Rohan az idő, megállítanám, de nem lehet, mert az idő könyörtelen vonatán fut minden tovább…

Így aztán jöjjön a képes, szöveges heti visszatekintő.

Először nézzük a lassan már szokásossá váló a heti eredménytablót!

Az első csapat a hét közben kupán vágott, de alaposan. Mert miként is lehetne kommentálni azt, hogy az első kupafellépésen, hazai pályán már véget is ér egy sorozat. Egy olyan sorozat, amelyet a meccs előtt kimondottan is meg szeretett volna nyerni a csapat, hogy ezáltal jusson ki a nemzetközi porondra. Azért volt ez a célkitűzés, mert a vezetés meglátása szerint a Magyar Kupában könnyebb elérni az erre jogosító helyet, mint a bajnokságban. Nincs más hátra, maradt a nehezebb út. Ennek egyik nehéznek ígérkező szakaszát vasárnap délután viszonylag könnyen vette a csapat, simán legyőzte a Diósgyőrt. Az első félidő még a korábbi meccsek tehetetlenségét hozta, a második azonban élvezhető volt. No persze, a két gól mindent fogyaszthatóvá tesz. De ezen túl is valahogy azt lehetett érezni, akkor már volt éle a támadásoknak. A Böde-Somalia duó jól működött, Besic hátul a védelem közepén jó megoldásnak tűnik, gyors, ki tud robbanni a védelemből, érdemes lesz erre is építeni.

Azért elszállni szigorúan tilos. Most csak az bizonyosodott be, hogy diósgyőri oldalon sem árt a szerénység, a lényeg a pályán dől el. Jövő héten jöhet a kirakatcsapat, Fehérváron a Videoton. Ők valószínű, nem fognak beállni bekkelni (bár ki tudja), ott nőhet fel igazán a feladathoz a Fradi, egy ottani siker után lehet újra komolyabban tervezgetni. Addig azonban csak szerényen, de jól dolgozva készülni kell. Ott pedig jól védekezni és precízen támadni.

Sikerülhet? A szurkolók szerint igen. A választ azonban most is a játékosok fogják megadni. Mint most. Most sikerült.

A második csapatra úgy tűnik, kár szót vesztegetni. Sajnos. Annyit azért el kellene magyarázni a fiúknak, ez a teljesítmény méltatlan a Ferencvároshoz, az ő szintjükön is. El fogja ezt valaki magyarázni?

Az utánpótlásunkban volt mindenféle eredmény, győzelem, döntetlen és vereség is. Nem lehetünk telhetetlenek, valahol ez a normális. Egyértelműen kezd kirajzolódni, hogy melyek a jónak tűnő, talán mondhatjuk, Fradi szintű korosztályok és melyek azok, ahol még van mit, van hová fejlődni. Feltétlenül az első csoportba tartozik az U19, az U17, az U15, az U13 és az U12, de a most nem játszott U11-et is ide lehet sorolni. Ez ugye a kilencből hat korosztály, azaz kétharmad. Éljünk vele!

Az öregfiúk továbbra is 100 %-osak, ami különösen annak fényében tűnik kifejezetten biztatónak, hogy a legnagyobb ellenfél, az Újpest megint botlott, a vesztett pontokat tekintve már öt pont a mieink előnye. Az old boys csapat meccse félbeszakadt, ők emiatt most egy kicsit visszaestek, hiszem, csak időlegesen.

A futball után fussunk át gyorsan a többi csapatsportágon, azok első csapatain, azok bajnoki küzdelmein.

A női kézilabda ugye unikum a Fradin belül. Ők tényleg a bajnoki címért harcolnak. Épp ezért a heti eredménytabló náluk kicsit más, itt mindig megmutatom azt is, miképp állnak a legnagyobb hazai riválissal, a Győri Audi ETO-val szemben. Látható, fej fej mellett haladnak. Bombabiztos, hogy bombanagy lesz a kettejük meccse. De ez még odébb van, addig jöhetnek a többiek, no meg a BL.

Női fociban és férfi kézilabdában a héten nem volt forduló, nem úgy a férfi futsalban és jégkorongban.

Fradi henger, tengernyi Fradi góllal. Jó ezt látni, jó erről tudósítani. Csak így tovább!

Fradista szemnek az egyetlen pozitívum, hogy a jeges derbit legalább megnyertük, még ha csak büntetőkkel is. Van még hova fejlődni, hogy ez a sportág is a régi fényében ragyogjon.

Továbbra is minden sportágban, minden szinten zúgjon hangosan a buzdítás: Hajrá Fradi!

Simon Sándor