Évek óta mondjuk, mondogatjuk, hosszú, nagyon hosszú a labdarúgásban a téli szünet. Egy igazi futballbarát, mondhatni őrült, nehezen, egyre nehezebben tudja kibírni. Különösen, ha ez a Fradi szeretetével is társul. Szerencsére vagyunk ezzel így vagy pár százezren …

A december az még elmegy valahogy, hiszen mindannyiunknak van családja, vannak szerettei és ugye akkor van a karácsony, amire készülni kell. Aztán jön a szilveszter, a bulik, a remények ideje, amelyekből már az új esztendőben, januárban ébredünk fel. Felébredünk és elkezd hiányozni valami. Valami, ami oly fontos nekünk, melynek elvonása komoly tünetekkel jár. Hiányzik a futball, ezen belül fradistáknak a Fradi meccsei. Hiányzik a meccsek előtti, győzelmi reményekkel teli várakozás, izgalmas bizsergés, a meccsnap hangulata. A meccsnapé, amely más, mint a többi. Amikor szerintünk másképp kel fel a nap, amikor az adrenalin már attól a pillanattól emelkedik, hogy az álom elhagyja testünket, kinyílik a szemünk. Amikor csak arra gondolunk, pár óra múlva felharsan egy sípszó és elkezdődik egy mérkőzés, mert játszani fog a Fradi. Aztán arra, hogy hol és miképp nézzük a meccset. Van, aki a helyszínen tudja, van, aki a televízióban, van, aki számítógép előtt izgulva lesi a híreket, van akinek még ez sem jut. De mindenki valamilyen meccshangulatba kerül. Ez egy egészen speciális hangulat, annak ki nem szereti a futballt, hiába is magyaráznánk, mi meg amúgy is érezzük. Igen, a meccs, a meccshangulat. Amikor a legenyhébben szólva is elfogultan szemléljük az eseményeket, amikor mindent csak annak rendelünk alá, hogy kedvenceink győzzenek és ezáltal mi is győzzünk. Ha ez megadatik, akkor minden szép lesz, minden jó lesz, a nap és a csillagok is fényesebben ragyognak, mindenki mosolyog és emeli a reményfaktort. Azt a tényezőt, amely a következő meccstől még többet vár. És aztán így meccsről meccsre haladva a bajnokságban is törhet előre csapatunk, egészen a csúcsig. Ez a szurkolók reménye, mindig és mindenkor. Van, hogy ennek a reménynek a beteljesítéséhez nem elég hosszú egy bajnokság. Ilyenkor nem leszünk bajnokok, de azonnal megfogalmazzuk, majd legközelebb sikerül.

Szóval, holnap újra elkezdjük ezt az érzelmekkel teleszőtt életszakaszt. Holnap újra másképp kel fel a nap, holnap megint csak arra gondolunk, pár óra múlva felharsan egy sípszó és elkezdődik egy mérkőzés, mert játszani fog a Fradi. Játszott a télen is, sokan láttuk is, de az igazi az a bajnoki megmérettetés, amikor mindennek súlya és tétje van. Amikor nincs mellébeszéd, mert a mutatott teljesítmény magáért beszél. Amikor a felkészülés eredményei, legyenek azok jók vagy rosszak, mit sem érnek. A bajnokságban kell megmutatni. A felkészülés eredményei egyre jók, felkorbácsolhatják a remény tengerét, mint ahogy ezen a télen is történt. Emberemlékezet óta nem volt arra példa, hogy egy bajnoki előtt két héttel minden jegy elfogyjon. Jó, persze az Újpest jön majd, de akkor is. A Fradi mai játékosai valami olyan dolgot élhetnek majd át, amire bizony korábban sokan hiába vártak. Ők most, az edzőjükkel az élen kivívták maguknak ezt a felelősségteljes pillanatot. Azt a pillanatot, amelyet ha jól sáfárkodnak vele, egész szezonra elnyújthatnak. Nem csak a médiában érezhetik meg, hogy a Fradi a legnagyobb támogatású klub, hanem a pályán is. Akkor aztán „belelúdbőrözhetnek”, örökké hálásak lehetnek a sorsuknak, hogy itt játszhatnak, a Fradi labdarúgói lehetnek, megérezhetik, hogy ez a klub tényleg más, mint a többi, ez maga a klub, ez a FERENCVÁROS! Mit kell ehhez tenniük? Nem is oly teljesíthetetlen a feladat, hiszen holnap Pápán győzni kell, majd egy hét múlva a zsúfolt ház előtti utánozhatatlan és felülmúlhatatlan hangulatban megismételni ezt, azaz legyőzni a korábbi Dózsát, a jelenlegi Újpestet. Két győzelem és biztosítva van részükre egy valódi szurkolói támogatással teli tavasz hangulata. Amikor újra egymásra talál a csapat és a közönsége, mint a múltban oly sokszor. Ez az egymásra találás beindítja a pozitív spirált, ismét bekövetkezhet egy legendás Fradi tavasz. Lehet számolgatni, ezzel hova juthatunk. Lehet, de nem érdemes. Egyre kell koncentrálni, megcsinálni és elkezdeni a folyamatot, a többi majd jön magától.

Jön a tavasz, hála Istennek, újra elkezdődik. Remélem, ez a Fradi tavasza lesz! Hajrá Fradi!

Simon Sándor