2024. november 21. csütörtök

Szubjektív – Gondolatok egy ellentmondásos hét után

Szerző: SzB Bejegyzés ideje: 2013. április 29.

Szurkolói hitvallásom szerint az igazi drukker a mérkőzésen legyen elfogult, buzdítsa csapatát, játékosait, szidja, ha kell az ellenfelet és a játékvezetőket. Azután menjen haza, aludjon egyet, majd próbálja meg tárgyilagosan értékelni a látottakat.

Labdarúgó Ligakupa -  Ferencváros-VideotonA szerdai Ligakupa meccs után, amit a televízión keresztül néztem, nem volt problémám. A csapat jól játszott, ezúttal berúgta a helyzeteit is, szép 5:1-es győzelmet aratott. A játékvezetőt sem lehetett különösképpen bírálni, inkább dicsérni lehetett. Bár egy dolgot azért megemlítenék, nem csupán e mérkőzés kapcsán. Amikor egy csatár és egy védő küzd a labdáért, kölcsönösen nyomják, lökik egymást, és a csatár elesik, akkor az nem feltétlenül azt jelenti, hogy színészkedik. Ezt gyakran helytelenül ítélik meg a bírók, így történt Leonardo esetében is, aki – szerintem – jogtalanul kapott sárga lapot. Ő az a játékos, aki az elmúlt meccseken többször is eleshetett volna a 16-oson belül (sajnos nem tette), de bukdácsolva továbbvitte a labdát. A győzelem, a kevésbé értékes hazai kupa elnyerése szép volt! Azzal azonban mindenkinek tisztában kellett lennie, hogy az igazi megmérettetés a bajnoki mérkőzésen lesz. Többek között én is azt írtam az egyik szurkolói oldalra, hogy most kell észnél lenni és a földön maradni!

A vasárnapi mérkőzésre aludnom kellett egyet, mert borzalmasan szomorú és ideges voltam. A kupameccsből úgy látszik csak a Videoton tanult. Bőséges játékosállományából az edző jól válogatott, megerősítette, felgyorsította a védelmet. Az első percben, az öltözőben maradt ferencvárosi védelem jóvoltából, találtak egy gólt, majd tanulva a már bevált, kispesti Fradi elleni taktikából, beálltak védekezni. Hiába dolgozott ki a csapatunk száz százalékos gólhelyzeteket az első félidőben, Aborah, Böde, Leonardo sorra kihagyta azokat, Somalia lövését pedig a gólvonalról hárította az egyik védő. A második félidőben a teljesítmény még rosszabb volt, sőt a Videoton hagyott ki nagyobb helyzeteket. Így egy újabb, ezúttal hatpontos meccset veszítettünk el, ami már valószínűleg a dobogótól való búcsúzást jelenti.

ftc_vs_videoton_130428Ricardo Moniz a kispesti vereség után azt mondta: „Lehet, hogy eddig sokan túlértékelték csapatunkat”. Most azt kell mondanom, néhány játékosunk is túlértékeli saját képességét. Nem szeretek név szerint bírálni játékosokat, de a vasárnapi csapatból csak Besic jó teljesítményét, Böde, Somalia igyekezetét tudom kiemelni. Nem tudom, más is észrevette-e, hogy nem volt középpályánk? Alibi teljesítmények, nagyképű megnyilvánulások, az összeütközések elkerülése jellemezték ezt a csapatrészünket. Egyesektől nagyobb alázat kellene! Az ország legnépszerűbb klubjában játszani kitüntetés!

Ezekről a hibákról nem Ricardo Moniz tehet! Ő nem rúghatja be a helyzeteket a csatárok helyett, nem helyezkedhet jól a hibázó védők helyett. Jól látja: „Úgy tűnik, talán még nem tartunk ott, hogy EL-helyezésért harcoljunk”.

Még két gondolat. „Gratulálni” szeretnék annak az illetékesnek, aki agyonlocsoltatta a pályát! A hazai pályán a hazai játékosok csúszkáltak, gyakran döntő helyzetekben…

A másik. A monopolhelyzetben levő sport napilapunk 9-es osztályzatot adott Kassai Viktor játékvezetőnek! Igaz, ezúttal csak érvényes gólt adott meg. Értem én, furcsa lett volna, ha a sokat bírált keddi EL-ténykedése után a hazai rangadóval kapcsolatban is kritika éri. Elismerve Jenner kiállításának jogosságát, én mindenesetre két hibájára emlékeztetnék. A mérkőzés elején Böde Dániel kitört, és az utolsó védő szabálytalanul szerelte. A szabadrúgást megkaptuk, de lap (narancssárga) nem járt érte. (Érdekes, hogy ezt a szituációt sem a „Harmadik félidő”-ben, sem a sportlapban nem említették meg!) Biztosan sokan emlékeznek, amikor szándékos kezezésért, könyöklésért egy-egy Fradi játékos sárga, illetve piros lapot kapott. Most a fehérvári játékosokkal szembeni hasonló ítéletek elmaradtak. Mindezek után érthető, hogy „Kassai Viktor kiválóan vezette a mérkőzést, magabiztossága garantálta a mérkőzés sportszerűségét, bár olykor a játékosok próbára tették tudását”.

Visszatérve a csapatra, a feladatokra, a következő két hét is kemény lesz. Idegenben kell helyt állni a Paks és a Győr ellen. Hajrá Fradi!

Szeretném felhívni Tisztelt Olvasóink figyelmét, hogy ezek a gondolatok, mint ahogy a címben is szerepel, szubjektívak. Nem kell velük egyetérteni, az íráshoz hozzá lehet szólni!

SzB
2013. április 29.

A végére ugorhat és hozzászólhat.

2 hozzászólás

  1. Simon Sándor írta:

    Magam, sajnos, a Ligakupa döntőt nem láttam, csupán utóbb a góljait, míg a bajnoki meccset csak a televízióban tudtam nézni, ahogy az összes korábbit is.
    Alapjaiban egyetértek a szerzővel, jogos az elkeseredése. Apró meglátásaim, kicsiny kiegészítéseim az alábbiak:
    A Fradi Ricardo Monizzal igyekszik a hagyományaihoz méltó domináns, támadó focit játszani. Ezt azonban sosem lehetett jó védelem és kapus nélkül játszani. Igen, külön szólni kell a kapus, a Fradi kapus szerepéről. Egy domináns Fradiban a kapus nem tud bemelegedni, a kapujára meccsenként 2-3 veszélyes lövés megy. Ezeket kell, ha bravúrral, akkor bravúrral megfognia. Ez volt mindig a Fradi nagy kapusainak a sorsa, küldetése. Nem könnyű poszt, az biztos. Védelem, védekezés. Meccsek óta feltűnő, hogy nincs középpályás védekezésünk, az ellenfél játszi könnyedséggel hozza át a labdát a középpályán, rá az amúgy sem acélos védelemre. Arra a védelemre, ahol valóban csak Besic nyújt jó teljesítményt, de egyedül ez nem elég. Meglátásom szerint Besic a középpályán lenne igazán hasznos, mondjuk Cukic helyén. Labdabiztosabb, jobban játszik előre, ha a kapu elé kerül, esetleg lőni is tudna. Józsiról mondják, ő a passzkirály, nála jó helyen van a labda. Apró bökkenő, hogy ezeket a legritkábban játssza meg előre, zömmel oldalra vagy hátra, védekező képessége pedig elég szerény. Most is az első gólnál mellőle indult el Kovács, az meg egy külön kérdés, hogy a nem éppen gyorsaságáról híres Torghelle hogyan futotta le Gyömbért. Szóval a középpálya közepén érzem a legnagyobb bajt. Besicet említettem egy megoldásnak, a párja pedig szerintem Böde lehetne. Ott lenne ideje szembe fordulni az ellennel, ha pedig az sikerül neki, szabályosan már nehéz elvenni tőle a labdát. Lehet, hogy ez az ideális, de ebben az esetben óriási lyuk tátongana úgy a védelem közepén, mint elöl. Nem könnyű az edző sorsa. De megoldást kell találni, mert az szemmel látható, hogy ha erősebb csapat választja ellenünk a stabil védekezést, akkor kevés az ellenszer. Nem elég csak a leggyengébbeket megverni.
    Egyébiránt a dobogót, pontosabban az EL-indulást érő helyet tekintve tekintve továbbra is optimista vagyok. Úgy érzem, az MTK-át megelőzzük. Persze ehhez most már győzni kell, Pakoson, Győrben, sőt Debrecenben is. Sikerül? Persze, hogy! Hisszük, ezért vagyunk fradisták.

    Hozzászólás ideje: 2013. április 29. 21:21

  2. Bakonyi Antal írta:

    A ligakupa döntőt én is a televízióban láttam, a bajnokit viszont élőben. Valahogy már szerdán úgy éreztem, hogy „ára” lesz még ennek a győzelemnek. Bárcsak ne lenne igazam! Valahogy hiányzott a tűz, az a lelkesedés, ami mindig és mindenkor jellemeznie kellene a Ferencvárost, játsszon bármilyen összeállításban is! Én ezt most hiányoltam, pedig a tízezer szurkoló még ebben a hatalmas arénában is fantasztikus hangulatot teremtett. Végre bekerült Bönig, de jobb oldali védőnk továbbra sincs és Besics mellé kellene még egy igazi belső védő!!! (Gyömbér nem játszott rosszul, de ő nem az). A középpályás játékunk teljesen érthetetlen volt: Leonardo nem passzolt időben, Jenner cipelte a labdát, próbált elfutni, de nem igazán jöttek be a beadásai, Aborah körülményes, Józsit pedig lehet, hogy azért nem láttam, mert túl messze ültem…Szegény Böde Dani próbálta lefejelgetni a labdákat, de nem volt érkező ember. Egyedül Soma volt igazán harcias és hozta a szokásos gyorsaságát. Sok mindent elárul, hogy Besics többször megindult középen, aztán széttárta a karját a többiek felé…
    Szinte csoda, hogy így is volt három ordító helyzetünk, amiből ha kettő bemegy, most lehetne örömtüzeket gyújtani. (Persze ez még korai)
    Figyeltem Ricardo Monizt, ahogy szokása szerint az egész első félidőben együtt élt a játékkal, a második félidő kb. 20. percétől kezdve azonban inkább már csak álldogált.
    Ekkor éreztem úgy először, hogy mi vasárnap nem nyerhetünk….Lehet, hogy kiváló mesterünk is ezt érezte? Ezért várt a végsőkig a cserékkel?
    Sok kérdés van még, én, mint szurkoló viszont szomorú vagyok!
    Hajrá Fradi!

    Hozzászólás ideje: 2013. április 30. 10:33

HOZZÁSZÓLÁS