Megint elmúlt egy hét, zajlik az élet.

Természetesen nem csak a Fradiban és a Fradi körül, hanem még a legszűkebb házunk táján is, példának okáért nálam, aki e bejegyzéseket írom. Történik jó is, rossz is, mint mindenütt. A jónak örülünk, a rosszat megpróbáljuk mielőbb feledni, még ha hátráltat is a munkában. Ilyenkor nehezebben mennek az egyébként megszokott dolgok, tevékenységek is. Terveztem, hogy vasárnap esténként írom ezeket a sorokat. Lám, már az elején nem jött össze. Lehet, maximalista voltam a tervek megálmodásakor? Amikor azt gondoltam, hogy az eredményeket összegyűjtve, az érdekesebbeket szubjektíven kommunikálva adom közre a hét történéseit? Szerencsére sok az eredmény, hétről hétre több. Ezek figyelése, feldolgozása, sőt még kommentekkel ellátása is, meghaladja az erőmet.

Elnézést a kelletlen bevezetésért. Az elmúlt hetet természetesen azért megosztom azokkal, akik érdemesnek találják itt elolvasni, netán várják is a bejegyzést.

Kezdjük három évfordulóval, mert címszavakban három ízig-vérig fradistáról emlékezünk meg.

Szeptember 11-én töltötte be 50-ik születésnapját Bánki József, a fradisták méltán népszerű Dodija. Ugye, hogy repül az idő? Hiszen sokan vagyunk, akik magunk elé tudjuk idézni, mit is tudott Dodi a pályán, milyen elegancia hatotta át a játékát. Kései, de méltó követője volt a megboldogult Császárnak, Albert Flóriánnak, aki szeptember 15-én lett volna 71 éves. Lett volna, ha azon a tavaly október végi napon nem szólítja magához a Teremtő. Tavaly ilyenkor még mindenki Őt ünnepelte, szorongatta a kezét, emlegette fantasztikus sikereit és kívánt neki jó egészséget. Hittük, sokáig velünk lesz, hetekkel későbbi halálát azt hiszem azóta sem tudtuk feldolgozni. Albert Flórián emléke nap, mint nap velünk él, valahol ezt hívják halhatatlanságnak. Hogy ez milyen nagy szó, azt egy másik korszakos legenda, dr. Sárosi György igazolja, aki szeptember 16-án volt 100 esztendeje, hogy megszületett. Megszületett, sportoló, futballista lett, a professzonalista Ferencváros igazán fénylő csillaga. Ő az, akit már hazánkon túl is meg- és elismertek, a szó mai értelmében vett világklasszis volt, művésze ennek a játéknak. És emlékét a Ferencvárosi Torna Club soha nem feledi, míg a Földön ember lesz, megemlékezik róla.

Három legenda után jöjjenek a maiak, az ő eredményeik. Elsőként természetesen a foci. Készítettem egy heti eredménytablót, íme:

Attraktív így együtt látni az eredményeket? Nem tudom, mindenesetre érdekes. Együtt a 10 éves csöppségektől a deresedő hajú old boyokig, azaz együtt a Fradi futball családját. És ezek az eredmények nem is oly nézhetetlenek, mondhatni vállalhatók. Hogyne lennének azok, hiszen végre bajnokin is győzött a kirakat-, vagyis az első csapat. A játék ugyan még nem az igazi, de a három pont az három pont. Nem is keresgélek most negatívumokat, várom az ilyen eredmények ismétlődését. Mint ahogy jó látni a mostanában lesajnált második csapat feltámadását is, akik egy röpke félidő alatt kiütötték az előzetesen jóval többre taksált Szegedet, ráadásul idegenben. Akkor most melyik ennek a csapatnak az igazi arca? Reméljük, ez utóbbi. Örömteli az ifjak eredménysorát is végignézni. Jó, egy vereség is becsúszott, de aztán két döntetlen mellett csupa-csupa győzelem ékesíti a tablót. Bravó! Mint ahogy nagy bravó az öregfiúknak és az old bolyoknak is. A kettő elnevezés valóban két csapatot takar, mindkettőnek külön bajnoksága van. És mindkettőben ott van és nyer, reméljük, rendre nyer a Ferencváros. Igaz, ezek a korábban deresedő hajúnak titulált sportolók ehhez szoktak hozzá a boldogult ifjú korukban, amikor gyakran tapsoltuk vörösre a tenyerünket a produkcióik láttán. Így kerek a világ!

És ha már maximalizmusról tettem említést a bevezetőben, igazolja ezt a következő táblázat, amely a férfi, fiú, öregfiú futballistákon kívül minden olyan csapatsportág bajnoki eredményét sorolja, amit fel tudtam kutatni. Ha már felkutattam, közzé is teszem:

A Fradi mostani ékkövének titulált női kézilabda csapat nem is játszott, mégis hosszú ez a tabló. Lehet, itt kell majd visszavennem, hisz jó, ha mindent egyben látunk, de emiatt oly sokat késni nem illdomos. Azt azért nagyon remélem, hogy a hokisaink magukra találnak, hiszen ez a szezonkezdet nem Fradihoz illő. A Lipcsei Péter vezette futballcsapatnak sikerült a feltámadás, a jégen miért ne sikerülne?

A héten is, továbbra is minden sportágban, minden szinten zúgjon hangosan a buzdítás: Hajrá Fradi!

Simon Sándor