozzá. Valahogy a Fradi szurkolói mindig nagyobb léptékekben gondolkodtak, mindig mertek nagyot álmodni. Mondjuk, az álmokkal most sincs probléma, sokkal inkább azok megvalósításával.

Legutóbb ott fejeztem be a szösszenetem, hogy egy hét kemény munka után végre a pályán is látni szeretnénk azt a töretlen nyerésre irányuló akaratot, ami a kommunikációt elég régóta maximálisan jellemzi. Valamit már láthattunk, hiszen 4-1-re megnyertük a meccset, mondhatni, fölényesen.

Azt hiszem, akkor leszünk a legokosabbak, ha ezt a győzelmet a helyén kezeljük és nem szállunk el tőle. Mert elszállásra semmi ok. Az ellenfél edzője azt nyilatkozta, hogy szakmailag nem tudja értékelni a mérkőzést. Ez egy finoman csomagolt kritika volt a játékvezető felé, aki elég hamar emberhátrányba kényszerítette őket, no meg elég sok pontrúgási lehetőséget ítélt ellenük, a tizenegyessel az élen több szabadrúgást is úgy húszon belülről. Jogosan? Jogtalanul? Ez mindig vitatéma. Tény, eddig ehhez a vitához szinte mindig az ellenkező oldalról, az elszenvedők oldaláról szólhattunk hozzá. Idén, az eddigi három meccsen viszont azt tapasztaljuk, valami változott a játékvezetői felfogásban. Immáron nekünk is befújnak olyant, amit korábban nem vagy csak elvétve. Jöjjön is gyorsan egy dicséret, játékosaink éltek a lehetőséggel. Ismerjük be, ez is nagy szó, hiszen a tizenegyesen kívül két szabadrúgásból is közvetlen gól lett, egy harmadikból pedig gólpassz. Nem rossz arány. Meccset lehet vele nyerni, fölényesen is. Ehhez jött még a 75 perc emberelőny. Itt még van és lehet is hiányérzetünk. Immáron sorozatban a harmadik meccsünkön kerültünk emberelőnybe, nem is csak percekre. Valahogy azonban ekkor sem sikerül gördülékeny támadásokat vezetni, ezekből gólokat elérni. Ezen feltétlenül javítani kell. Jönnek még erősebb csapatok, akik nem is biztos, hogy hátrányban fognak ellenünk futballozni.

Említettem az ellenfél edzőjének a nyilatkozatát. Nem mehetek el szó nélkül a saját edzőnk nyilatkozata mellett sem. Détári Lajos korábban sokszor dicsérte a szurkolókat, el volt ragadtatva tőlük. Igaz, mindez a győzelmek idején volt. Aztán jött egy hosszú, győzelem nélküli időszak, amikor a szurkolók ellene fordultak. Még csak azt sem lehet mondani, hogy egy része, hiszen ferencvárosi léptékkel ritkán tapasztalható egyetértés bontakozott ki abban az irányban, hogy Détárinak mennie kell. Véleményem szerint az ilyen jellegű szurkolói megnyilvánulásokra egyetlen jó válasz van, a győzelem, majd az újabb győzelem. A sikeres utat csak a sorozatos győzelmek igazolhatják. Nomármost, az első győzelemnél beszólni a televízión keresztül a bíráló hangoknak, az nem tűnik üdvözítő megoldásnak, sokkal inkább olajnak a tűzre. Értékén kell kezelni a győzelmet, az ilyen hosszú böjtöt megtörőt különösen. A szurkolóhad ezerfejű cézár, mindig is az volt. Ha a dicséretét, a felmagasztalását elfogadjuk, tűrni kell a kritikáját is. Azokra pedig sorozatos győzelmekkel válaszolni.

Jövő héten Újpesten okosabbak leszünk. És reményeink szerint újabb három ponttal gazdagabbak. Ennek azért is különös értéke lenne, mert az Újpestet mindig, minden körülmények között verve szeretjük látni. Ellenük nem a játék minősége, hanem a győzelem az egyetlen értékmérő. Azért mennyivel értékesebb lenne egy győzelem jó játékkal? Majd meglátjuk!

Hajrá Fradi!

Simon Sándor

(Fotó: fradi.hu)